Megkezdődött hétfőn a 21. Bled Strategic Forum (Bledi Stratégia Fórum) Szlovéniában, ahol a régió politikai, biztonsági és gazdasági kérdései kerülnek napirendre. A nyitóprogram egyik legfontosabb eseménye a közép-európai miniszterelnökök kerekasztala, amelyen Magyar Péter is részt vesz Andrej Babis cseh, Janez Jansa szlovén és Andrej Plenkovic horvát kormányfő mellett. A „Európa formálása a központból” című beszélgetés középpontjában a térség uniós szerepe, versenyképessége és politikai súlya áll.

Magyar oldalról elsősorban arra lehet számítani, hogy Magyar Péter a közép-európai országok nagyobb érdekérvényesítéséről, az uniós versenyképességről és a régió gazdasági felzárkózásáról beszél majd. A konferencián Orbán Anita külügyminiszter is felszólal egy külön külügyminiszteri panelben, így a magyar kormány több szinten is bemutatja álláspontját. 

Janez Jansa szlovén miniszterelnök azzal indította felszólalását, hogy a nemzetközi politikában a nagy változások gyakran hosszú idő alatt érnek meg, majd hirtelen válnak láthatóvá. Arról beszélt, hogy a biztonság leépülése, a gazdasági függőségek kialakulása és az új technológiák térnyerése egyaránt fokozatos folyamat, amely egy ponton gyors és nehezen visszafordítható változást hozhat. Saját példaként Szlovénia 1991-es függetlenné válását idézte fel, amikor az ország néhány hónap alatt jutott el a katonai fenyegetettségtől a jugoszláv hadsereg kivonulásáig.

A szlovén miniszterelnök szerint Európa jövőjét négy nagy stratégiai próba dönti el: 

• a biztonság, 
• a stratégiai függőségek csökkentése, 
• a demográfia 
• és a politikai hitelesség. 

Úgy vélte, Európa történelmi erejét nem az egységesítés, hanem az egymással versengő államok sokszínűsége, alkalmazkodóképessége és innovációja adta, a kérdés pedig most az, hogy ezt az előnyt képes-e újra politikai és gazdasági erővé alakítani.

A biztonság területén Jansa a NATO nélkülözhetetlenségét hangsúlyozta. Szerinte az erősebb európai védelem nem a transzatlanti kapcsolat alternatívája, hanem éppen annak fenntarthatóságát erősíti. Ukrajnáról azt mondta, az ország nemcsak saját területét védi, hanem azt az elvet is, hogy az államhatárokat nem lehet erővel megváltoztatni, a nemzeteknek pedig joguk van saját jövőjükről dönteni.

Jansa szerint Európa már megtapasztalta, milyen veszélyeket jelenthet a gazdasági hatékonyságra épített túlzott függőség. Példaként az orosz földgázt említette: Oroszország részesedése az uniós gázimportból 2021-ben még 45 százalék volt, 2025-re azonban 12 százalékra esett. Ezeket az adatokat az Európai Bizottság is megerősíti. Jansa szerint ugyanezt a logikát kell alkalmazni a félvezetők, a kritikus nyersanyagok és más stratégiai ellátási láncok esetében is: 

Külön kitért a demográfiai válságra is. A szlovén kormányfő szerint Európa öregedése egyszerre jelent munkaerőpiaci, költségvetési, technológiai és biztonsági problémát, miközben a gyermekvállalási hajlandóság azt is megmutatja, mennyire bíznak a fiatalok saját jövőjükben. Lakhatásra, biztos megélhetésre, karrierlehetőségekre és családalapítást segítő környezetre van szükség – mondta. Az illegális migrációt ugyanakkor nem tekinti válasznak a demográfiai problémára; ehelyett biztos határokat és a tényleges gazdasági igényekhez igazodó, szabályozott legális bevándorlást sürgetett.

Negyedik kérdésként a hitelességet emelte ki. Jansa szerint különösen a kisebb államok számára jelent önálló erőforrást, ha kiszámítható szövetségesként képesek kapcsolatokat építeni és betartani vállalásaikat. Ezt az Európai Unió bővítésére is kiterjesztette: szerinte a Nyugat-Balkánt nem lehet állandó „váróteremben” tartani, Ukrajna jövőjéről pedig nem dönthet más az ukránokon kívül. Az uniós bővítés Jansa megfogalmazása szerint nem szívesség a tagjelölt országoknak, hanem Európa saját jövőjéről szóló stratégiai döntés.

Közép-Európa jövőjéről kérdezték a kormányfőket

A panelbeszélgetésben Andrej Babis cseh, Janez Jansa szlovén, Magyar Péter magyar és Andrej Plenkovic horvát kormányfő vesz részt. Arra kérték a négy miniszterelnököt, hogy mondják el, milyen szerepet szánnak Közép-Európának az unió jövőjének alakításában, és nevezzenek meg egy olyan területet is, amelyen saját országuk szerintük jobban teljesít a régi nyugat-európai tagállamok átlagánál. 

Elsőként Andrej Plenkovic kapott szót. A horvát miniszterelnök szerint már önmagában fontos üzenet, hogy a Bled Strategic Forum egyik kiemelt paneljén négy közép-európai kormányfő ül egy asztalnál: álláspontja szerint 

Plenkovic elismerte, hogy ebben jelentős szerepe volt a nyugati támogatásnak és az uniós kohéziós forrásoknak is, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a térség országai komoly gazdasági reformokat és szerkezeti átalakításokat hajtottak végre, valamint egymással és az unió többi részével is szorosabb kapcsolatokat építettek ki. 

Szerinte az elmúlt tíz-tizenkét év válságai – a migrációs válság, a Brexit, a koronavírus-járvány, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, az energiaválság és a közel-keleti konfliktusok – alaposan próbára tették az Európai Unió működését. A horvát kormányfő úgy látja, az uniónak újra meg kell találnia azokat a pontokat, amelyek összekötik a tagállamokat, mert saját tapasztalatai szerint voltak olyan európai tanácsi tárgyalások, ahol a korábban alapvetőnek tekintett szolidaritás gyakorlatilag eltűnt.

Horvátország két területet emelt ki, amelyen szerinte a régió egészének is komolyabb közös munkára van szüksége. Az egyik a demográfia: Plenkovic példaként Bledet hozta fel, ahol állítása szerint 2013-ban még valamivel több mint száz gyermek született, tíz évvel később viszont már csak nagyjából ötven. A másik az energetikai infrastruktúra. Horvátország az adriai és mediterrán térség kapujaként egyre több energiakapcsolatot épít Szlovénia és Magyarország felé, amit Plenkovic nem horvát versenyelőnyként, hanem a szomszédos országok számára nyújtott stratégiai szolgáltatásként írt le.

„Az Európai Unió pedig közben rossz irányba változott”

A szlovén miniszterelnök arról beszélt, hogy Szlovénia és a térség többi, később csatlakozó országa kezdetben szinte idealizált képet alkotott az Európai Unióról. A 2004-es nagy bővítést követő első éveket az unió „aranykorának” nevezte: a gazdaság növekedett, működött a tagállamok közötti szolidaritás, a felzárkózó országok fejlesztési forrásokhoz jutottak, és fokozatosan átvették a magasabb európai standardokat. Szerinte ekkor vált világossá az is, hogy az EU egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy szinte minden tagállamban találhatók jól működő rendszerek és gyakorlatok, amelyeket a többiek átvehetnek anélkül, hogy ugyanazokat a hibákat végig kellene járniuk.

Jansa szerint ez a korszak a pénzügyi válsággal, majd a Brexittel és a későbbi krízisekkel véget ért, az Európai Unió pedig közben rossz irányba változott. Úgy látja, hogy a békeprojektként létrejött közösségnek elsősorban stratégiai kérdésekkel – például a bővítéssel, a biztonsággal és a versenyképességgel – kellene foglalkoznia, ehelyett az elmúlt években túlzottan a szabályozásra helyezte a hangsúlyt. A szlovén kormányfő szerint ma túl sok idő és politikai energia megy el arra, hogy a tagállamok újabb szabályokról vitatkozzanak, majd később arról, hogyan lehetne azokat egyszerűsíteni vagy visszavonni.

Arra a kérdésre, mit tanulhatna Nyugat-Európa a közép-európai országoktól, Jansa két területet emelt ki. 

• Az egyik a migráció kezelése: értékelése szerint Közép-Európában hamarabb felismerték, hogy a nagy létszámú, ellenőrizetlen migráció politikai és társadalmi problémává válhat. 
• A másik a biztonság- és védelempolitika, ahol szerinte a térség történelmi tapasztalatai miatt a közép-európai országok gyakran stratégiaibb szemléletet képviseltek.

Ennek példájaként a NATO 2008. áprilisi bukaresti csúcstalálkozóját idézte fel, amelyen ő maga is részt vett. Jansa stratégiai hibának nevezte, hogy Ukrajna és Georgia akkor nem kapta meg a NATO-tagsághoz vezető tagsági akciótervet. A szövetség végül azt rögzítette, hogy a két ország a jövőben NATO-tag lesz, a tagsági akciótervről azonban nem született konszenzus; Németország és Franciaország is azok között volt, amelyek ellenezték vagy későbbre halasztották volna a döntést.

A szlovén miniszterelnök szerint Közép-Európa akkor lényegében egységesen támogatta Ukrajna és Georgia közeledését a NATO-hoz, míg Nyugat-Európában erősebb volt az a megfontolás, hogy ne romoljon tovább a kapcsolat Moszkvával. Jansa értelmezése szerint ebben az olcsó orosz olajhoz és földgázhoz fűződő gazdasági érdekek is szerepet játszottak. A 2008-as döntéshozatal körüli vita valóban erősen megosztotta a szövetséget, és több korabeli beszámoló szerint Németország mellett Franciaország és más nyugat-európai államok is a gyors NATO-közeledés ellen érveltek.

Jansa szerint ugyanez a különbség 2022 februárjában, Oroszország Ukrajna elleni teljes körű támadásakor is megmutatkozott. Úgy fogalmazott, hogy – Magyarország akkori különálló álláspontját leszámítva – a közép-európai országok gyorsabban értették meg, milyen biztonsági következményekkel jár a háború és milyen válaszra van szükség. Ezt a térség történelmi tapasztalataival magyarázta: szerinte a közép-európai államok számára a biztonság, az orosz függőség és a geopolitikai kockázatok kérdése kevésbé elméleti, ezért ezekben a helyzetekben stratégiai gondolkodásuk gyakran gyorsabban alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Cikkünk folyamatosan frissül.