GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 30. 6 percnyi olvasás
A három legfontosabb európai termelő a világ exportjának több mint háromnegyedét tartja a kezében.
Spanyolországban a terméshullás és az olajbogyók csökkenő olajtartalma, Olaszország déli részén a vízhiány, Görögországban pedig már az ültetvényeket is elérő tüzek veszélyeztetik az idei termést. Az európai olívapiac ellátása még nem került veszélybe, de a tengerentúlra és a Közel-Keletre irányuló kivitel visszaeshet – derült ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány lapunknak küldött elemzéséből.
Az ágazat kitettsége azért különösen nagy, mert a világ olívaolaj-termelése erősen néhány mediterrán országra koncentrálódik:
nemcsak saját lakosságát látja el, hanem a globális kereskedelem meghatározó részét is biztosítja. Egy rossz dél-európai szezon ezért rövid idő alatt megjelenhet a nemzetközi és a magyarországi fogyasztói árakban is.
Az olívaolaj világpiaca éppen csak maga mögött hagyta az előző aszályos időszak következményeit. A Nemzetközi Olívatanács becslése szerint a 2024–2025-ös szezonban a globális termelés elérte a 3,57 millió tonnát, ami mintegy 38 százalékos növekedést jelentett a korábbi időszakhoz képest.
A kibocsátás helyreállása után a FAO és az Olívatanács a 2025–2026-os szezonra is stabil termést valószínűsített. Érdemi termelésváltozással nem számoltak, miközben a fogyasztás és a nemzetközi kereskedelem további bővülését várták.
Az előrejelzések azonban már akkor is számoltak az ágazatot fenyegető legfontosabb kockázatokkal:
Ezek elsősorban a mediterrán termőterületeken okoznak jelentős termésingadozást. Az idei nyár pedig több kockázatot egyszerre hozott el:
a rendkívüli meleghez és a csapadékhiányhoz kiterjedt erdőtüzek társultak.
Az olajfaligetek mellett gyümölcsösök, szőlőültetvények és üvegházak is veszélybe kerültek. A vízhiány és a szélsőséges hőség a paradicsom, a paprika és az uborka termesztésében szintén további veszteségeket okozhat. Az áremelkedés ezért várhatóan nem korlátozódik az olívaolajra, hanem több zöldség- és gyümölcsféle piacán is megjelenhet.
A legnagyobb figyelem Spanyolországra irányul, amely önmagában a globális olívaolaj-termelés akár negyven százalékát is adhatja. Az országban évente átlagosan egymillió és másfél millió tonna közötti mennyiség készül, elsősorban Andalúziában.
A tavaszi időjárás még kedvezően alakult, ezért az első előrejelzések átlag feletti, akár kifejezetten erős termést jeleztek. Egyes becslések az 1,5–1,6 millió tonnás kibocsátást sem tartották kizártnak.
Az elmúlt hetek hőhullámai azonban jelentősen növelték a bizonytalanságot. Különösen a száraz művelésű, öntözés nélküli ültetvényeken romlottak a kilátások:
emelkedett a terméshullás kockázata, az olajbogyók olajtartalma pedig csökkenhet.
Ez azért fontos, mert nem elegendő, hogy a gyümölcs kifejlődjön a fákon. A kinyerhető olaj mennyiségét és minőségét az is meghatározza, hogy a növény a nyári hónapokban mennyi vízhez jut. Tartós szárazság esetén ezért a leszüretelt olajbogyó mennyisége mellett annak feldolgozhatósága is romolhat.
A jelenlegi várakozások szerint Spanyolország ennek ellenére jobb helyzetben maradhat, mint két legnagyobb európai versenytársa. A spanyol kibocsátás így ismét ellensúlyozhatja az olasz és görög termés gyengeségét.
A világ második legnagyobb olívaolaj-termelője Olaszország, ahol évente átlagosan kétszáz- és négyszázezer tonna közötti mennyiséget állítanak elő. Az országon belül azonban jelentős területi különbségek alakultak ki.
A déli régiókban és Szicíliában komoly problémát okoz a hőség és a vízhiány, az északi és középső országrész viszont kedvezőbb helyzetben van. A piac jelenleg közepes olasz termésre számít: ez jobb lehet a legsúlyosabb aszályos évek eredményeinél, rekordot azonban nem hoz.
Olaszország várhatóan továbbra is jelentős behozatalra szorul saját fogyasztásának és exportjának kiszolgálásához. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hiszen az ország a világ egyik legismertebb olívaolaj-exportőre.
A nagy kivitel és a magas import azonban egyszerre is jelen lehet. Az olasz vállalatok külföldről vásárolnak olívaolajat, azt különböző eljárásokkal feldolgozzák, keverik vagy újracsomagolják, majd ismét külföldön értékesítik. Hasonló kereskedelmi modell más nagy exportőröknél is működik.
Az olasz termékek elsődleges piacát az európai országok jelentik. A behozatal ezért nemcsak az olasz fogyasztók ellátása, hanem a feldolgozóipar és a külpiaci értékesítés fenntartása miatt is fontos.
A három vezető európai termelő közül Görögországban a legkedvezőtlenebbek a kilátások. Az ország évente átlagosan kétszáz- és háromszázötvenezer tonna közötti olívaolajat termel, a legfontosabb térségek közé Kréta, a Peloponnészosz és Kalamata tartozik.
A hosszan tartó forróságot jelentős csapadékhiány kísérte, az erdőtüzek pedig több olajfaligetet is elértek, egyebek mellett Krétán és Attika térségében. A károk nemcsak az idei mennyiséget csökkenthetik, hanem a termés minőségét is ronthatják, különösen ott, ahol a fák hosszabb ideje vízhiánnyal küzdenek.
Görögország helyzete azért is különleges, mert a termelésben kiemelkedően magas az extra szűz olívaolaj aránya.
A három legnagyobb európai termelő közül ráadásul itt fogyasztja a legtöbb olívaolajat a lakosság. A görög termékek fontos felvásárlója Olaszország, Spanyolország és Lengyelország. Egy gyengébb görög szezon ezért nemcsak a helyi piacot érinti, hanem azoknak az országoknak az ellátását is, amelyek a görög olajat feldolgozzák vagy továbbértékesítik.
Spanyolország, Olaszország és Görögország 2024-ben együttesen a világ olívaolaj-exportjának több mint 75 százalékát adta. A termelési kockázatok így rendkívül koncentráltan jelennek meg a nemzetközi piacon. A spanyol olívaolaj legfontosabb célországai között található
Az olasz kivitel elsősorban az európai piacokra irányul, míg a görög olívaolaj jelentős részét Olaszország, Spanyolország és Lengyelország vásárolja fel.
Az Oeconomus szerint európai szinten egyelőre nem valószínű a 2022–2023-as időszakhoz hasonló súlyos kínálati hiány. A három nagy termelő várható összteljesítménye elegendő lehet az európai kereslet kielégítésére.
A gyengébb termés következményeit így elsősorban a kivitel érezheti meg. A tengerentúli és közel-keleti piacokra jutó mennyiség csökkenhet, ha a termelők az európai ellátást részesítik előnyben.
A Nemzetközi Olívatanács adatai szerint a globális olívaolaj-fogyasztás a 2025–2026-os gazdasági évben elérheti a 3,2 millió tonnát. Ez világszerte fejenként évi 0,43 literes átlagot jelent.
Magyarország valamivel ez alatt áll: az egy főre jutó éves fogyasztás 0,38 liter. A különbségeket elsősorban az olívaolaj helyi étkezési kultúrában betöltött szerepe és fogyasztói ára magyarázza.
A dél-európai országokban az olívaolaj alapvető élelmiszer, míg más piacokon drágább, részben helyettesíthető terméknek számít. Az újabb áremelkedés ezért tovább fékezheti a fogyasztást azokban az országokban, ahol az olívaolaj még nem vált a mindennapi étrend meghatározó részévé.
Az olívaolaj kilátásait ráadásul a teljes növényiolaj-piac mozgása is befolyásolja. A FAO növényi olajárindexe júniusban 192 pontot ért el, ami egyetlen hónap alatt hétpontos, vagyis 3,8 százalékos emelkedést jelentett. Éves összevetésben már 23,3 százalékkal állt magasabban a mutató.
Az indexet elsősorban a pálma- és repceolaj drágulása húzta felfelé, miközben a napraforgóolaj ára nagyjából változatlan maradt, a szójaolajé pedig enyhén csökkent. A pálmaolajnál az indonéz exportkínálat várható szűkülése, a repceolajnál pedig a bioüzemanyag-kereslet, valamint az ausztrál és kanadai időjárási problémák hajtották az árakat.
Az olívaolaj-termelés súlya messze túlmutat a bolti árakon és a külkereskedelmen. A mediterrán ültetvények jelentős része családi gazdaságok kezében van, a betakarítás pedig nagy mennyiségű szezonális munkaerőt igényel:
ember dolgozhat a szektorban.
A három országban így összesen akár 720 ezer munkahely kötődhet közvetlenül vagy közvetve az olívatermesztéshez és az olaj előállításához.
A foglalkoztatottaknak csak 10–15 százaléka dolgozik magában az olajgyártásban. A munkahelyek többsége a termesztéshez és a betakarításhoz kapcsolódik, ezért a terméskiesés gyorsan megjelenik a vidéki jövedelmekben is.
Különösen nagy az ágazat jelentősége a spanyolországi Andalúziában és azon belül Jaén térségében, az olaszországi Pugliában, valamint Krétán és a Peloponnészoszon. Bár az olívatermelés az országok teljes GDP-jéből viszonylag kis részt képvisel, egyes vidéki régiókban a helyi megélhetés egyik legfontosabb forrása.
Az idei európai termés végső alakulása nagyrészt azon múlik, érkezik-e számottevő csapadék augusztusban és szeptemberben. Ha a hőhullámok és a szárazság folytatódnak, az olívaolaj ára ismét erős emelkedő nyomás alá kerülhet.
Az áremelkedés elkerülhetetlen, annak mértéke azonban még bizonytalan. A jelenlegi várakozások alapján az árszint remélhetőleg nem éri el a 2022-es időszak csúcsát, amikor az aszály súlyos kínálati zavarokat okozott.
Európában várhatóan lesz elegendő olívaolaj, de ezért részben az export visszafogásával fizethetnek a termelők. A kontinensen kívüli vásárlók kisebb kínálattal, az európai fogyasztók pedig ismét emelkedő árakkal találkozhatnak.
Napi