GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 30. 3 percnyi olvasás
Az iráni konfliktus gazdasági árát nemcsak a háborúban részt vevő országok, hanem a világ szinte valamennyi háztartása és vállalkozása megfizetheti.
Mintegy 330 milliárd dollárral, jelenlegi árfolyamon több mint 103 ezer milliárd forinttal fizettek többet a fosszilis energiahordozókat importáló országok a tengeren szállított kőolajért, üzemanyagokért és cseppfolyósított földgázért március és augusztus között, mint amennyit az iráni háború előtti piaci várakozások alapján költöttek volna.
Az összeg nagyságát jelzi, hogy meghaladja Magyarország teljes éves gazdasági teljesítményét. Ráadásul a becslés nem tartalmazza a tengeri fuvardíjak, a háborús biztosítások, a vezetékes földgáz, a szén és több feldolgozott kőolajtermék drágulását, így a konfliktus tényleges gazdasági költsége ennél is magasabb lehet. A számításokat a finnországi Centre for Research on Energy and Clean Air, vagyis a CREA készítette. A kutatóintézet azt vizsgálta, hogyan alakultak a tényleges energiaárak
első iráni csapásait megelőző tizenkét nap határidős piaci várakozásaihoz képest. Az eredményeket az OilPrice ismertette. A tanulmány szerint a Hormuzi-szoros forgalmának zavarai az 1990-es öbölháború óta a legnagyobb tartós olajpiaci ársokkot idézték elő. A Brent típusú kőolaj március és augusztus között hordónként átlagosan 93 dollárba került, ilyen magas hathavi átlagra az orosz–ukrán háború első évének energiaválsága óta nem volt példa.
A 330 milliárd dolláros többletszámla közel felét, 164,1 milliárd dollárt önmagában a kőolaj drágulása okozta. A dízelért és a gázolajért 73,8 milliárd, a benzinért 35,7 milliárd, a cseppfolyósított földgázért 38 milliárd, a repülőgép-üzemanyagért pedig húszmilliárd dollárral kellett többet fizetni.
A Brent ára a vizsgált időszakban harmincöt százalékkal haladta meg a háború előtti várakozásokat. A dízel átlagosan hordónként 161 dollárba került a korábban várt 101 dollár helyett, vagyis ötvenkilenc százalékos felár alakult ki. Az ázsiai LNG hetvenöt, az európai földgáz pedig hatvan százalékkal volt drágább annál, amit a konfliktus előtt a piac jelzett előre.
A legnagyobb bruttó többletköltség az Európai Uniót sújtotta: a huszonhét tagállam együtt 78 milliárd dollárral, mintegy 24 ezer milliárd forinttal fizethetett többet az energiaimportért. Az exportbevételekkel korrigált nettó veszteség is elérte az 54 milliárd dollárt.
Európa sérülékenységét az okozza, hogy kőolaj- és földgázigényének jelentős részét behozatalból fedezi. Az orosz energiahordozók visszaszorítása után az unió egyre nagyobb mértékben támaszkodik az amerikai kőolajra és LNG-re, miközben Norvégia exportkapacitása sem növelhető korlátlanul. A Közel-Keleten kialakuló fennakadások ezért akkor is megemelik az európai számlát, ha az importált energiahordozó nem közvetlenül a Perzsa-öbölből érkezik.
Kína bruttó többletkiadása 35 milliárd, Indiáé 22 milliárd dollár volt. A válság azonban arányaiban a szegényebb államokat terhelte meg leginkább: egy tipikus alacsony vagy alsó-közepes jövedelmű energiaimportáló ország a GDP-je egy százalékának megfelelő többletköltséget viselt, több mint kétszer annyit, mint egy magas jövedelmű állam.
Magyarország földrajzi helyzete és vezetékhálózata miatt nem ugyanúgy függ a Hormuzi-szorostól, mint a tengeri LNG-re vagy a közel-keleti olajszállításokra erősen támaszkodó országok. A világpiaci áremelkedés azonban a magyar gazdaságba is begyűrűzik: drágítja az üzemanyagokat, a szállítást, a mezőgazdaságot és az energiaigényes ipari termelést.
A magasabb energiaszámla az ország külkereskedelmi egyenlegét és a forintot is nyomás alá helyezheti, miközben az üzemanyagokon keresztül újra erősítheti az inflációt. A vállalkozások számára nemcsak a benzin és a dízel ára nőhet, hanem a fuvarozási, gyártási és logisztikai költségek is, amelyeket idővel részben a fogyasztókra háríthatnak át.
Ahogy azt lapunk korábban megírta, hogy az iráni feszültségek miatt az olaj ára ismét megközelítette a hordónkénti száz dollárt, miközben a forint sem tudott erősödni. A két folyamat együtt különösen kedvezőtlen Magyarországnak: a kőolajat dollárban jegyzik, így a magas világpiaci ár és a gyengébb hazai fizetőeszköz egyszerre növelheti az import költségét.
Az iráni háború következményei ráadásul már messze túlmutatnak az energiapiacon. A megváltozott hajózási útvonalak, a magasabb biztosítási díjak és a kikötői torlódások a teljes globális ellátási láncot drágítják. A többletköltség így az energiahordozók mellett az élelmiszerek, az ipari alapanyagok és a fogyasztási cikkek árában is megjelenhet.
Miközben az Európai Unió és Kelet-Ázsia tízmilliárdokat veszített, a magasabb árak jelentős pluszbevételt hoztak az energiaexportőröknek. A Közel-Kelet nettó nyeresége 61,2 milliárd, Észak-Amerikáé 47 milliárd, Oroszországé pedig 35,9 milliárd dollár volt.
A CREA szerint a válság pénzügyi mentőövet dobott Moszkvának, amelynek fosszilisenergia-bevételei januárban még történelmi mélypontra estek. A drágulás azonban növelte az orosz exportbevételeket, miközben az amerikai szankciós könnyítések több vásárló számára tették lehetővé az orosz energiahordozók beszerzését.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy a 2020 óta üzembe helyezett tisztaenergia-kapacitások a válság első öt hónapjában mintegy 36 milliárd dollárnyi fosszilisenergia-importot váltottak ki. Ebből 22 milliárd dollár a földgáz, tízmilliárd a szén, ötmilliárd pedig a kőolaj felhasználásának elkerüléséből származott.
A 330 milliárd dolláros számla ugyanakkor csak az első hat hónapot mutatja. Amennyiben a háború elhúzódik, a Hormuzi-szoros forgalma nem áll teljesen helyre, illetve a közel-keleti finomítói és LNG-kapacitások kiesése tartóssá válik, a világ energiaimportőrei még jóval nagyobb összeget fizethetnek. Az iráni konfliktus gazdasági árát így végül nemcsak a háborúban részt vevő országok, hanem a világ szinte valamennyi háztartása és vállalkozása megfizetheti.
Napi