Bár a hivatalos megerősítésre még várni kell, az Európai Unió brüsszeli diplomatái megerősítették: Narendra Modi indiai miniszterelnök személyesen csatlakozna az uniós állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanács üléséhez december közepén.

Nem egy megszokott udvariassági látogatásról van szó. India és az Európai Unió még januárban, a 16. EU–India csúcstalálkozón Újdelhiben sikeresen lezárta a szabadkereskedelmi megállapodás érdemi tárgyalásait. Ez a folyamat hullámvölgyekkel tarkítva csaknem két évtizeden át húzódott. A decemberi brüsszeli csúcs kiváló alkalmat teremt arra, hogy a felek hivatalosan is aláírják a szerződést, megnyitva az utat a teljes ratifikáció előtt.

Mit jelent az „alkuk anyja” a számok nyelvén?

A megállapodást az indiai gazdasági vezetés nem véletlenül nevezte az „alkuk anyjának”. A szerződés olyan gigantikus gazdasági integrációt hoz létre, amelyre ritkán van példa a világgazdaság történetében.

• Kétmilliárd fogyasztó: A paktum közvetlenül összeköti az Európai Unió és India lakosságát, ezzel a világ egyik legnagyobb egybefüggő kereskedelmi övezetét hozza létre.
• A globális GDP egyötöde: A két gazdasági óriás együttesen a világ bruttó hazai termékének több mint 20 százalékát teszi ki.
• Drasztikus vámtarifacsökkentések: Egyes európai exporttermékekre – például az autókra, vegyi anyagokra, gyógyszerekre és élelmiszerekre – kivetett vámok akár 110 százalékkal is mérséklődnek, ami éves szinten mintegy négyilliárd eurós megtakarítást jelent az európai vállalatoknak.
• Indiai exportrobbanás: Cserébe India könnyített hozzáférést kap a szigorú uniós piachoz a saját, nagy munkaerő-igényű ágazatai számára, mint a textilipar, ékszerészet, autóalkatrész-gyártás és a mérnöki szolgáltatások.

Geopolitikai védekezés a globális feszültség ellen

Modi brüsszeli jelenléte és a paktum tető alá hozása túlmutat a puszta számokon, hiszen komoly stratégiai üzenete van. A nemzetközi rend alapvető átalakuláson megy keresztül, a globális ellátási láncok sérülékenyek, a Washingtonból érkező kiszámíthatatlan kereskedelmi fordulatok pedig lépéskényszerbe hozták Brüsszelt és Újdelhit is.

Mind az EU, mind India igyekszik sokszínűsíteni a gazdasági kapcsolatait, és csökkenteni a Kínától, valamint az Egyesült Államoktól való egyoldalú függőséget. A partnerség ráadásul nem merül ki a gazdaságban. Januárban egy átfogó biztonsági és védelmi partnerséget is elindítottak.

Unió tagállamok tiltakoznak az EU–India megállapodás ellen

Bár a megállapodás szövege már készen van, a politikai jóváhagyás folyamata korántsem automatikus. Az uniós tagállamoknak egyenként is támogatniuk kell a szerződést, és bár Németország nagyon jól járnak a paktummal, néhány fővárosban még mindig akadnak aggályok.

Franciaország aggodalma elsősorban strukturális. Párizs úgy látja, hogy a vámok eltörlése aránytalanul nagy előnyt biztosít a német gép- és autóiparnak. Ezzel szemben a francia–indiai kereskedelmi mérleg masszívan hiányos marad, és Franciaország nem látja biztosítottnak a saját pozícióit. Ezenkívül a francia és spanyol mezőgazdasági lobbi tart az indiai feldolgozott élelmiszerek és tengeri herkentyűk (például a garnélarák) vámmentes beáramlásától, ami alááshatja a helyi termelők versenyképességét.

Olaszország diplomatái nyíltan jelezték fenntartásaikat az autóipari vámtarifák csökkentésének ütemezésével kapcsolatban. Róma attól tart, hogy az olcsóbb indiai beszállítók térnyerése hátrányba hozza az olasz alkatrészgyártókat.

Trump és Erdogan sem boldog

Az Európai Unión kívüli országok közül Törökország fogalmazott meg határozott és nyílt kritikát az egyezménnyel szemben. Ankara elégedetlensége az EU–Törökország Vámunió működésében rejlik. A hatályos szabályok értelmében Törökországnak automatikusan át kell vennie azokat a vámtarifákat, amelyeket az EU harmadik országokkal – jelen esetben Indiával – kialakít. Mivel Törökország közvetlen beleszólást nem kapott a brüsszeli tárgyalásokba, a török vezetés úgy érzi, hogy az indiai textil- és mérnöki termékek vámmentes uniós hozzáférése közvetlenül veszélyezteti Törökország saját európai exportpozícióit és gazdasági érdekeit. 

Bár Washington nem közvetlen részese az egyezménynek, az amerikai pénzügyi vezetés – élén Scott Bessent pénzügyminiszterrel és a Trump-adminisztrációval – nyíltan bírálta a megállapodást. Donald Trump kritikája tisztán geopolitikai természetű: Washington szerint aggályos, hogy az EU szoros gazdasági szövetségre lép egy olyan országgal, amely a mai napig hatalmas mennyiségben vásárol és finomít orosz olajat.

Bár Narendra Modi kormánya sikerként könyveli el a kereskedelmi megállapodást, az indiai belső ellenzék – különösen az Indiai Kommunista Párt – a gazdasági érdekek teljes elárulásaként és kapitulációként értékelte a paktumot. Szerintük a hazai autóipar, a gyógyszergyártás és az acélszektor védtelen marad a csúcsminőségű európai importtal szemben, miután Újdelhi beleegyezett a védővámok drasztikus (helyenként 110 százalékról 10-40 százalékra történő) lefaragásába. Attól tartanak, hogy ez tömeges munkahelyvesztéshez vezet a hazai kis- és középvállalkozások körében.