A miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy maga sem szerette a tanévnyitókat, majd bevallotta, hogy diákkorában távol állt a mintagyerektől. Elmondása szerint volt olyan tanéve, amikor több mint húsz-huszonöt intő gyűlt össze az ellenőrzőjében.

A legemlékezetesebb gyerekkori történetét így idézte fel: „Volt olyan, amikor kilencévesen leléptem két lánnyal, és valamikor este édesapám két rendőrrel jelent meg az ajtóban.”

A kormányfő hozzátette, akkoriban bátor kiállásnak gondolta, hogy mindig kimondta a véleményét, bár a tanárai ezzel nem feltétlenül értettek egyet. Ugyanakkor felidézte, hogy a rossz kezdésből is születhet jó kapcsolat: 1996-ban az akkori történelem tanárnőjével, Encsy Zsuzsannával egy igazgatói figyelmeztetésbe torkolló óriási vitával indult a viszonyuk, ám pár hónappal később éppen ő szerettette meg vele a történelmet.

Kérdezni a tanártól és kiállni a bántalmazottakért

Magyar Péter három konkrét kérést fogalmazott meg a diákokhoz. Elsőként arra biztatta őket, hogy merjenek kérdezni és a tanárok állításait udvariasan megkérdőjelezni – ahogy ő tette annak idején a harmadik emeletről ledobott fémgolyó és papírgalacsin kísérleténél. Azt kérte, tegyék fel a kezüket akkor is, ha mindenki más bólogat, és ha a tanárok nehezményezik a sok kérdést, nyugodtan hivatkozzanak a miniszterelnökre.

Második kérésként a kötelezőkön kívüli olvasást sürgette (megemlítve a Kétévi vakációt, a Monte Cristo grófját vagy a Száz év magányt), harmadiknak pedig a bántalmazás elleni kiállásra szólított fel:

Soha nem bántam meg azt, hogy kiálltam azokért, akiket támadtak, inkább azt bántam meg, hogy volt, amikor nem voltam elég bátor – fogalmazott, arra kérve a fiatalokat, hogy ne nézzenek félre, ha valakit csúfolnak, és üljenek oda az egyedül lévő társaik mellé.

A tanévnyitón Lannert Judit oktatás- és gyermekügyi miniszter bejelentette, a miniszterelnök pedig megerősítette, hogy a kormány hamarosan ismerteti a nevelést és oktatást közvetlenül segítő (NOKS) dolgozók béremelését.