KülföldSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 31. 2 percnyi olvasás
A földrajzi elnevezések változtatását nem feltétlenül fogadják el az emberek.
Donald Trump ismerten szereti átírni egy-egy földrajzi hely nevét. Legutóbb az Ontario-tó kapta meg tőle az Amerika-tó (Lake America) nevet, hivatalos dokumentumba is iktatta az amerikai elnök, hogy az Egyesült Államok és Kanada határán fekvő vízterület a kontinensről – pontosabban az Egyesült Államokról – kapja a nevét a jövőben. Erre reakcióként Doug Ford ontariói miniszterelnök óriásplakátot leplezett le a tó partján, amely azt hirdette, ez itt az Ontario-tó, „most és mindörökké”. Ezt angolul és franciául is kiírta, lévén Kanada kétnyelvű ország.
A tévéstábok hirtelen körbekérdezése után kiderült, a kanadaiakat nem hatotta meg, hogy az amerikai elnök mit iktatott törvénybe, senkit se lehet arra kényszeríteni, hogy a régóta használatos földrajzi nevet egy jogszabály miatt megváltoztasson, főképp akkor furcsa ez, ha az a jogszabály egy külföldi országban született.
Pedig vannak országok, amelyek ezt akarják, nem is kevesen. Korea partjait két tenger mossa, helyi megfogalmazásban a Nyugati- és a Keleti-tenger. Utóbbit sokkal jobban ismerjük itthon azon a néven, hogy Japán-tenger, ez pedig Tokió számára különösen fontos.
Ha ugyanis elfogadja, hogy a szóban forgó víz a Keleti-tenger, akkor elismeri, hogy az Koreától számítva van elnevezve, tehát egy esetleges vita során Korea hivatkozhat arra, hogy az az ő tengere.
Japán így nagyon alaposan átvizsgálja a sajtóban megjelent térképeket és megnevezéseket, könyvet is kiadott, amelyben a történelmi térképekre hivatkozik a Japán-tenger nevét védendő.
A mostani nepáli katasztrófa kapcsán egy visszatérő toposz jelent meg a sajtóban, amelyet Kína nagyon sérelmez. Számos újság arról számolt be, hogy a villámárvíz Nepál és Tibet határán történt, amely konkrétan igaz, ám Tibet – mint arra Peking felhívja a figyelmet – nem egy független állam, hanem Kína elidegeníthetetlen része. Olyan tudósítások is megjelentek, amelyekben egyáltalán nem szerepelt, hogy Kína mentőcsapatai segítenek a katasztrófa utáni helyreállításban, csak a nepáli hatóságokat említették.
A nyugati sajtóban ugyancsak több helyen olvasható, hogy a kínai sajtó nem számolt be a katasztrófáról, a híreket elhallgatta, a videókat nem lehet megtekinteni, amely a cenzúra erejét mutatja. Ez igaz is, meg nem is, hiszen a cenzúra valóban működik Kínában, de a belső média annyira nagy és erős, hogy az eseményről készült videók tömege érhető el a kínai oldalakon.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a mesterséges intelligencia korában nem könnyű megállapítani, mely videók valósak és melyek digitális hamisítványok.
A nyugati média rengeteg szenzációhajhász videót közölt, amelyek drámaiak, de nem feltétlenül valósak.
A brit hatóságok és média még 2007-ben is Burma néven illette az 1989-től kezdve hivatalosan Mianmarként bejegyzett országot, ezzel jelezve a régi gyarmati idők hagyományait és az álláspontot, hogy London nem fogadja el az ottani katonai junta hatalombitorlását. Aztán a britek megenyhültek, Mianmart az egész világ elfogadta ilyen néven, ráadásul nehezen lehetett ragaszkodni az akkori főváros, Rangoon ilyen formában való használatára – a mianmari kormány Yangonra változtatta a város nevét –, ha a britek szó nélkül elfogadták India számos névváltoztatását.
Ma már nincs se Bombay, se Kalkutta, se Trivandrum, se Madrasz, ahogy politikailag már nem számít korrektnek a dél-kínai Guangchoura a Kanton nevet használni.
Úgyszintén régies és kerülendő az összes kínai város nevében a -king utótag használata angol nyelven, ezek a nevek ugyanis a japán megszállás idején váltak használatossá. Ezért lett Nankingból Nancsing, de az északi főváros, Peking ma is tartja magát, legalábbis magyarul és franciául.
Borítókép: Kínai mentőalakulatok Tibetben (Fotó: CNS)
Napi