A kormányok világszerte egyre aktívabb szerepet vállalnak a kritikus ásványkincsek kitermelésének finanszírozásában.

Már nem csupán hitelezőként, hanem közvetlen üzleti partnerként ülnek a tárgyalóasztalhoz, ami alapjaiban alakítja át a bányászati projektek finanszírozási modelljét - írja a Mining.

Az Egyesült Államokban a változás jól nyomon követhető. Donald Trump elnök még februárban jelentette be a "Project Vault" nevű programot, amely 12 milliárd dolláros kerettel hozott létre stratégiai kritikusásvány-tartalékot, hogy csökkentse az ország kínai fémektől való függőségét. Azóta az adminisztráció – a Fastmarkets adatai szerint – mintegy 160, összesen közel 40 milliárd dollár értékű, ásványkincsekkel kapcsolatos megállapodást írt alá vagy hagyott jóvá 2025 januárja óta.

Rebecca Seidl Inglesby, a Baker Botts ügyvédi iroda houstoni jogásza a MINING-nak elmondta, hogy az állami szerepvállalás olyan formákat ölt, amelyek korábban kizárólag kereskedelmi befektetőkre voltak jellemzők, mint például a tőkerészesedés-szerzés, az árpadló-mechanizmusok és a hosszú távú átvételi megállapodások.

A kormány már nem csupán hitelező, hanem üzleti partner a projektekben

– fogalmazott. Az amerikai finanszírozási modell a tisztán piaci tőkéről áttért egy vegyes struktúrára, amelyben az EXIM Bank hitelei, a DFC és az Energiaügyi Minisztérium támogatásai, valamint a közvetlen szövetségi tőkerészesedés egyaránt megjelennek a magánbefektetők mellett.

Az ösztönzők mellett a szankciók is erősödtek, így szigorodtak a védelmi beszállítókra vonatkozó korlátozások a tiltólistás forrásokból történő beszerzések terén. Seidl Inglesby szerint éppen ez az "ösztönzők és büntetések" kettőssége jelenti az igazi fordulatot.

A trend nem kizárólag amerikai jelenség. Az idei év elején Washington 55 ország képviselőit látta vendégül egy kritikus ásványkincsekről szóló csúcstalálkozón, ahol az árpadló-mechanizmusokat és a magántőke fokozottabb bevonását ajánlotta a Kínától kevésbé függő ellátási láncok kiépítéséhez. Japán és Dél-Korea szintén aktívan részt vesz bányászati és ásványianyag-projektekben. Seidl Inglesby szerint a közvetlen állami részvétel mértéke "példa nélküli".

A finanszírozási környezet változása a tranzakciók szerkezetét is átformálja, mivel

a fejlesztők egyre korábban, már a teljes üzembe helyezés előtt kötnek kötelező érvényű átvételi megállapodásokat.

"Ma ez teszi bankképessé a projekteket" – mondta a jogász. Az állami részvétel így egyszerre több kockázatot is kezel, hiszen a tőke és a hitelek az építkezést finanszírozzák, az árgaranciák és a hosszú távú vásárlási szerződések pedig a jövőbeli bevételeket teszik kiszámíthatóbbá. A megnövekedett állami források ellenére ugyanakkor a forrásszerzés nem lett egyszerű, hiszen a pályázók száma messze meghaladja a rendelkezésre álló kapacitásokat.

Seidl Inglesby arra is felhívta a figyelmet, hogy a szakpolitikai szándék önmagában nem képes felülírni a fizikai korlátokat. Új bányák, feldolgozóüzemek és gyártókapacitások felépítése éveket vesz igénybe.

Ez fizikai, nem politikai probléma. Egy mágnesgyárat nem lehet elnöki rendelettel tizenegy hónap alatt létrehozni

– mondta. A tőke és a szándék adott, de a valós feldolgozókapacitás kiépítése időt követel.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.