GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 31. 6 percnyi olvasás
A hazai blue-chipek technikai kilátásai.
Mozgalmas hetet zárt a Budapesti Értéktőzsde. A BUX-index hétfőn 1,8 százalékos emelkedéssel, 151 360 ponton új történelmi zárócsúcsot állított fel, a menetelést elsősorban a Mol és a Richter rekordjai hajtották. A hét második felére azonban elfogyott a lendület: az index csütörtökön visszacsúszott a lélektanilag fontos 150 ezer pontos szint alá, és pénteken is 149 600 pont környékén, iránykereséssel telt a kereskedés.
Fontos ugyanakkor leszögezni: a BUX továbbra is valamennyi meghatározó mozgóátlaga felett tartózkodik, vagyis a magyar piac emelkedő trendje technikai értelemben sértetlen, amit láttunk, az egyelőre egészséges levegővételnek tekinthető.
A hazai makrooldal is bőven adott muníciót. A Magyar Nemzeti Bank kedden 25 bázisponttal, 5,50 százalékra vágta az alapkamatot, a forint pedig a piac által jól fogadott, óvatos kommunikációnak köszönhetően a 361-es szint alá erősödött az euróval és a 310-es szint alá a dollárral szemben.
Az érem másik oldala, hogy a kormány a GDP 7,5 százalékára emelte a költségvetési hiánycélt, ami középtávon kockázatot jelent a forinteszközökre nézve, és a nagy elemzőházak – köztük a Citi – óvatosságra intenek a konvergenciapálya kapcsán. A szeptemberi inflációs jelentés lesz a következő iránytű a kamatpálya szempontjából.
A tengerentúlon kettős képet festett a hét. Csütörtökön az Nvidia várakozásokat messze felülmúló előrejelzése (a menedzsment a következő pénzügyi évre mintegy 70 százalékos árbevétel-bővülést vetített előre) közel 9 százalékos ralit hozott a papírban, és magával húzta a technológiai szektort.
Pénteken viszont hidegzuhanyként érte a piacokat Kevin Warshnak, a Fed új elnökének Jackson Hole-i beszéde: Warsh az inflációt nevezte a jegybank legnagyobb aggodalmának, és nem zárta ki a további szigorítást sem.
A határidős piacok a szeptemberi kamatemelés esélyét 35-ről 57 százalékra árazták át, a kétéves amerikai hozam 4,35, a tízéves 4,73 százalékig ugrott, a dollár erősödött, a rekordokról forduló arany pedig közel 3 százalékot esett. A hetet így a vezető amerikai indexek csak mérsékelt, fél-egy százalék körüli pluszban zárták.
Külön figyelmet érdemel az olajpiac: az amerikai-iráni katonai műveletek kölcsönös felfüggesztése óta a Brent a júliusi 100 dollár feletti szintekről 86 dollár alá korrigált – ez a magyar piacon elsősorban a Mol szempontjából kulcstényező.
Az előttünk álló két hét slágertémája egyértelműen az amerikai inflációs adatsor és a szeptemberi Fed-ülés lesz, ha a kamatemelési várakozások tovább erősödnek, az a feltörekvő piaci eszközöknek, így a magyar részvényeknek is ellenszelet jelenthet.
Az OTP árfolyama a 2025 tavasza óta épülő, szépen kirajzolódó emelkedő trendcsatorna felső harmadában, 46 000 forint környékén zárta a hetet. A papír július óta lényegében a 45 000-47 500 forintos sávban oldalaz: hétfőn a magas célárak hírére még 46 380 forintig erősödött, csütörtökön azonban másfél százalékot esett a hosszú menetelés utáni profitrealizálás jeleként.
A technikai kép kiegyensúlyozott: az árfolyam éppen az 50 napos mozgóátlagán (45 900 forinton) áll, az RSI 50 körüli, semleges értéket mutat, a MACD viszont a csúcsok emelkedése mellett fokozatosan gyengülő lendületet jelez, ez a negatív divergencia óvatosságra int, bár trendfordulót önmagában nem jelent.
Lefelé a 45 100-45 300 forintos zóna, majd a 44 000 forintos szint a támasz, felfelé a 47 300-47 500 forintos ellenállás áttörése nyithatná meg az utat a kerek 50 ezer forint irányába.
A fundamentumok változatlanul a bika oldalán állnak: az erős második negyedév után a menedzsment javította éves előrejelzését, a hitelállomány organikusan 15 százalék körüli ütemben bővülhet, a balti Luminor-akvizíció pedig új növekedési lábat ad.
Az elemzői célárak sorra emelkednek: a Citi 52 700, a Goldman Sachs 52 900, a Roemer Capital 54 000 forintot vár, vagyis a szakma jelentős, 15-20 százalékos felértékelődési teret lát. Kéthetes távon a folytatódó sávozás a legvalószínűbb forgatókönyv: a 45 000 forint alatti megingás a 44 000 forintos szintig hozhat korrekciót, ami a trend épsége mellett inkább vételi lehetőség, a 47 500 feletti kitörés viszont új csúcsokat hozhat.
A legfőbb kockázat a szeptemberi Fed-ülés, egy héja fordulat a régiós bankpapírok étvágyát is megülheti.
A Mol az idei év abszolút sztárja a pesti parketten: az árfolyam az év eleje óta mintegy 70 százalékot emelkedett, augusztus 19-én – története során először – lépte át az 5000 forintot, majd 5070 forintig menetelt, a hetet pedig 5050 forinton zárta.
A rali mögött kézzelfogható fundamentumok állnak: a második negyedéves adózott eredmény 786 millió dollárra ugrott, jócskán felülmúlva a 495 millió dolláros elemzői konszenzust, a részvényesi javadalmazási sztori, akár 317 forint körüli osztalékkal, ami 6 százalék feletti hozamot jelentene, valamint a szerbiai NIS-akvizíció lehetősége tovább fűti a fantáziát.
A Morgan Stanley 5350 forintos célára jelzi, hogy a nagybankok is hisznek a folytatásban.
A technikai kép ugyanakkor feszítetté vált.
Az árfolyam hetek óta a felső Bollinger-szalagot (5200 forintot) tapossa, az 50 napos mozgóátlagát (4345 forintot) 16 százalékkal haladja meg, az RSI 70 fölött, túlvett zónában jár, a MACD pedig magas szinten lefelé keresztezte a jelzővonalát, ez az első komolyabb figyelmeztetés, hogy a lendület kifulladóban van.
Ráadásul a rali egyik hajtóereje, az olajár is korrekcióba váltott. Kéthetes távon ezért konszolidációra, oldalazó-emésztő szakaszra érdemes készülni. Az 5000 forintos lélektani szint megtartása erőt jelezne, egy 4800-4850 forintig, a 20 napos mozgóátlagig tartó visszahúzódás pedig kifejezetten egészséges lenne, és jó beszállási pontot kínálhat a trendkövető befektetőknek.
Komolyabb baj csak a 4600 forintos szint elvesztése esetén lenne, felfelé az 5070-es csúcs, majd az 5200-as szint az akadály.
A Richter augusztusban látványos kitörést mutatott be, a papír a nyáron épített 11 600-12 300 forintos bázisból emelkedő forgalom mellett tört ki, kedden 13 540 forintos új történelmi csúcsot ért el, a hetet pedig 13 370 forinton zárta – év eleje óta ez 37 százalékos felértékelődés.
A sztori motorja a Vraylar, a kulcskészítmény értékesítése a második negyedévben 1,07 milliárd dollárra ugrott, a menedzsment pedig kétszámjegyű tisztított EBIT-növekedést vár az idei évre, dacára az erős forint okozta ellenszélnek.
Beszédes ugyanakkor, hogy az árfolyam megelőzte az elemzőket: az HSBC frissen 13 400 forintra emelt célára mellett is csak tartást javasol, az elemzői konszenzus 12 957 forintos célára pedig már a jelenlegi szint alatt van.
Technikai oldalon a momentum egyértelműen a bikák oldalán áll, a MACD határozottan pozitív tartományban emelkedik, az árfolyam a 20 napos mozgóátlag (12 700 forint) és a felső Bollinger-szalag (13 830 forint) közötti sáv felső felében halad. Az RSI ugyanakkor 73-nál, túlvett zónában jár, ami a friss csúcs közelében növeli a megtorpanás esélyét.
Kéthetes távon kettős forgatókönyvvel érdemes számolni: a lendület kitartása esetén a 13 540-es csúcs feletti stabilizálódás a 13 800-14 000 forintos zónát hozhatja célba, egy korrekció esetén viszont a kerek 13 000 forintos szint, majd a 20 napos mozgóátlag jelent támaszt, a kitörési bázis teteje, a 12 400-12 500 forintos sáv pedig erős védvonal.
A gyógyszerpapírnál a visszahúzódások eddig rendre vételi lehetőségnek bizonyultak, ezen a logikán egyelőre nincs ok változtatni, de a csúcs közelében új pozíciót nyitni már fegyelmezettséget kíván.
Miközben társai csúcsról csúcsra jártak, a Magyar Telekom az elmúlt hetek egyértelmű lemaradója: az árfolyam a júniusi 2810 forintos csúcs után augusztusban már csak 2780 forintig jutott, majd fokozatosan morzsolódott le, elesett a 20 és az 50 napos mozgóátlag (2630, illetve 2660 forint) is, a hét pedig 2504 forinton, az alsó Bollinger-szalag (2450 forint) közvetlen közelében zárult.
A gyengélkedés nem előzmény nélküli: a második negyedéves gyorsjelentés stagnáló profitot mutatott, az inflációkövető díjkorrekciókra épülő, kivételes növekedési sztori kifulladóban van, a 2022 vége óta, osztalékokkal együtt több, mint tízszeres hozamot adó papírban pedig érthető módon indult meg a profitrealizálás.
A technikai kép rövid távon a medvéknek kedvez, de a kockázat-hozam arány már javul, az RSI 34-nél, a túladott zóna kapujában jár, az árfolyam pedig gyakorlatilag ráült a 2450-2500 forintos támaszsávra, amely alatt a több mint egy éve épülő, hosszú távú emelkedő trendcsatorna alja húzódik, 2400 forint körül. Innen kéthetes távon reális egy túladottsági visszapattanás a 2600-2660 forintos zóna, vagyis az immár ellenállásként funkcionáló 50 napos mozgóátlag irányába.
A kép érdemben csak a 2660-2700 forintos sáv visszahódításával fordulna pozitívba; a 2400 forintos szint elvesztése viszont már a hosszú távú trendet sértené meg, és a 200 napos mozgóátlag (2260 forint) felé nyitna teret. A stabil készpénztermelés, az osztalék és a részvény-visszavásárlási program ugyanakkor defenzív talapzatot ad a papírnak a türelmes, hozamorientált befektetőknek éppen az ilyen megfáradt szakaszok szoktak kedvező beszállót kínálni.
Mire figyeljünk a következő két hétben?
A hazai blue chipek közül tehát a Mol és a Richter túlvett állapotban, saját csúcsai közelében emészti a ralit, az OTP semleges momentum mellett sávozik, a Magyar Telekom pedig a túladott zóna széléről keres fogást.
A következő két hét legfontosabb külső tényezője az amerikai kamatpálya lesz: a Warsh-beszéd után minden inflációs adat és Fed-megszólalás felértékelődik, itthon pedig a szeptemberi inflációs jelentés és a költségvetési folyamatok mozgathatják a forintot és rajta keresztül a részvénypiacot.
A trend mind a négy papírnál eltérő erővel, de felfelé mutat hosszabb távon; rövid távon azonban a rekordok utáni emésztés, a szintek fegyelmezett figyelése és a fokozatos pozícióépítés lehet a nyerő taktika.
Napi