Lúdbőrös pillanatok, elszoruló torkok és könnyes szemek a Margitszigeten: Szikora Róbert és az R-GO koncertjén idézték fel Fenyő Miklós emlékét. Szandi az égre mutatva énekelt az elhunyt Mesterének, Szikora Robi pedig elhozta az utolsó tévés fellépésük zakóit, majd egy Hungária-korszakos, soha nem hallott dalpremierrel vett megrázó búcsút a régi barátjától.

Ez Fenyő Miklós napja lett volna. Az immár szokásos nyárbúcsúztató, andalító és vérpezsdítő számokkal színesített rock and roll buli a Margitszigeten. Randevúhelyszín a „régi szép időkkel”, az egykori fiatalságunkkal és a jampikorszakkal.

De Fenyő Miklós már nincs közöttünk. A családdal egyeztetve a barát, a zenésztárs, Szikora Róbert és az R-GO zenekar lépett színpadra egy különleges és szentimentális pillanatokkal teli koncerten.

A Margitsziget a csillagos ég alatt ezen a meleg augusztusi estén megidézte a jampikirályt, szinte hús-vér valójában. Írtuk, mondtuk, gondoltuk: Fenyő Miki halhatatlan. S az a több ezer ember, aki ott ült, majd a buli vége felé már táncolt, mindezt a saját szemével láthatta.

Szandi az égre mutatott: „Hiszem, hogy itt van velünk most is!”

A megemlékezés egyik legérzelmesebb pillanataként színpadra lépett Fenyő Miki felfedezettje, Szandi is. A népszerű énekesnő meghatottan, az égre mutatva szólt a közönséghez:

– Nem tudok úgy fogalmazni, hogy neki itt kéne lennie, mert hiszem, hogy itt van velünk most is, és lát minket fentről! Ő az, akinek soha nem fogom elfelejteni mindazt, amit értem tett, hogy felfedezett, nem is akárhogyan, és hogy megírta nekem azokat a dalokat, amiket, amíg élek, énekelek majd...

Szandi ezután dögös rock and rollba csapott át, és elénekelte a Majdnem Monroe című nagy sikerét, amelyet egykoron maga Fenyő Miklós írt neki.

A koncert hivatalos címe is ez volt: Egy furcsa pár – in memoriam Fenyő Miklós. Robi csikidampartival indította az estét, aztán a hangja komolyra, érzelmesre váltott, s így szólt:

– Utolsó fellépésünk a Magyar Televízióban decemberben volt, ő ebben a zakóban, én ebben... és el is hoztam ezeket! Ez a mikrofonállvány volt a Népstadionban és a másik koncerten is, úgyhogy itt van lélekben, meghívjuk!

A zakókat a mikrofonállványokra lógatta – a sajátját a Szikora, Mikiét a Fenyő feliratúra –, mintha csak ott álltak volna egymás mellett hús-vér valójukban.

A felcsendülő első közös szám az a dal volt, amit még november végén rögzítettek, és a Verhetetlen 11 című albumra került fel Egy furcsa pár címmel. Szikora Robi így idézte fel a történetét:

– Miki kemény fiú volt... Felhívtam a Demjént is, de őt kerestem utoljára. Azt mondtam: Miki, írtam egy lemezt, benne vagy egy duettben? Azt felelte: „Neked, Kicsi, mindig!” Erre én: figyelj, írj egy szöveget! Ő meg kérdezi, de hát miről? S kapásból válaszolom: rád bízom. Másnap csörgött a telefon, lelkendezve közölte: megvan a szöveg. És miről szól? Csípőből jött a válasz: a mi életünkről! És ennek az a címe: Egy furcsa pár... két egyszemélyes brahi...

Miki ott volt a képernyőn, úgy szólalt meg a hangja!

És akkor Robi belekezdett! A kivetítőn ott volt a televíziós műsor felvétele, és tényleg úgy éreztük, Miki ott van velünk. Úgy szólt a hangja, ott volt a képernyőn, mintha csak a színpad hátuljából lépett volna elő, hogy újra átkarolja a régi harcostársát.

A közönség lélegzet-visszafojtva figyelte, ahogy a jelen és a múlt egybeforrt: Szikora Robi élőben énekelt, miközben a kivetítőről Miki válaszolt neki. Két egyszemélyes brahi, egyetlen örök barátság... A jelenlévők közül pedig sokan nem tudták visszatartani a könnyeiket.

Szikora azt is elmondta, hogy bizony Fenyő halála nagyon megrázta, sokáig csak ült a szobájában, ivott – és nem vizet… Aztán valahogy eszébe jutott, előkerült egy réges-régi kazetta még a Hungária-korszakból, amit együtt énekeltek fel, egy közös dal.

Ezt aztán átdolgozták, áthangszerelték az emlékestre, így egy dalpremiert hallhattunk, és a háttérben szenzációs, régi fekete-fehér felvételeken láthattuk is őket a fiatal korukból.

„És most kell egy barát, lesem a hívószavát, ő mondja el, helyetted is, hogy már nincs tovább...Pont énvelem igazán miért tetted ezt, miért kezdtük el, ha tudtad jól, hogy úgyis vége lesz…” - énekelték együtt.

Ott, a Margitszigeten már senki sem próbálta leplezni a szemeiben megcsillanó könnyeket. Nemcsak egy koncert szólalt meg, hanem a magyar rock and roll legszebb, legőszintébb búcsúja volt ez.

De ez az est nemcsak az érzelmekről és a múltidézésről szólt a Margitsziget fái között, hanem az életről is. Merthogy Szikora Róbert 72 esztendősen telis-tele van életenergiával. Húszéveseket megszégyenítő ritmusban énekelte, táncolta, ugrálta végig a bulit, fergeteges iramot diktálva. S a közönséget is magával ragadta, hiszen a koncert végén a nézők felállva tapsoltak, s egy részük már úgy ropta, mint egy óriási lakodalomban. Önfeledt pillanatok voltak ezek egy nyárbúcsúztató esten.

Egy olyan koncerten, amely valóban méltó volt Fenyő Miklós emlékéhez... és Szikora Róbert életútjához.