A távozások hete – talán így lehetne jellemezni a mögöttünk álló időszakot. A kormány elfogadtatta a parlamenttel a legújabb, immár 17. alaptörvény-módosítást és ezzel Sulyok Tamás köztársasági elnököt lemondásra kényszerítették. Gulyás Gergely leköszönt a Fidesz frakcióvezetői posztjáról, Szijjártó Péter ex-külügyminiszter lemondott a képviselői mandátumáról és a Magyarországon is jelen lévő jelentős kínai autógyártó, a BYD globális vezetőjének szegődött. Mindeközben Orbán Viktor éppen az USA-ban zajló futball világbajnokságra távozott. Gyilkos harc és emberi szempontok – ezek kavarodtak össze a honi közéletben a mögöttünk álló hetekben. Megpróbálom most értelmezni ezeket az eseményeket főként azok számára, akiket nem vakított el teljesen a bosszú, az indulat és a leszámolás viharának villámfénye.

A bosszú bosszút szül

A múlt héten elfogadott alaptörvény-korrekció több sebből is vérzik a véleményem szerint. Először is a kormánypárt tévesen értelmezi a jogállam fogalmát. A jogállam ugyanis mindig korlátot, vagyis jogi határt jelent az aktuális, akár kétharmados parlamenti többséggel rendelkező hatalomnak. A Tisza-kormányzat vezetői általában úgy érvelnek, hogy most meg kell tenniük ezeket a lépéseket, amelyek nem túl szépek, nem felelnek meg a jogállami normáknak, de azért szükséges most vállalni a „piszkos munkát”, mert ennek az elvégzése után teremthető meg az egészen kiváló alkotmányosság és joguralom. Ráadásul a parlamentben az a Fidesz–KDNP a fő kritikusuk, amely az elmúlt 16 esztendőben jeleskedett a fent említett normák megsértésében – ezért ők lehetőleg meg se szólaljanak.

Ahogy már egy korábbi írásomban utaltam rá, lényegében ugyanezzel a dilemmával küszködött évszázadokon keresztül az a radikális baloldal, amely a francia forradalom jakobinus periódusából kinőve kommunizmusként, illetve marxizmusként, leninizmusként, bolsevizmusként, sztálinizmusként és „létező szocializmusként” kísértett a világban. Az ő paradoxonjukat fogalmazta meg valaha Lukács György azzal a kérdéssel, hogy vajon keresztülhazudhatjuk-e magunkat az igazsághoz.

Tudjuk jól a választ, amit a történelem azóta számtalanszor bizonyított: nem, mert a hazugság minden szentnek tűnő célt megront. Nos, hasonló a helyzet a jogállammal is: nem lehet stabilan létrehozni a vele ellentétes módszerekkel ezt az alkotmányos berendezkedést.

Ezért kellene végre kilépni abból a politikai felfogásból, ami a többségi demokrácia gyakorlata, és amit a Fidesz honosított meg itthon.

A Fidesz–KDNP valóban sokat tett a jogállam gyengítésért az egyoldalú alkotmányozással, a választójogi törvény módosításával, az alkotmánybíróság szerepének a csökkentésével stb., ahogyan erre a kormányzásuk alatt számtalanszor felhívtam a figyelmet. De az ő viselkedésük nem jogalap arra, hogy ugyanúgy egyoldalúan változtasson meg olyan szabályokat Magyar Péter kormánya, amelyek széleskörű politikai egyetértésen kellene, hogy nyugodjanak. Ebben az esetben azt az igazságot felejtik el a hatalom oldaláról, hogy a múlt hibái soha nem szolgálhatnak mentségül a jelen visszásságaira. Annak is lehet tehát igaza, aki a múltban hibázott, tévedett.

A háttérből irányított parlament felé tartunk

Melyek tehát a fő problémák a legújabb alaptörvény-módosítással? Az országgyűlési képviselői megbízatás időtartamának kellő súlyú indok nélküli korlátozása sérti az aktív és a passzív választójogot. A 12 éves limit azt jelenti, hogy hiába szeretnék egy általam kedvelt képviselőre voksolni, ezt nem tehetem meg szabadon, mert a versenyből történő kizárásával csorbítják a választási szabadságom. A passzív választójog, tehát a választhatóság pedig azért sérül, mert nem lesz választható a példabeli képviselő a fenti idő lejárta után.

Egyébként saját tapasztalatból tudom, hogy a képviselői hivatást akkor tudja egyre magasabb szinten végezni az ember, ha a szerzett tudása és a létező tehetsége mellé tapasztalat is párosul. Ahogy egy jó orvosnak, egy tanárnak is idő kell, hogy beérjen, úgy az országgyűlési képviselőség szintén igényli a gyakorlatban megszerzett ismereteket. A Tisza-kormány akkor akarja szélnek ereszteni a képviselőket, amikor azok egyre magasabb szinten képesek már ellátni a munkájuk. Ennek az lesz a következménye, hogy végletesen kontraszelektálttá válik majd a parlamenti képviselők csoportja, hiszen egyetlen hosszabb távon gondolkodó, a munkáját szívvel-lélekkel hivatásként űző polgár sem akar majd elmenni erre a területre dolgozni.

Ennél a döntésnél is megjelenik a visszaható hatály tilalmának a negligálása, ami már a miniszterelnöki ciklus értelmetlen, 8 évben történő korlátozásánál (Lex Orbán) is a kritikám tárgyát képezte. Az előbb említett tilalom fundamentális jogállami elv, amely azt jelenti, hogy a jogszabályok nem alkalmazhatók a hatálybalépésüket megelőzően történt cselekményekre vagy létrejött helyzetekre. Azzal sem értenék egyet, ha 2030-tól kezdődne a képviselők számára létrehozott 12 éves büntető szabályt, mert célszerűtlennek gondolnám. De azzal végképp nem tudok azonosulni, hogy négy év múlva visszamenőleg, 1990-től számolják az Országházban eltöltött éveket. Ráadásul teljesen elfogadhatatlan módon ez a korlátozás az ellenzéki pártokat alapvetően sújtja, a kormányzó Tiszát pedig nem érinti. (Odáig még a Fidesz sem merészkedett az elmúlt 16 évben, hogy az ellenzék választásokon történő indulását jelentősen korlátozza.) Ezért a döntés a demokrácia alapértékei elleni fellépés is egyúttal, nemcsak a jogállami normák megsértése.

Aggodalomra okot adónak tartom a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozását is, ugyanis nem látok meggyőző érveket arra vonatkozóan, hogy a rendőrség-ügyészség-bíróság hármasa a megfelelő garanciákkal és jogorvoslati fórumokkal miért nem lenne alkalmas erre a feladatra. A Tisza által kitűzött célt, vagyis a vitatott vagyonok törvényes visszaszerzésének kísérletét meg lehetne valósítani például a rendőrség és az ügyészség keretein belül életre hívott, ezzel a témával foglalkozó önálló csoporttal is, amely így nagyobb garanciát jelentene az alapvető jogok biztosítására. Nem lenne szabad elfelejteni azt az évszázados büntetőjogi alapelvet, amely szerint inkább hagyjunk futni száz bűnöst, mint hogy elítéljünk egyetlen egy ártatlant is.

Sulyok Tamásnak nem kellett volna aláírnia

Egyértelműen a jogállammal szembeni fellépésnek látom a köztársasági elnök eltávolítását, a Lex Sulyokot. Korábbi írásaimban már foglalkoztam azzal, hogy függetlenül a Sulyok Tamás személye iránt érzett szimpátiától, vagy antipátiától, ezt az alkotmányosságot sértő és a politikai kultúrát romboló lépést nem lett volna szabad megtennie a jelenlegi miniszterelnöknek. Törvényes indokot nem tudott felhozni az elfogadhatatlan eljárásra a regnáló hatalom, így az csak politikai bosszúnak minősíthető. Még egyszer szeretném leszögezni, hogy a rendszerváltás idején, az Ellenzéki kerekasztalon azért állapodtunk meg a képviselők esetében 4, az elnök viszonylatában 5 éves mandátumhosszban, mert világossá akartuk tenni, hogy az új parlamenti többségnek meg kell tanulnia együttműködni az előző által választott első emberrel. Az Alaptörvény tartalmazza azokat a pontokat, amely alapján a köztársasági elnök megfosztható hivatalától, távozásra kényszeríthető. Sem a Tisza által emlegetett bizalomvesztés, sem az elnökről alkotott politikai vélemény nem szerepel ezek között.

Ezért úgy gondolom, hogy méltósággal távozhat még akkor is, ha én nem értek egyet azzal, hogy végül aláírta a friss alaptörvény-módosítást. Szerintem a jogállam védelmében ugyanis nem szabad aláírni egy ezzel ellentétes módosítást. Ilyenkor politikusként és nem jogászként érdemes gondolkodni. A folyamatosan izgalmakra és véres áldozatokra vágyó közönségnek azonban érdemes itt megállni egy pillanatra és elgondolkodni az emberi szempontokon is, mielőtt mindenki belemerülne az új elnök személyének a találgatásába.

Sulyok Magyarország első civil elnökeként lépett hivatalba, hiszen szemben a Göncz Árpádtól Novák Katalinig tartó listával, semmiféle pártkötődéssel nem rendelkezett. Ő is a kegyelmi botrány következménye, akárcsak a Fidesz morális megroppanása, Novák Katalin és Varga Judit távozása és Magyar Péter felszínre bukkanása. Valószínűleg azért esett rá a választás a botrány viharában, mert a Fidesz vezetői gyors megoldásban gondolkodtak és olyan személyt akartak, aki nem támadható azzal, hogy egy újabb „pártkatonát” jelöltek elnöknek. Az akkor a baloldalról és a jobboldal egy részéről is a kritikák kereszttüzébe került kormánypárt így az Alkotmánybíróság regnáló elnökét, Sulyok Tamást választotta meg. Sulyok elnökségét ezért végig jellemezte a civilség, a politikai tapasztalat hiánya, illetve a jogászi gondolkodáshoz történő, helyenként túlzó ragaszkodás. Helyzetét megnehezítette az a látványosan rossz kommunikáció, amit a múlt év őszén távozó egykori sajtófőnöke folytatott, aki ráadásul később a nyilvánosságban ellene fordult.

Megértem az elnök esetében – aki nem szokta meg a közéletnek az utóbbi időszakban különösen mélyre süllyedt színvonalát, az indulatok és sértegetések tobzódását –, hogy elérkezett egy határhoz, amit már nem kíván átlépni.

A józan ész nem lehet a politika következő áldozata

Az alaptörvény-módosítás azonban nemcsak Sulyok Tamás távozását idézte elő, hanem Gulyás Gergelyét is. Az egykori Miniszterelnökséget vezető miniszter, jelenlegi Fidesz frakcióvezető, váratlanul bejelentette, hogy a demokratikus normák megsértése miatti tiltakozásul lemond a posztjáról. Lépését azzal indokolta, hogy az „alaptörvény-módosítás minden eleme külön-külön is példátlan határátlépés, együtt pedig végképp az”, illetve szerinte a legnagyobb ellenzéki frakciót nem vezetheti olyan képviselő, aki az elfogadhatatlan közjogi korlátozás miatt nem indulhat a következő választáson. Döntése politikailag különösen nehéz helyzetbe hozta az egykori kormánypártot, hiszen a választási vereség után, a hitelesség elvesztésének folyamatában az egyre csökkenő népszerűség és az aktivistahálózat jelentős apadása közepette már csak ez hiányzott ennek a viharvert közösségnek.

Őt is a kegyelmi ügy, illetve a kormányfő áldozatai közé lehet sorolni, hiszen a miniszterelnök egykori közeli barátja, egyik gyermekének keresztapja. Kezdeményezője és motorja Novák Katalin, Varga Judit, Magyar Péter és mások Fideszbe integrálásának és előrejutásának. A politikailag nem túl szerencsés döntése emberileg érthető, hiszen a kegyelmi botrány kitörése óta az egészsége is megrendült. A parlamentben mindennapossá vált gyilkos és méltatlan küzdelemben valószínűleg már nem kívánt a frontvonalban részt venni, ami veszteség a magyar közéletnek.

A távozók számát bővítette Szijjártó Péter, volt külügyminiszter bejelentése is. Szijjártó közzétette, hogy lemond a mandátumáról és a BYD kínai autógyártó óriás globális vezetőségében folytatja a pályafutását. Vele is hasonló a helyzet, mint az előző szereplők esetében: emberileg érthető a döntés, politikailag vitatható.

(Az öt egymás után következő kétharmados választási győzelem egyértelműen a jövőbe vetett hitet veszi el azoktól, akik ellenzékbe szorulnak, vagy nem tartoznak egyik táborhoz sem.) Ráadásul az ex-külügyminiszter egészsége is szintén súlyosan megsínylette az elmúlt éveket, ahogy erről áprilisban egy interjúban beszélt.

Politikailag viszont komoly összeférhetetlenségi aggályokat vet fel a döntése. Annak idején rengeteg kritikát váltott ki Németországban Gerhard Schröder volt szociáldemokrata kancellár, amikor a 2005-ös választási vereség után egy hónappal elfogadta a felügyelőbizottsági elnöki posztot abban az orosz Gazprom többségi tulajdonában lévő projektcégben, amely az Északi Áramlatot építette. Azzal vádolták, hogy a tisztség elfogadása után úgy néz ki, mintha jutalmat kapott volna azért, amit kancellárként az ügy érdekében tett.

Az ügy rávilágít arra, hogy higgadt körülmények közepette, nem a közhangulat felkorbácsolásának szándékával és nem bosszúállás miatt érdemes lenne végiggondolni a politikai és a gazdasági szféra korrekt kapcsolódási lehetőségeit, figyelembe véve Kapitány István, Kármán András, Orbán Anita és Szijjártó Péter példáját is.

Nem lenne szabad azonban megengednünk, hogy a honi közéletből távozók mellett a higgadtság, a mértékletesség, az együttműködési szándék, valamint a józan ész is elillanjon. Ezekre az erényekre még inkább szükségünk lesz az elkövetkező időkben, mert Magyarország csak úgy lesz sikeres, ha képesek leszünk megtalálni az utat egymás felé. Nem az áldozatok számát kellene szaporítanunk, hanem azokét, akik így, vagy úgy, de inkább győztesnek gondolhatják magukat hazánkban.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Sulyok Tamás köztársasági elnök megnyitja az új Országgyûlés alakuló ülését az Országházban 2026. május 9-én. Fotó: K oszticsák Szilárd / MTI)