BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 30. 4 percnyi olvasás
Márfi Márk élete egyik legfájdalmasabb időszakával szembesült, amikor 2024 januárjában meghalt az édesanyja. A veszteség annyira megrázta a színészt, hogy úgy érezte, egy időre teljesen ki kell lépnie addigi életéből. Nem játszott, nem próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne: útra kelt, és a kerékpározásban keresett kapaszkodót.
A tragédia egy olyan időszakban érte, amikor hét előadásban is játszott. A színésznek ezért sorra fel kellett hívnia az előadások egyeztetőit, hogy közölje, egy időre nem tudja folytatni a munkát.
Márk számára különösen fontos volt, hogyan reagáltak erre a körülötte lévők. Nem azt éreztették vele, hogy gyenge, amiért megáll, hanem elfogadták, hogy most valami sokkal fontosabbal kell megküzdenie.
„Nagyon fontos volt, hogy nem picsogásnak vették. Felnőtt dologként kezelték, és azt mondták: megoldjuk.”
A veszteség feldolgozásához Márk egy egészen rendkívüli utat választott. 2024 júniusában elindult az 1400 kilométeres Hungarian Divide terepkerékpáros ultramaratonon – közölte a Forbes. Nem egyszerű sportkihívásként tekintett a túrára. A biciklin töltött napok alatt egyedül maradt a gondolataival, a fájdalmával és azzal az ürességgel, amit édesanyja halála hagyott maga után.
„Nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna. Kicsit olyan volt, mint egy El Camino” – mondta a túráról.
Talán éppen ezért jelentett számára ennyit az út. A kerékpáron nem volt, aki helyette továbbmenjen. Nem volt mögötte senki, aki átvállalja tőle a nehéz pillanatokat. A színész a fizikai nehézségek mellett mentálisan is próbára tette magát.
„Ha a Mátrában, a csúcs felé történik veled valami, akár mentálisan, akár fizikailag, biztos, hogy nem jön érted egy mentőhelikopter. Ráadásul ha visszafordulsz, ugyanúgy le kell menned a sziklákon. Sokszor egyszerűbb megmászni, és bízni benne, hogy a másik oldal lefelé könnyebb lesz.”
A veszteség nemcsak a kerékpárra ültette fel Márkot, hanem a színpadon is megjelent. A Tovább című darab történetének középpontjában ugyanis egy család áll, amely egy édesanya halála után próbál valahogyan újra egymásra találni.
„Nincs benne abszolút igazság. Három igazság van.”
Éppen azért ennyire fontos számára, testvére és édesapja is máshogy gyászol. Ugyanazt az embert veszítették el, mégis más emlékeket őriznek róla és másképpen próbálnak együtt élni a tudattal.
Napi