GazdaságSzerző: economx 2026. 08. 31. 5 percnyi olvasás
Az Ajkai erőmű hűtőtornyainak építését koordináló cég munkatársa, Harajka Róbert állítja, olyan hűtési rendszert kell kiépíteni a Paksi Atomerőműben, amely nem függ a Duna vízállásától és a hűhullámoktól. Ennek elemei a hűtőtornyok és a tározók, amelyeket a környékbeli országok már kiépítettek az erőműveik mellett. A beruházás előzetes becslés alapján, gyorsított projektirányítás mellett 3 év alatt kivitelezhető. Ha nem épül meg az alternatív hűtési rendszer, a jövőben folyamatosak lehetnek a leállások.
A korábbi években az emelkedő vízhőmérsékletet tartották a Paksi Atomerőmű egyik fő hűtési kockázatának, ám a 2026-os nyár fordulópontot jelent. A sorozatos hőhullámok miatt lecsökkenő dunai vízhozam és vízszint azt eredményezte, hogy fokozatos termeléscsökkentést követően augusztus elején három blokkot le kellett állítani, a negyedik blokk pedig 50 százalékos teljesítményen üzemelt. A teljes leállást végül elkerülték. Az atomerőmű az ország villamosenergia-fogyasztásának mintegy 36–38 százalékát fedezte 2025-ben. A vízszint emelkedése nyomán a napokban újraindították a leállított blokkokat.
A blokkok jelentős részét azért kellett leállítani hetekkel ezelőtt, mert a vízszint olyan alacsony volt az erre a célra kialakított hűtőcsatornában, hogy a szivattyúk, melyek a Duna vízét használják az erőművi kondenzátorok hűtésére, nem tudták a levegősödés kockázata nélkül felszívni onnan a vizet. A most épülő fenékküszöb és elsüllyesztett bárkák költséghatékony, gyors, ám időleges visszaduzzasztási megoldások, és nincsenek hatással a vízhozamra, sem a vízhőmérsékletre. A Duna medrének hosszú távú morfológiai változása – mélyülése –, a téli hóvízkészlet csökkenése, a csapadék időbeli eloszlásának változása és az egyre gyakoribb hőhullámok okozta nagyobb párolgás együttesen növelik a szélsőségesen alacsony vízállás kockázatát.
Emiatt klímaforgatókönyvekhez igazított, hosszú távú megoldást kell keresni a paksi erőmű biztonságos és kiszámítható hűtésére.
Hogyan hűtjük a paksi erőművet?
Normál üzemben a Duna nem közvetlenül a reaktort hűti. A VVER-440 típusú paksi erőmű úgynevezett primer köre zárt, nagy nyomású vízrendszer; a primer hűtőközeg a reaktorban felveszi a hasadási hőt, majd a gőzfejlesztőkön keresztül adja át a szekunder körnek. A szekunder körben keletkező gőz a turbinákon munkát végez, majd a kondenzátorokban folyadékká alakul. A kondenzátor külső oldalán áramló tercier hűtővíz ennek a hulladékhőnek a döntő részét viszi el a Dunába. A hűtésre használt víz útja így néz ki: a hidegvíz-csatornán megérkezik a folyóból, átáramlik a kondenzátorokon, felmelegszik, majd a melegvíz-csatornán keresztül visszajut a folyóba – nagyjából 8 °C-kal magasabb hőmérsékleten, mint ahogy érkezett. A vonatkozó környezetvédelmi szabály szerint a Duna vizének hőmérséklete 500 méterrel a bevezetés alatt nem haladhatja meg a 30 °C-ot. Ettől csak ellátásbiztonsági indokkal lehet eltérni rendkívüli esetben.
A tartós megoldáshoz olyan második hőelvezetési út indokolt, amely a kondenzátorok nagy hűtővízáramát belső körben visszaforgatja, a Dunát pedig elsősorban pótlóvíz-forrásként használja
– mondja Harajka Róbert, a Trivia Industry munkatársa. A cég integrált ipari megoldásokkal foglalkozik, koordinálta például a moduláris hűtőtornyok építését az ajkai hőerőműben. Harajka Róbert korábban a Paksi Atomerőműben is dolgozott mérnökként.
A Trivia csapata úgy látja, az óriási csúszásban lévő Paks II tényleges üzembe helyezésének időpontja teljesen bizonytalan, emiatt a jelenlegi erőművi kapacitás biztosítására kell összpontosítani. Ehhez viszont felül kell vizsgálni a jelenlegi átfolyóvizes hűtést, és létező technológiával meg kell oldani, hogy ne a folyó pillanatnyi állapotától, vagyis a vízhőmérséklettől, a vízhozamtól és a vízszinttől függjön az erőmű megfelelő hűtése – a három paraméter különböző negatív hatásokat tud gyakorolni a termelésre.
Olyan hűtési rendszert kell építeni, ami a Dunát szimulálja
– egyszerűsítette a képletet Harajka Róbert.
A beavatkozás döntően a turbina–kondenzátor–külső hőelvezetés lánc utolsó szakaszát kell, hogy érintse, a primer vagy szekunder vízrendszerek főberendezéseihez tehát nem kellene hozzányúlni.
Harajka Róbert úgy látja, a folyóvízi hűtőrendszer mellé olyan hűtési technológia kiépítésével lehetne segíteni a helyzeten, amelyre kedvezőtlen hidrológiai körülmények közepette lehet támaszkodni. Ezeknek a moduláris mechanikus hűtési technológiáknak a pillérei a nedves, mechanikus huzatú, ellenáramú hűtőtornyok, illetve a visszaforgatásos vízkörhöz tartozó kiegyenlítő- és tartalékvíz-tározók. A VVER-440-es típusú atomerőművek közül hűtőtornyos rendszert használ a dukovany (Csehország), Szlovákiában a mochovce-i és bohunice-i erőmű is. A szlovéniai krško-i erőműnél hűtőcellákkal egészítették ki a tornyos kapacitást. A spanyol Almaraz Atomerőmű két blokkja egy mesterséges hűtőtározóra támaszkodik – a hűtőcellák mellett. Az USA-ban található monticello-i és Browns Ferry-i atomerőművek hűtőrendszere átfolyóvizes, kiegészítő hűtési, részleges visszaforgatásos és teljesen zárt üzemmódot is lehetővé tesz, vagyis többüzemmódúak.
Harajka szerint a felsorolt erőművek megoldásai referenciaként vizsgálhatók Paks esetében, hiszen nem szüntették meg a folyóvizes hűtést, csak kiegészítették más korszerű hőelvezetési megoldással, amely független a folyó vízállásától. A kiegészítő rendszer akkor lép működésbe, amikor a folyó hőmérséklete, vízhozama vagy vízszintje korlátozza a normál rendszer gazdaságos és környezetvédelmileg megengedett működését. A magas vízhőmérséklet esetén kiegészítő hűtőcellák, alacsony vízállás esetén a hűtővíz visszaforgatása jelenthet segítséget. Extrém alacsony vízállás és meleg esetén a nagy belső hűtővízáramot le lehetne választani a folyó pillanatnyi hozamáról, ilyenkor a hűtőtornyok zárt körben biztosítanák az atomerőmű kondenzátorhűtését. A tározók szintén a zárt hűtőkör részei lennének, kiegyenlítő és tartalék szereppel. A zárt hűtési kör, amelynek kulcsfogalma a hidraulikai leválasztás, azt jelentené, hogy a hűtővíz döntő részét keringetnék vissza a rendszerben, a Dunából csak a kisebb veszteségeket pótolnák.
Mivel a Fidesz-kormány előkészítette a paksi erőmű második üzemidő-hosszabbítását, engedélyezés esetén a blokkok működése 2052–2057 közötti időpontokig tolódhat ki. Így már a hűtési rekonstrukciónak is hosszabb lenne az élettartama. Harajka Róbert megjegyzi: a hűtőtornyok megépítésének projektjét az üzemidő-hosszabbítástól elkülönítve kellene kezelni, mert az összekapcsolás alaposan lelassíthatná a tervezést és a kivitelezést.
A szakember állítja, döntés esetén a moduláris mechanikus hűtési technológiai beruházás korai beszerzéssel, modulonkénti üzembe helyezéssel és kiemelt, gyorsított projektirányítással – a biztonsági és környezetvédelmi követelmények betartásával – 3 éven belül kivitelezhető. Megfelelő feltételek teljesülése esetén a köz- és magánszféra együttműködésében, vagyis PPP-konstrukcióban gondolkozik.
Arról beszélünk, hogy ha válságkezelési, szinte katonai jellegű, állami főirányítású projektként tekintünk rá, le lehet rövidíteni a döntési láncot, gyorsabban lehet mobilizálni az erőforrásokat és lehetőség van a párhuzamos végrehajtásra – a megkívánt műszaki vagy hatósági kontroll mellett. A teljes beruházást mai árszinten 250-300 milliárd forintból fedezni lehetne az előzetes becslés szerint, de természetesen ezt pontosítania kell egy szakemberekből álló csapatnak. Egy teljes havi paksi leállás költsége 50 milliárd forintra rúgna a kormány szerint, illetve az idei nyári termeléskiesés pótlóenergia-költsége bruttó becslések szerint 40–50 milliárd forint lehetett, ezek az összegek összevethetőek a beruházáséval. Előzetes modellünk szerint a megtérülés konzervatív forgatókönyv esetén 17, alapesetben 6, magas klímakockázat esetén 4 év.
A Duna helyi visszaduzzasztása a vízkivételt segítheti, de az alacsony vízhozamot és a magas vízhőmérsékletet önmagában nem oldja meg. A száraz hűtési technológia Harajka Róbert magyarázata szerint azért kedvezőtlen, mert a levegő száraz hőmérséklete a nyári hőhullámban jóval magasabb lehet a nedves hőmérsékletnél, ezért nagyobb hőcserélő-felület, ventilátorteljesítmény és kondenzációs nyomás lenne szükséges. Ráadásul a nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a száraz rendszer utólagos kiépítési költsége és éves energiavesztesége a nedves rendszer többszöröse lehet. A Trivia előzetes értékelése alapján ezért a meglévő átfolyóvizes rendszer mellé kiépített, moduláris, nedves hűtőtornyos, visszaforgatásos rendszer a legreálisabb és leginkább költséghatékony megoldási irány.
Ha Pakson nem kezdődik el hamarosan egy második hőelvezetési út kiépítése, a szakember szerint ismétlődő visszaterhelésekre, rendkívüli importigényre, vízügyi válságbeavatkozásokra és a paksi termelés teljes leállásának kockázatára lehet majd számítani. „Az idei közel teljes termeléskiesés ez esetben már nem elméleti kockázat, hanem a jövőbeli veszteségmodell egyik referenciaeseménye.”
Napi