A történet egyik fontos szereplője Lili Anna német edzője, Wolfgang Heinig, akinek a tanácsára váltott a maratonfutásra.

– Ez egy összetett folyamat volt, az egész onnan indult, hogy 2024-ben nem sikerült kijutni az olimpiára – kezdte a történet felidézését lapunknak a Birminghamben ezüstérmet szerző Vindics-Tóth Lili Anna. – Az már korábban is érlelődött bennem, hogy jó lenne egyszer majd egy külföldi csapattal edzeni, mert szerintem sokat lehet így tanulni. 25 évesen úgy gondoltam, hogy még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy kipróbáljak valami újat. Felkerestem a német akadályfutót, Gesa Felicitas Krausét, akivel jóban vagyok, hogy csatlakozhatnék-e hozzájuk, és 2024 őszén ki is mentem Frankfurtba. Akkor még nem tudtam, visszamegyek-e az akadályfutáshoz, esetleg átmegyek 1500, 5000 vagy 10 000 méterre. Aztán a januári edzőtáborban a második hosszú futásom után Wolfgang azt mondta, nagyon jól megy nekem, meg kellene próbálnom ősszel a maratonfutást. Akkor csak néztem ki a fejemből, maratonfutásban ugyanis általában 35-38 év között vannak a legjobbak, nem gondoltam, hogy ilyen fiatalon váltanék. Tavaly szeptemberben aztán megnyertem a Wizz Air Budapest Félmaratont, ami egyben az országos bajnokság is volt, majd hat hétre rá Frankfurtban lefutottam az első maratonomat, és egyből 2:28:15-ös időt értem el. Ott már láttuk, hogy ez jól működhet.

Sokat köszönhet férjének, Vindics Balázsnak is, aki maga is világversenyeket megjárt atléta volt.

– Alapból az, hogy külföldi edzővel készüljek, kissé merész gondolat volt, de Balázs végig nagyon támogatott. Volt benne kockázat, hiszen előtte Berkovics Imrével dolgozva kijutottam a tokiói olimpiára, ott pedig közel voltam a döntőhöz, a következő években is Eb-ken, vb-ken versenyeztem. De azt láttam, hogy valami plusz hiányzik. Arra viszont nem kaptam támogatást, hogy külföldi edzővel készüljek, ezt azóta is magam fizetem. Gondolkodtam, hogy bevállaljam-e ezt a havi több száz eurós költséget, de Balázs is biztatott, hogy kockáztassak. Aztán ott van az évi kb. négy magaslati edzőtábor is, ami Wolfgangnál nagyon fontos. Ez egyenként 700-800 ezer forint, a négyből nagyjából másfelet tudott fizetni a klubom és a szövetség, a többit mi tettük bele. Balázs amellett, hogy informatikusként dolgozik, segíti az edzéseimet is, résztávokon elkísér, frissít, támogat. Tavaly leköltöztünk egy kis faluba, a szüleim, a testvéreim is közel laknak, ha Balázs nem ér rá, ők is tudnak segíteni, úgyhogy nálunk ez szinte családi biznisz lett – mesélte a dombóvári születésű futó.

A birminghami verseny aztán minden várakozását felülmúlta.

– A verseny előtt a top10 volt a célom, aztán 30 körül néztem, hogy aszta, itt vagyok a harmadik maratonomon, az első világversenyemen az élbolyban! Ott még nem mertem arra gondolni, hogy éremért fogok küzdeni. Nem akartam persze megszólalni, hogy őrizzem az erőt, de Nórinak (Szabó Nóra negyedik lett – a szerző) mondtam volna, hogy nyomjuk, tök jók vagyunk! – emlékezett vissza Lili Anna. – Amikor megkezdtük az utolsó kört, 35-36 kilóméternél Nóri volt a második, én a harmadik, akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy érem is lehet ebből. Aztán 39 kilométernél azt láttam, hogy senki nem akar megindulni, én pedig éreztem, hogy elég sok még az erőm, úgyhogy megpróbáltam egy ritmusváltást. Meglepődtem, hogy senki sem tartott velem, az utolsó 1 km-en pedig már éreztem, hogy nem veszíthetem el az ezüstöt. Hihetetlen volt, erre a napra életem végéig emlékezni fogok.

Ez a siker ugyanakkor nem a végállomás számára, hanem valaminek a kezdete.

– Nagyon rövid idő alatt sikerült ezt az Eb-ezüstöt elérni, nem számítottam rá, hogy másfél év után ez összejön Wolfganggal. Ezt a sikert nagyon meg kell becsülnöm, másrészről viszont azt hiszem, lehet nagyobbat is álmodni, és persze már a Los Angeles-i olimpiára is sokat gondolok, nagyon jó lenne kijutni – tekintett előre a sportolónő.

S hogy hogy ünnepelte meg a birminghami sikert?

– Az ünneplés igazából azóta is tart. Minden reggel úgy kelek fél, hogy nehéz még mindig elhinni... Talán furcsán hangzik, de az ünneplés része volt, hogy négy napot eltöltöttünk a Magas-Tátrában, ahova gyerekkorunk óta járunk túrázni a családdal, és nagyon szeretjük – árulta el Lili Anna, aki idén a mesterdiplomáját is megszerezte vezetés és szervezés szakon.