GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 31. 3 percnyi olvasás
Többet árthat a tűzifa áfájának csökkentése, mint amennyi kedvező hozadéka van.
A szakember szerint a fatüzelés esetében különösen fontos a szén-dioxid-kibocsátás kérdésének tisztázása. A fa elégetése ugyanis nem CO₂-mentes folyamat: a tüzelőanyagban található szén az égés során szén-dioxiddá alakul és a légkörbe kerül. Sallai Róbert Benedek bejegyzésében azt az állítást bontja ki, hogy a tűzifa használata, a fatüzelés kormányzati ösztönzése szociális támogatásként, áfacsökkentéssel az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait növeli sok más okozott baj mellett.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alapértékei alapján azonos energiatartalmú tüzelőanyagot összehasonlítva a tűzifa közvetlen CO₂-kibocsátása magasabb a földgázénál. Sallai számítása szerint 1 kilowattóra (kWh) tüzelőanyag-energiára vetítve a földgáz esetében mintegy 0,20 kilogramm, a tűzifánál körülbelül 0,40 kilogramm közvetlen CO₂-kibocsátással lehet számolni.
A tényleges, hasznos hőre vetített érték természetesen a fűtőberendezés hatásfokától függ. Egy 75 százalékos hatásfokkal működő fatüzelésnél így hozzávetőleg 0,54 kilogramm közvetlen CO₂-kibocsátás jut 1 kWh hasznos hőre.
A fatüzelés problémája nem merül ki az üvegházhatású gázok kibocsátásában. A fa elégetésekor finomrészecskék, köztük PM₂,₅-részecskék is keletkeznek.
Ezek átmérője legfeljebb 2,5 mikrométer, ezért a légzőrendszer mélyebb részeibe is eljuthatnak.
A WHO a lakossági fa- és széntüzelés egészségügyi hatásait vizsgáló értékeléseiben a finomrészecske-szennyezést kiemelt problémaként kezeli. A fafüstnek való kitettség légzőszervi és szív-érrendszeri megbetegedésekkel hozható összefüggésbe, miközben a füst különböző egészségkárosító és rákkeltő vegyületeket is tartalmazhat. A szennyezés nemcsak kültéren jelentkezhet: a beltéri levegő minőségét is ronthatja a füst közvetlen bejutása vagy a kültéri szennyezőanyagok beszivárgása.
Magyarországon a probléma különösen jelentős lehet. Sallai a HungaroMet adataira hivatkozva azt írja, hogy 2024-ben a nem ipari tüzelés a hazai PM₂,₅-kibocsátás 78 százalékáért felelt. Az áfacsökkentés viszont ösztönöz a tűzifa használatára, így a káros következmények növekedésével kell számolni.
A természetvédelmi mérnök szerint a tűzifa iránti keresletnek az erdőkben való állapotváltozáson túl más környezeti következményei is lehetnek. Az Alföldön például a mezővédő fasorok és erdősávok jelentős szerepet töltenek be a talaj védelmében. A fás vegetáció csökkenése növelheti a szélerózió, vagyis a defláció kockázatát, ami az aszályos időszakokban különösen kedvezőtlen.
Sallai ezért úgy véli, hogy az energia- és szociálpolitikai intézkedéseket a klímaalkalmazkodás szempontjaival is össze kell hangolni. Szerinte
különösen fontos minden olyan intézkedés vizsgálata, amely növelheti vagy csökkentheti a kibocsátásokat.
A szakember szerint a fűtés környezeti terhelésének mérséklése mindenekelőtt az épületek energiaigényének csökkentésével kezdődik. A megfelelő szigetelés, a korszerű nyílászárók és az ésszerű hőmérséklet-szabályozás valamennyi fűtési technológia esetében csökkentheti a szükséges energia mennyiségét.
Az elektromos fűtés bizonyos formái használat közben nem bocsátanak ki közvetlenül szén-dioxidot, de energiahatékonyságuk eltérő. Egy elektromos infrafűtőpanel 1 kWh villamos energiából nagyjából 1 kWh hőt állít elő. Egy megfelelően méretezett és üzemeltetett hőszivattyú ugyanakkor 1 kWh villamos energiából jellemzően 3–5 kWh hőt képes az épületbe juttatni, mivel a hő jelentős részét a környezetből nyeri.
Magyarországon további lehetőséget jelenthet a geotermikus energia hasznosítása is.
A sekély talajhő hőszivattyúkkal, a megfelelő helyeken rendelkezésre álló termálvíz pedig például távfűtési rendszerekben hasznosítható. Utóbbi esetében a fenntarthatóság szempontjából a felelős vízgazdálkodás és a megfelelő visszasajtolás is fontos.
Mint a Világgazdaság oldalán megírtuk, a kormány az eddiginél kisebb adóteher mellett és nagyobb mennyiségben juttatná tűzifához a lakosságot. A rászorulókon azonban további módokon is lehetne segíteni, például szervezett kályhacserével, kötelezően száraz tűzifa eladásával, és akár a tüzelő szállítási költségének támogatásával is. Jelenleg nagyjából 1,3 millió hazai háztartásban használnak tűzifát, kizárólag pedig 618 ezerben a a GKI Research adatai szerint. Ez a magyar háztartások mintegy hatoda. Szénnel a hazai háztartások 2,36 százaléka fűt, ami körülbelül 11,5 ezer háztartás a KSH 2022-es adatai alapján.
Sallai számítása szerint a fatüzelés gazdaságossága a hatásfoktól és a tűzifa minőségétől is jelentősen függ. Példaként azt írja, hogy kedvezményes sávban 1000 kWh hasznos hő földgázzal mintegy 12 ezer forintból állítható elő, míg száraz tűzifával, 75 százalékos hatásfok mellett hozzávetőleg 27 ezer forintból.
Ha a fatüzelés hatásfoka csak 50 százalék körüli, ugyanez a költség a számítás szerint mintegy 40 ezer forintra emelkedhet.
A tényleges kiadás természetesen függ a tüzelőanyag aktuális árától, nedvességtartalmától, a berendezés hatásfokától és az alkalmazott fűtési rendszertől.
A tűzifa nedvességtartalma különösen fontos tényező: a nedves fa rosszabb hatásfokkal ég, miközben a légszennyező anyagok kibocsátása is magasabb lehet. Sallai szerint a szociális tűzifaként kiosztott faanyag esetében a megfelelő száradtság nem minden esetben biztosított.
A szakmai szempontok alapján ezért a fatüzelés támogatásának megítélésekor nemcsak a tüzelőanyag árát vagy a szociális segítség közvetlen hatását érdemes figyelembe venni, hanem az energiahatékonyságot, a levegőminőséget, a szén-dioxid-kibocsátást, az erdők és fás élőhelyek állapotát, valamint a hosszabb távú klímaalkalmazkodási szempontokat is.
Napi