blikk Bulvár

Nagy Natália: Még az is lehet, hogy egyszer visszamegyek a színpadra – harminc éve forgatták a Csinibabát

Szerző: blikk 2026. 08. 30. 5 percnyi olvasás


Nagy Natália: Még az is lehet, hogy egyszer visszamegyek a színpadra – harminc éve forgatták a Csinibabát

Különleges ez az év Nagy Natáliának, aki az idén több kerek évfordulóról emlékezik meg, az egyik, a legendás Csinibaba című filmhez kötődik. Nyarait rendszeresen a híres fürdővárosban, Gyulán tölti, ahol a Gyulai Várfürdőben bukkantunk rá, amint éppen gyermekkönyveit dedikálja. Nagy Natáliát nemcsak a Csinibaba bolondos és szexis Mancijaként kedveltük meg, hanem az abszurd humort képviselő Holló Színház és a L’art pour l’art Társulat oszlopos tagjaként - többek között a nagysikerű Bombanő című dallal - is szívébe zárta a közönség.


A fürdőzők láthatóan örülnek a lehetőségnek, hogy a kedvencükkel beszélgethetnek, fotózkodhatnak és dedikáltathatják könyveit. Ön hogy bírja?

– Húsz évvel ezelőtt, amikor az első könyvemet, A Nap születésnapját megírtam, úgy döntöttünk a férjemmel, hogy könyveinket inkább magánkiadásban jelentetjük meg, és mi leszünk a terjesztői-értékesítői is – reagált érdeklődésünkre a népszerű színész-író. - Tavasszal és ősszel különböző szabadtéri rendezvényeken, fesztiválokon, télen plázákban, nyáron pedig mindig Gyulán, a Várfürdő csodálatos ősfái alatt dedikálom a könyveimet két hónapon át, minden nap reggeltől estig. Egy kicsit ugyan strapás, de az olvasók kedvessége és szeretete hatalmas energiákat ad, s feltölt.

Melyik a legnépszerűbb gyermekkönyve?

- A már említett A Nap születésnapja című verses mesém, amelynek főszereplője a jubiláló ötmilliárd éves Nap, aki a szülinapi partijára invitálja az univerzum összes lakóját, a csillagokat, bolygókat. A vendégek között van többek között a folyton fogyókúrázó Hold, a mindig jó körökben forgó Merk úr, vagy éppen a híres Filmcsillag, aki a Kozm-Oszkár-díj várományosa. Az abszurd humort egyébként egyik könyvem sem nélkülözi.

Natália a Gyulai Várfürdőben maga árulta a könyveit

Natália a Gyulai Várfürdőben maga árulta a könyveit

Nem hiányzik a színpadi vagy a filmes szereplés?

– Amikor ennek a mesémnek az írásába belefogtam, csak egy kis szünetet akartam tartani színésznőként, de kiderült, hogy az út, amit a férjemmel választottunk, azaz a dedikálással egybekötött árusítást, teljes embert kíván. Ennek ellenére még az is lehet, hogy ha újra lesz kedvem, és időm, visszamegyek a színpadra, vagy ha épp megkeresnek, vállalok filmszerepet.

Megnézi régi tévéfelvételeit vagy filmjeit, például az ikonikus Csinibabát, amelyet oly gyakran vetítenek a különféle tévécsatornákon, és amely szeptemberben ünnepli születésének harmincéves évfordulóját? Milyen emléket őriz a forgatásról?

– Nálunk otthon nincs tévé, ezért mindig másoktól értesülök arról, ha valamelyik adón ismételték a filmet. Szép emlékeket őrzök a forgatásról. Timár Péter, a rendező végig nagyon figyelt ránk, színészekre, és szabad kezet adott nekünk. Emlékszem, néhányszor bementem hozzá a vágószobába, és a filmtekercsből kivágott darabok közül jó párat, amelyek úgyis a szemétkosárban landoltak volna, eltettem emlékbe. A jelenetek egy részét egyébként úgy vettük fel, hogy először magnóra mondtuk a párbeszédet, amit aztán Tímár Péter különböző sebességgel, hol gyorsítva, hol lassítva játszott vissza, és nekünk gyakorlatilag azt kellett leplébekelnünk, azaz a hangfelvétel tempójában beszéltünk és mozogtunk. Ez eredményezte azokat a burleszkes mozgásokat, és sokszor a fura mimikánkat is. A felgyorsított dialógusokban különben nehezebb volt követni a mondatainkat, sokszor még az arcunk is kicsit eltorzult, ahogy daráltuk a szöveget, miközben a mozgásban is szinkronban kellett maradnunk. Én nagyon élveztem a forgatásokat, mert szeretem a kihívásokat, ráadásul nagyon bírtam Péter kísérletezéseit és eredeti ötleteit. Ő a filmjeiben mindig eltért a szokásostól, és ez adta a rá jellemző vicces és érdekes megjelenítéseket.

A híres tóparti lépcsős jelenet végén, a korlátnál az ikonikus kibillenése szándékos, vagy véletlen volt?

– Nem véletlen, Tímár Péter ötlete volt. Éppen befejeztük a jelenet forgatását, amikor arra lettem figyelmes, hogy Péter töprengve sétál a korlát mellett és Manci ringó mozgását utánozza – elég humoros volt -, aztán hirtelen arra kért, hogy lejtsek végig a sétányon a korlátot érintve, és ahol rés van rajta, egy pillanatra billenjek ki az egyensúlyomból s mintha mi sem történt volna, menjek tovább. Megcsináltam, ez lett a jelenet emlékezetes vége.

A nyár jelentős részét a Gyulai Várfürdőben tölti a könyvei közt, jut ideje a pihenésre is?

- A férjemmel, akivel éppen húsz éve vagyunk együtt – egy újabb jubileum - külföldön, leginkább a tengernél szeretünk pihenni. Mi mindig elő- vagy utószezonban nyaralunk, hiszen a főszezont itt töltjük. A legkedvesebb helyeink Olaszország és Horvátország gyönyörű tengerparti városai, kietlen, romantikus lagúnái, öblei. Amint tehetjük, oda szökünk meg kettesben a nyüzsgés elől. Szeptemberben is tervezünk egy kis nyaralást valamelyik tengerparton.

ad

További tartalom Önnek