EgyébSzerző: index 2026. 08. 31. 5 percnyi olvasás
Átkenuzta az óceánt, megjárta a Déli-sarkot, de leállt, mert nem akar meghalni.
Azt már régóta tudjuk, hogy Rakonczay Gábor első számú extrémsportoló, de most a Várlak Fesztivál közönsége arról is megbizonyosodhatott, hogy stand-up komikusnak is kiváló. Rakonczay olyan egyórás előadást rittyentett, amelyet a profi humoristák is megirigyelhettek volna.
Az Atlanti-óceánt többször is átszelő, Grönlandot és a Déli-sarkot is megjáró Rakonczay expedícióinak legkeményebb pillanatait úgy mesélte el, hogy a történetekből nem a hősködés, hanem a humor és az önirónia jött át. A több ezer kilométeres óceánátkelések, a borulások, a viharok, a mínuszok és az embert próbáló történetei ezúttal egészen más megvilágításba kerültek. És van miből válogatnia. Több hónapot töltött olyan körülmények között, amelyekbe a legtöbb ember már csak a gondolatától is belefáradna.
„Amikor tízéves voltam, a tanárom azzal szórakoztatta magát, hogy mindenkinek feltette a kérdést az osztályban: ki mi lesz, ha nagy lesz. Én mondtam, hogy óceánátkelő. Mi más? »Az mi?« – értetlenkedett. »Aki átkel az óceánon.« Azt mondta, mondjak valami normális munkát, meg egyébként is, ötszáz évvel ezelőtt már hajóval átmentek az óceánon, ez a szakma pedig kihalt, erről lecsúsztam. »Akkor elmegyek a Déli-sarkra« – közöltem vele. Ez volt az a pont, amikor már nem vitatkozott, de másnap behívatta a szüleimet, hogy megtudja, mivel tömik a tízéves gyerek fejét” – kezdte Rakonczay Gábor.
Harmadéves egyetemistaként jött számára a felismerés, hogy felnőtt, és ezt a felfedezést megosztotta akkori párjával. Ha pedig már felnőtt, akkor át kell eveznie az óceánt, ami egyébként is sokkal jobban izgatta, mint a vizsgák.
„Egy évet halasztottunk az egyetemen, és beleálltunk a nagy munkába. Soha nem láttam az óceánt, de még hajót sem, ezért viszonylag az elején kezdtük. Optimalizáltuk a tervet: vitorlára nincs szükség, motorra sem, így hát építettünk egy kisebb túlélő kapszulát – úgy gondoltuk, ez így biztos olcsó lesz. Mire elkészült, akkora lett a költsége, amiből egy komoly vitorlás hajót vehettünk volna. A rajtig jó sok tudást kellett összegereblyéznünk, tulajdonképpen meg kellett tanulnunk hajózni. Megtanultunk, és 51 nap alatt áteveztük az óceánt, ami azóta is világrekord. Nem értették, hogy jön két fiatal egy közép-európai kis országból, akik soha nem foglalkoztak ezzel a sporttal, és csúcsot döntenek. Washingtonban meg is kaptuk az Év Kalandja díjat.”
Rakonczay ezt követően visszatért az iskolapadba, de mivel abban semmilyen életveszélyt nem talált, elhatározta, hogy egyedül is átszeli az óceánt.
Ha egy extrémsportoló önszántából kerül veszélyes szituációkba, akkor számol azzal, hogy öt perc múlva már nem fog létezni. Mivel élete utolsó öt percéről van szó, sokkal értékesebbnek hiszi, ezért olyan dolgokra gondol, amiket a legjobban szeretett az életében. Ezt egészen addig lehet csinálni, míg az ember kinyírja magát.
A fiatalember felfedezte, hogy senki nem kenuzta még át az óceánt, ezért ő lesz az első. Kölcsönkérte Fa Nándor hajóját, és 77 nap alatt teljesítette a több mint hatezer kilométeres távolságot.
„Ugyan az expedíció sikeres volt, de mindent elrontottam, amit el lehetett. Az út egyharmadánál felborult a hajó, tele lett vízzel, tönkrement az elektronikai rendszer és a műholdas telefon. Nyolc percig küzdöttem a hajóért és az életemért, mire visszafordult az eredeti állapotába. A fémkonzervek nem bírják a sós vizet, így két héttel később már romlott kaján éltem. Arról nem is beszélve, hogy leáztak a körmeim, ami nem akkora probléma, de azért nem röhögtem örömömben, hogy szétázik a szervezetem. Az egész utazásból végül egy túlélőprodukció lett. Meg szokták kérdezni, hogy van-e halálfélelmem. Persze, ha nem félnék semmitől, már nem élnék. Az óceánátkelő pályafutásom lezárásaként professzionálisan is meg akartam tenni ezt a távot, ami végül tavaly 75 nap alatt sikerült.”
Rakonczay Gábor expedíciói:
Rakonczay Gábor már 13 évesen lefutotta a maratont, ami illegális volt, mivel 16 év a korhatár. Ez annyira megtetszett neki, hogy egyre növelte a távot.
Fiatalon azt gondoltam, hogy a maraton azért lehet 42 kilométer, mert egy orvos megvizsgált rengeteg emberi lábat, és megállapította, hogy ezek 42 kilométert bírnak lefutni, 43-at már nem. Sokáig én is ezt hittem, de aztán rájöttem, hogy lehet százat vagy kétszázat is. Nincs olyan adat, hogy az ember ennyit bír. Akármennyire elfáradunk, annyi erőnk mindig marad, hogy az egyik lábunkkal még lépünk egy utolsót előre, aztán a másikkal, majd megint az egyikkel… Ha elájulunk, öt perc múlva felkelünk, és újra lehet 200 kilométert futni.
Az extrémsportoló úgy gondolta, ha kétszázat tud, akkor annak a dupláját is, így 2019-ben 400 kilométert teljesítve felfutott a Mont Blanc-ra. Persze, az előadásából úgy tűnt, hogy ez mennyire egyszerű lehet, de ő maga is bevallja: ehhez természetesen nagyon komoly felkészültségre és tudásra van szükség. A leghosszabb, amit eddig lefutott, 1217 kilométer, de bízik benne, hogy öt év múlva erre már úgy fog gondolni: „ez de cuki volt”, az 5000 kilométert viszont már tényleg egy férfias távnak tartaná…
Rakonczay azt is bebizonyította, hogy az extrém hideget is bírja, hiszen előbb Grönlandot, majd a Déli-sarkot hódította meg. A grönlandi jégmezőn 600 kilométert tett meg, úgy, hogy a sátoron belül is mínusz 20 fok volt – komoly testsúlyvesztéssel és fagyási sérülésekkel teljesítette az expedíciót. Nem sokkal később pedig már az Antarktiszon találta magát. A világ leghidegebb helyén 917 kilométert gyalogolt a Déli-sarkig egy 90 kilogrammos szánt húzva maga után a felszerelésekkel és 44 napig elegendő élelmiszerrel.
Tényleg nem létezik lehetetlen, legalábbis Rakonczay Gábor számára biztosan nem…
(Borítókép: Rakonczay Gábor kétszeres Guinness-világrekorder és hatszoros óceánátkelő magyar hajós a saját maga által épített, merev testű, mindössze 5,5 × 1,5 méteres SUP-pon, vagyis szörfdeszkán Budapesten 2019. január 7-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)
Napi