Az ukrán háborús erőfeszítések egyik legsúlyosabb problémája 2026-ban az orosz ballisztikus rakétatámadások elhárítása. A Nyugat által szállított légvédelmi rendszerek közül egyedül az amerikai Patriot képes megbízhatóan elfogni a ballisztikus rakétákat, ám az elfogórakéták készletei kritikusan alacsonyak. Ezt tovább nehezíti, hogy a Trump-kormányzat iráni háborúja globálisan megterhelte a Patriot-készleteket. Moszkva ezt a gyengeséget kihasználva fokozta a ballisztikusrakéta-gyártást. Az ukrán kormány adatai szerint

Oroszország évente 1300 darabot képes előállítani, és jelenleg több mint 600 áll rendelkezésére a raktárakban.

Az európai–ukrán együttműködésben fejlesztett, Freyja nevű Patriot-alternatíva ugyan elérte a technológiai fázist, a rendszeresítése viszont évekbe telhet. Az egyetlen azonnali megoldást így maguknak az indítóeszközöknek a megsemmisítése jelenti, akár indítás közben, akár a logisztikai lánc más pontjain. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint az első sikeres csapást egy határ menti Iszkander-indítóállás ellen már végre is hajtották, aminek köszönhetően egy tervezett orosz támadás elmaradt.

Az Iszkander-indítóállások felderítése rendkívül összetett feladat. Műholdfelvételek elemzésével azonosíthatók a logisztikai csomópontok és az állások kiépítésére utaló nyomok, miközben a NATO korai előrejelző radarjai az indítások beméréséhez nyújtanak adatokat. Ezeket a humán hírszerzésből (HUMINT) és a nyílt forrású hírszerzésből (OSINT) származó információk egészítik ki. A különleges műveleti egységek mindezek alapján azonosítják a mintázatokat és a kiemelt fontosságú célterületeket.

A csapásmérés legnagyobb akadálya a valós idejű kommunikáció biztosítása a drónok számára a rádióelektronikai zavarással terhelt környezetben. Az ukrán megoldást a Starlink-terminálok drónokra szerelése jelentené, ami a megszállt területeken már bevált gyakorlatnak számít. Orosz területen ugyanakkor a Starlink használatához Elon Musk engedélye szükséges, amit Kijev eddig nem kapott meg, annak ellenére, hogy Zelenszkij állítása szerint maga Trump is támogatta volna a kezdeményezést. Starlink hiányában az olyan közepes hatótávolságú drónok, mint a Ram-2X vagy az FP-2, csak korlátozottan használhatók, és lassú repülési sebességük miatt rendkívül szűk az időablak a felderítés és a csapásmérés között.

Alternatív megoldásként felmerül a légi indítású rakéták, például az AGM-88 HARM alkalmazása, ez azonban veszélyesen közel vinné az ukrán vadászgépeket az orosz légvédelemhez.

Középtávon a legígéretesebb lehetőséget a saját gyártású ballisztikus rakéták bevetése jelentheti.

Két ukrán védelmi vállalat is közel áll a ballisztikusrakéta-gyártáshoz, köztük a Fire Point, amely 200 és 855 kilométeres hatótávolságú típusokat jelentett be. Nyáron sikeres teszteket hajtottak végre, és Fedorov volt védelmi miniszter szerint három-hat hónapon belül orosz célpontok ellen is bevethetők lehetnek a fegyverek.

Oroszország sem tétlen, a katonai hírszerzés szerint megjelent az Iszkander-1000-es változat, amelynek 550 kilométeres hatótávolsága lehetővé teszi, hogy a kezelőszemélyzet az ukrán határtól jóval távolabbról indítsa el a rakétákat. Emellett az egy sortűzben bevetett indítóállások számának növelése is opcióként szerepel. Ugyanakkor Hrapcsinszkij ukrán katonai szakértő szerint már önmagában az is eredmény, hogy az indítóállások elleni fenyegetés óvatosságra kényszeríti az orosz személyzetet, több esetben is előfordult ugyanis, hogy tervezett tömeges támadásokat mondtak le, mert a kezelők kénytelenek voltak visszavonni az indítójárműveket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.