• Ókovács Szilveszter cáfolta Nagy Natália állításait egy több mint tíz évvel ezelőtti találkozót illetően
• Szerinte a találkozó 2013 novemberében volt, ahol egy gyermekopera ötletéről beszélt, de Nagy és férje inkább az elveiket hangsúlyozták
• Sajnálja, hogy az eredeti közös terv nem valósult meg, de Tallér Zsófia műve az Operaház repertoárjában maradt

Ókovács Szilveszter Facebook-posztban reagált Nagy Natália bírálataira, miszerint a találkozójukra nem tíz éve, hanem emlékei szerint 2013 novemberében került sor, miután kezébe került az írónő mesekönyve. Az ötlete az volt, hogy Tallér Zsófia zeneszerzővel együttműködve egy gyermekoperát hozzanak létre, amely széles közönséghez juthat el. Ám elmondása szerint a beszélgetés során alig esett szó a terveiről, mivel állítása szerint az írónő és férje inkább a piaci alapú működésről szóló elveiket kívánták kifejteni.

Ez is érdekelheti

„Nem hittem volna, hogy Index- és Blikk-címlapot érnek Nagy Natália kissé zúzottan felidézett operás emlékei rólam, de legyen. Jól is jön: aki velem tart pár bekezdést, egyetért majd. Én is megnéztem a saját naptáramban: nem tíz éve, hanem 2013 novemberében kértem találkozót Natáliától, mert kezembe került a mesekönyve. Úgy gondoltam, Tallér Zsófia zeneszerzővel összehozom, és sikeres gyermekoperát írnak majd ők ketten, a két hölgy. Natáliát előtte sose láttam személyesen, férjével érkezett. Azt hiszem, sokkolta az Operaház belvilága, a nézőket és a turistákat is szokta, de ők boldogok a szép épülettől – Natália mintha befeszült volna” – írta a bejegyzésében.

„Egyébként a gyermekdarabot az Erkel Színházba szántuk, napok voltak hátra az épület újranyitásáig. Erről sok szó nem eshetett, mert Natáliáék nemet mondani jöttek, valamiért fontos volt számukra, hogy mint valami utált hercegnek, a képembe mondhassák a proklamatív hitvallásukat. Igen, a szabadpiacról regéltek, meg a közbiztonságról, de nem szégyelltem el magam, mert a Napnál világosabb, hogy kultúrára addig is szükség van, amíg más területeken nincs minden rendben, és hogy állami támogatás nélkül még egy mesekönyv sem, de egy gyermekopera egész biztosan nem juthat el 'mindenkihez'. (És el ne felejtsem, 'több száz milliót' egy Aida-produkcióra sem tudnánk költeni, nemhogy gyermekdarabra. A friss Leánder-változat 20 milliós gyártási kerettel készül az Eiffelben – valami nagyon megcsúszott Natália emlékeiben.) Indulatosak voltak, majd elmentek” – idézte fel a saját emlékeit az Operaház főigazgatója.

Azt mondja, nincsenek mohó haverjai

Ókovács sajnálatát fejezte ki, hogy az eredeti terv nem valósult meg, de végül másfél évvel később bemutatták Tallér Zsófia Leánder és Lenszirom című darabját, amely azóta is az Operaház repertoárjának része. A zeneszerző emlékét az intézmény tisztelettel őrzi, és a darabot Brandenburg Ádám átdolgozásában a nagyszínpadra is átviszik. Ezt követően Natália korábbi kijelentéseire is reagált, miszerint „mivel elég közel van a tűzhöz, csapjon már a mohó haverjai kezére, aztán ha sikerült, nekifuthatunk újra”.

„Hogy anno 13 éve Nagy Natália feltételt szabott volna, miszerint 'csapjak rá a mohó haverjaim kezére, hisz a tűz közelében vagyok', bevallom, nem emlékszem. Meglehet, így volt. De se addig, se azóta nem ültem jachton, nem jártam magánpalotában vagy luxusrepcsin. (Életemben egyszer szolgált ki pincér magánvacsorán, de ezt még korai volna elmesélnem.) Nincsenek mohó haverjaim. A Tallér-operát Zsótér Sándor rendezte, Ambrus Mária és Benedek Mari tervezték, Ladányi Andrea koreografálta: ők sem a barátaim, de a munkájukról szuperlatívuszok jutnak eszembe. S hogy milyen tűzhöz lennék közel? Hm, momentán csak egy jut eszembe: a tisztító… Mindegy. 2027 januárjától Tallér Zsófi és a Leánder semmiképp nem purgál, megint inkább a tiszta gyermeki paradicsomba visz” – szögezte le a főigazgató az Index beszámolója szerint.