„Amikor engem erre a feladatra felkértek, akkor először arra voltam kíváncsi, hogy meglesz-e a kémia Hobóval” – mondta Szederkényi Olga a Blikknek adott interjúban. A kérdés nem véletlenül merült fel benne: mire bekapcsolódott az Úton lenni boldogság című dokumentumfilm munkálataiba, előtte már öt rendező dolgozott a projekten, de egyik együttműködés sem jutott el a befejezésig.

Nem egyszerű emberek, inkább különlegesek

Szederkényi eredetileg nem is rendezőként érkezett a produkcióba. Csáky Attila producer dramaturgiai feladatokra kérte fel, végül azonban ő kapta meg a rendezői széket. A rendező a Veszprém–Balaton Filmpikniken beszélt a lapnak a film születéséről, a Hobóval való közös munkáról és arról is, milyen történetek maradtak végül tudatosan ki az alkotásból.

A rendező nem akarta egyszerűen újrakezdeni a munkát. Ragaszkodott ahhoz, hogy a korábbi rendezők legjobb nyersanyagai bekerüljenek a végleges filmbe, miközben Csáky Attilától teljes alkotói szabadságot kapott. Az első fontos közös pontot az jelentette, hogy Hobo és a producer is elfogadta azt az elképzelését, hogy a film szerkezetét József Attila A hetedik című versének első strófájára építsék.

Szederkényi ugyanakkor nem kerülte meg azt sem, hogy Hobóval nem feltétlenül könnyű együtt dolgozni.

Hobo egy karakteres lény, de a művészek általában nem egyszerű emberek, inkább különlegesek.

Szerinte számára nem az volt a kérdés, mennyire könnyű vagy nehéz személyiséggel dolgozik, hanem az, hogy képesek-e egy irányba tartani. Mint mondta, a határozott emberektől és a konfliktusos helyzetektől nem retten meg. „Az, aki egyből repülősóért kiált, ha valaki határozottan szól hozzá, annak nyilván egy ilyen feladat nem lenne könnyű, de valamiért engem talált meg ez a munka” – tette hozzá.

Egy karrier másfél órában

A film egyik legnagyobb kihívása azonban nem is a személyiségük különbözősége volt, hanem maga Hobo életműve. Nyolcvan évnyi életet és hatvan évnyi pályafutást kellett úgy másfél órába sűríteni, hogy a film ne egyszerű kronológiává váljon. „Egy karriert másfél órában nem lehet összefoglalni a teljesség igényével” – mondta Szederkényi. A stáb ezért térben és időben is útra kelt Hobóval. Három országban követték, több mint egy tucat fellépésre és koncertre kísérték el, miközben több száz órányi archív felvételből válogattak.

A forgatás közben Szederkényi számára az is világossá vált, mennyi mindent visz egyedül a vállán egy olyan előadó, aki több mint hat évtizede maga áll a saját pályája élén.

Neki nincs főnöke, egy frontember előtt nem áll senki, akinek az árnyékában lehetne pihenni.

A rendező szerint Hobo pályája azért is különleges, mert nem egy előre megtervezett művészkarriert épített fel. Nem gyerekként döntötte el, hogy művész lesz, hanem egyszerűen – ahogy Szederkényi fogalmazott – „nem illett bele a dobozba”. Időről időre megtalálta azokat az embereket, akik elkísérték egy darabon, miközben ő végig a saját útját járta.

A készítőknek közben arról is dönteniük kellett, mi maradjon ki a filmből. Hobo Térdig a sz.rban, fülig a szeretetben című önéletrajzi könyvében több olyan, sokszor kifejezetten kemény gyerek- és kamaszkori történetet is felidéz, amelyet szívesen viszontlátott volna a dokumentumfilmben. Szederkényi azonban úgy érezte, nem minden történetet lehet ugyanúgy átvinni a vászonra. „Ha vannak olyan szereplők, akiket már nem lehet megkérdezni, hogy a történetnek a másik olvasatát elmeséljék, akkor nem biztos, hogy érdemes” – mondta.

Egyszemélyes road movie

A rendező szerint Hobo gyermek- és kamaszkorában fizikailag és lelkileg is súlyos dolgokon ment keresztül, de ezek részletes kibontása szétfeszítette volna a film szerkezetét, és elvitte volna a fókuszt arról, amit ő középpontba akart állítani: hogyan tudott Hobo a buktatók ellenére több mint hatvan éven át aktív alkotó maradni.

Ennek a filmnek az volt a célja, hogy egy egyszemélyes road movie-ban egy blueszenészt bemutasson, akinek nagyon szoros kapcsolata van az irodalommal.

Szederkényi ugyanakkor nem zárta ki, hogy Hobo életének keményebb, kevésbé ismert fejezeteiből később külön dokumentumfilm készüljön. Úgy véli azonban, azt már más típusú rendezőnek kellene elkészítenie.

Az Úton lenni boldogság végül nem teljes életrajznak készült, hanem egy olyan portrénak, amely Hobo pályájának ívét, irodalomhoz fűződő kapcsolatát és az út közben kialakult emberi kapcsolatait helyezi a középpontba. A filmet eddig több mint hetvenezer néző látta.

(Borítókép: Földes László Hobo a Budapest Parkban 2026. augusztus 14-én. Fotó: Kertész Renáta / Index)