BelföldSzerző: index 2026. 08. 30. 9 percnyi olvasás
Rémtörténet a magyar diplomácia világából.
Szabó Bence – túl azon, hogy kardvívásban kétszeres olimpiai és világbajnok, továbbá ötszörös Európa-bajnok – 2007-től évekig a venezuelai vívóválogatott technikai igazgatója volt, 2012 és 2016 között a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, 2016-tól 2021-ig pedig a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) végrehajtó bizottságában is tag volt. Mindez azért lényeges cikkünk szempontjából, mert a 64 éves legenda nem elveszett ember a (sport)diplomácia világában, kapcsolatteremtő képessége közmondásos, tőről metszett társasági ember, és rá aztán még véletlenül sem érvényes az egyszeri cigányprímás kritikája, amit Yehudi Menuhin hegedűjátékát hallva fogalmazott meg: „Jól bazsevál, de asztalnál meghalna…” Ha valaki meg akarná alkotni egy nagykövet profilját, ebbe a sablonba Szabó Bence hézagmentesen beleillene.
S hogy mi végre ez a bevezető? Nos, Szabó Bencével a Magyar Olimpiai Bizottság Győri úti irodájában ülünk, és megpróbáljuk szétszálazni ennek a nem túl épületes történetnek a szövetét, melynek lényege, hogy hősünket lényegében már kinevezték Magyarország havannai nagykövetének, minden készen állt ahhoz, hogy kiutazzon állomáshelyére, amikor körülbelül május táján váratlanul megfagyott körülötte a levegő. Mígnem néhány héttel ezelőtt behívatták a Külügyminisztériumba, és átadtak neki a hivatalos levelet. Amelyben – talán már kitalálta az olvasó – az állt: a körülmények úgy alakultak, hogy a kinevezése tárgytalan.
2023-at írtunk, amikor a Külügyminisztériumban felfigyeltek a tevékenységemre, és szép lassan elkezdtek integrálni a minisztérium munkájába – idézi fel Szabó Bence a három évvel ezelőtti történteket. Akkoriban olimpiai bajnoktársam, Gyurta Dániel volt a sportdiplomáciai főosztály vezetője, az én munkát lényege a kapcsolattartás volt a főosztály és a MOB között. Aztán kis idő elteltével szintet lépett a történet, mert megkérdezték, nem volna-e kedvem egy misszióvezetői, magyarul nagyköveti munkához. Természetesen volt, és felajánlottak négy posztot, hogy megüresedés esetén melyiket vállalnám el. Mivel jól beszélek spanyolul, a madridi pozíciót választottam.
Szabó Bence óriási lendülettel vetette magát a munkába, hiszen egy nagyköveti poszt betöltéséhez egy olyan embernek, aki nem karrierdiplomata, rengeteget kell képeznie magát. Hősünk napi hat órát tanult, és hát túl a hatvanon ez azért nem megy úgy, karikacsapásszerűen, mint egy húszévesnek.
Négy modulból kellett tételt húznom a vizsgán, a diplomáciatörténettől kezdve az ENSZ és az Európai Unió működéséig mindent meg kellett tanulnom, még azt is, hogy miként működik a minisztériumunk beléptetési rendszere. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a fél évig tartó átvilágításom. Summa summarum, felajánlották a spanyol nagyköveti posztot, a madridi misszióvezetést. A 2024-es párizsi olimpián már Gyulay Zsolt MOB-elnök is úgy tudta, én leszek Magyarország nagykövete a Spanyol Királyságban, és 2025-ben át is veszem a posztot.
Csakhogy miért menne minden simán és egyszerűen az életben?! A korábbi sportoló lélekben már készült a feladatra, de egy idő után gyanús lett neki, hogy senki sem hívja, nagy a csend körülötte, holott már közelgett a kiutazás időpontja.
Felhívtam a minisztérium illetékesét, és kiderült, hogy Habsburg György, a párizsi nagykövetünk át akar kerülni Madridba, és át is került, jelenleg is ő a spanyolországi nagykövetünk. Én meg hoppon maradtam – tárja szét a karját Szabó Bence.
Aki akkor már a sportdiplomáciai főosztályon dolgozott, és komoly megbízásokat is kapott. Például egy delegáció tagjaként Jerevánban járt, ahol jellemző tapasztalatokat szerzett.
Órák óta folyt már a megbeszélés az örmény kollégákkal, már mindenki félálomban volt, aki még nem, az a telefonját nyomogatta, amikor rám került a sor, és a küldöttségünk vezetője bekonferált engem kétszeres olimpiai bajnokként. Egy csapásra mindenki feléledt, a mobiltelefonok koppantak az asztalon, én meg felidéztem a jereváni versenyeim emlékét, amelyek között még olyanok is voltak, amelyek a Szovjetunió idejéből datálódtak. Nem tagadom, hízelgett, hogy az én beszédemet kísérte a legélénkebb figyelem. És miután hazatértünk, talán éppen Orbán Viktor jegyezte meg, ugyan ki tudná jobban, adekvátabb módon képviselni a nemzeti érdekeket, aki a versenypályán, a páston is dicsőséget szerzett a hazának, akinek játszották a himnuszt, és akit az egész világon ismernek. Mindennek tetejébe több nyelven is folyékonyan beszél, továbbá vállalja, hogy a szükséges vizsgákat leteszi és felkészül.
Szabó Bence már-már kínos emlékként idézte fel, hogy amikor egy alkalommal Taróczy Balázs barcelonai főkonzullal elmentek egy Barca-mérkőzésre, és a Nou Camp VIP-páholyában Joan Laporta klubelnök fogadta őt, a páholy első sorába ültette, mint kétszeres olimpiai bajnokot.
Andrés Iniesta, a 2010-es világbajnoki gól szerzője mögöttem ült, elnézést is kértem tőle ezért, de ő cseppet sem sértődött meg, mondván, hogy én olimpiai bajnok, ráadásul barcelonai olimpiai bajnok, campeón vagyok, és nekem ez jár. És amikor az ifjabb Juan Antonio Samaranch Magyarországon járt, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy két napon át kísérgessem, a két nap leteltével barátként váltunk el.
Miután a madridi megbízatás kútba esett, rövid szünet után megkérdezték – mindez 2025 elején történt –, mit szólna egy havannai nagyköveti álláshoz. Nyilván egy olyan rendkívül szenzitív poszt, mint a moszkvai vagy a washingtoni nem jött számításba, de a havannai minden szempontból mintha csak Szabó Bence testére lett volna szabva.
Részt kellett vennem a parlamenti bizottsági meghallgatáson – folytatta. Alaposan felkészültem, és annyira jól sikerült szereplésem, hogy nemcsak a nyolc kormánypárti, hanem a négy ellenzéki bizottsági tag is egyhangúlag támogatta a jelölésemet, ami azért meglehetősen ritka.
Persze ahhoz, hogy valaki elfoglalhassa a nagyköveti pozíciót egy adott országban, a fogadó országnak is van szava. Pikáns volt a helyzet, ugyanis minden évben van egy szavazás az ENSZ-ben arról, hogy fennmaradjon-e a szigetországgal szembeni embargó. Hét ország szavazott a blokád fenntartása mellett, köztük Magyarország is, a Donald Trumphoz és az USA-hoz fűződő akkori szoros kapcsolat miatt. Ilyen előzmények után találkozott Szabó Bence egy informális megbeszélés keretében Vicente Sotolongo Teresita de Jesús új nagykövettel, már idén tavasszal.
Tudtam, hogy ez kényes téma, ezért a sport és a kultúra területére tereltem a beszélgetést, és sikerült elérnem, hogy ez kínos téma, mármint a blokád, szóba sem került. Amikor befejeződött az informális megbeszélésünk, a nagykövet asszony hamiskásan megfenyegetett a mutatóujjával, és mosolyogva megjegyezte, hogy nagyon rutinosan irányítottam a beszélgetést, vérbeli diplomata módjára.
Közben folyt a felkészülés, csupán egy dolog hiányzott, a kubaiak beleegyező levele, ami válasz arra a levélre, amit a magyar köztársasági elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter is aláírt.
A kubaiak hivatalos levele még úton volt, amikor a nagykövet asszony felhívott, és megsúgta, hogy minden rendben, jön a befogadó nyilatkozat, sőt, még azt is hozzátette, Kuba nagyon büszke arra, hogy Magyarország egy kétszeres olimpiai bajnokot küld Havannába. Mindez idén májusban volt, két hónappal a választások után, amikor már Orbán Anita volt a külügyminiszter.
Csakhogy megismétlődött a múltkori, Madriddal kapcsolatos történet. Teltek, múltak a napok, már két hét is eltelt, nagy csend... Közben megjött hivatalos levélben is a kubaiak befogadó nyilatkozata.
Persze, hogy elkezdtem idegeskedni, amikor egyszer csak valaki megkérdezte tőlem, hallottam-e, hogy Heincz Balázsnak, aki már négy éve betölti a havannai nagyköveti posztot, és lejárt a mandátuma, egy évvel meghosszabbították a megbízatását?! Szó szerint lefagytam, majd amikor magamhoz tértem, felhívtam az ismerős hölgyet a személyzeti főosztályon, hogy igaz-e a hír. A hölgy pironkodva mondta, hogy igaz, de neki senki nem adott olyan utasítást, hogy ezt közölje velem. Ha én nem hívom fel őket, senki sem szól nekem, hogy kiestem a pixisből! Miközben állományban voltam felkészülő nagykövetként, diplomata útlevéllel...
Szabó Bence nem akarta elhinni, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Felhívta az egyik államtitkárt, Breuer Klára bilaterális kapcsolatokért felelős államtitkárt, de nem adtak időpontot a találkozóra. Felhívta Kereszti Gabriella közigazgatási államtitkárt, ott sem kapott időpontot. Végül írt egy elektronikus levelet Orbán Anita külügyminiszter asszonynak, arra sem érkezett válasz.
Egyszer csak, miközben a Csörsz utcai étteremben reggeliztem egy barátommal, megérkezett Orbán Anita egy rendezvényre. Melynek végén odaléptem hozzá, és bemutatkoztam, mint kétszeres olimpiai bajnok és felkészülő nagykövet. Akkor nekünk beszélnünk kéne, jegyezte meg. De ebből sem lett semmi. Ellenben kaptam egy ajánlott levelet, amelyben felszólítottak, hogy adjam le a diplomata útlevelemet. Miközben már minden elő volt készítve, hogy négy évre kiutazom Havannába a családdal együtt. Mindegy, elutaztam a családdal nyaralni, amikor kaptam egy telefont, hogy hétfőn tíz órára menjek be a déli kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárhoz. Bementem, a kezembe nyomtak egy levelet, amelyben az állt, hogy a megváltozott körülményekre tekintettel nem tartanak igényt a továbbiakban a munkámra. Magyarul kirúgtak, mindenféle indoklás nélkül.
Sazbó Bence beszélt az öreg kollégákkal, akik elmondták, arra még nem volt példa, hogy valakinek már a befogadó ország is elküldte az egyetértő levelet, és ezek után nem küldik ki az illetőt az állomáshelyére.
Az emberben felmerül a kérdés, vajon miért játszották el Szabó Bencével ezt a kutyakomédiát. Az olimpiai bajnok a mai napig nem érti, mi történt, és főképpen miért történt, ami történt.
Politikai szálat nem érzek az eljárásban, én sohasem exponáltam magam a NER mellett, engem a politika nem érdekelt. Én a hazámat akartam képviselni, ahogy a páston is tettem, nem pedig a Fideszt vagy a Tiszát. Már arra is gondoltam, hogy azért kaszálták el a kinevezésemet, mert engem Szijjártó Péter kért fel. No de Heincz Balázst is ő kérte fel! Ő pedig maradhatott... Olyannyira nem voltam a Fidesz lieblingje, hogy például harcba indultam annak idején a Magyar Vívó Szövetség elnöki posztjáért Csampa Zsolt fideszes államtitkárral szemben! Egyébként még a választások előtt találkoztam egyszer Magyar Péterrel, aki tisztelettel beszélt velem, mint kétszeres olimpiai bajnokkal. Őszintén szólva még arra is gondolok, hogy a miniszterelnök úr nem is tudott az én kirúgásomról...
Való igaz, nehéz logikát keresni, még nehezebb találni ebben a históriában, amelyben hülyének néztek, mondhatni palira vettek egy kétszeres olimpiai bajnokot. Akinek az egyetlen bűne az volt, hogy a hazáját szerette volna szolgálni.
(Borítókép: Szabó Bence 2026. augusztus 27-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)
Napi