A történet lényege, hogy a sorozat főszereplője, az exügyésznő, Szabó Ágota, aki egy korábbi könyvében egy huszárvágással megalakította barátjával a jól menő InTime magánnyomozó irodáját, kondizni jár. Ez még nem túl érdekes, de egy nap az edzője, Tamara, elpanaszolja neki, hogy nagynénje, Júlia néni, aki az Ezüst Borostyán Idősek Otthonában élt, de váratlanul meghalt és az ígéretével ellentétben nem rá, hanem egy ismeretlen férfira hagyta vagyonát.

Góta nem nagyon akar belemászni az ügybe, mert nem ismert számára a háttér, de végül belemegy, azzal a feltétellel, hogy kollégáival egyeztetve, pro bono, vagyis ingyen elvállalják azt. A történetet pedig elkezdi pörgetni, hogy újabb és újabb különös halálesetek kavarják fel az idősek életét az otthonban. Sőt, amikor az átírt végrendeletet készítő ügyvédek nyomába erednek kettőt közülük is holtan találnak.

A történet négy évszakon át zajlik, mert lassan haladnak a nyomozással, sőt még az ORFK illetékes részlege is segítségüket kéri, mert egyszerűen befulladt a felderítés. Olyan információhiányos helyzet alakul ki, hogy Góta inkább jelentkezik takarítónőnek az idősotthonba, hogy a lakókat és az egészségügyi személyzetet is szemmel tudja tartani, ám ennek ellenére sem áll le a sorozatgyilkos.

A könyvön végigvonul a skizofrén gyilkos belső monológja, amellyel múltjából vett történetekkel igyekszik igazolni bűnös tettei mozgatórugóit, illetve navigálni az olvasót. Végül aztán csavar csavar hátán és az önjelölt, magánnyomozónak felcsapott idős pár megmentése az életveszélyes helyzetből hozza el végső kulcsot a történethez.

Kicsit csalódott vagyok

Az az igazság, hogy a Rókabérc és a Hajónapló után hatalmas lelkesedéssel vetettem magam a könyvre, ami egy kicsit csalódást keltő volt. Szerintem a szerző egy újabb bonyolult krimit akart összehozni, ami végül annyira sikerült, hogy a végén már alig tudtam követni. Ami a Rókabércnél eleinte zavart, az itt totális űrt hagyott bennem, nevezetesen, hogy a sikerkrimiben Mészöly Ágnes pontosan megadta a könyv végén, hogy ki kicsoda a történetben. Mivel egy osztálytalálkozón történt gyilkosság felderítéséről volt szó, ezért senki nem várhatja el az olvasótól, hogy a fél gimnáziumi osztály egyszeri névemlítésével megjegyezze az összes szereplő ki kicsodáját. Tehát nagyon hasznos volt a szereplőlista a könyvhöz és végülis jó ötletnek találtam.

Viszont az Átkozott örökségből ez hiányzik. Lehet, hogy már én öregszem, de folyamatosan azt kellett keresgélnem még a Hajónapló segítségével is, hogy kik is dolgoznak a magánnyomozó irodában, illetve Góta közvetlen rokonainak ki a barátja, barátnője, szóval

Több szereplő esetében nem is igazán derült ki, mi volt a szerepük a történet érdemi továbblendítésében.

Sebaj, ez nem von le semmit a krimi értékéből, egyfelől, mert így bővült a Szabó Ágota eseteit bemutató széria, másfelől meg a kortárs magyar krimik közé került fel egy újabb izgalmas alkotás.

Mészöly Ágnes: Átkozott örökség
General Press Kiadó, 2026
375 oldal

(Borítókép: Németh Kata / Index)