A mexikói olimpia azonban egészen másról szólt. Alig néhány héttel a játékok előtt a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, és tankokkal tiporták el a prágai tavasz reformkísérletét. Cáslavská korábban aláírta a demokratikus változásokat sürgető Kétezer szó című kiáltványt, amiért az állambiztonsági hatóság célkeresztjébe került.

– Egy jeseníki hegyi kunyhóba rejtettek el. Két hétig ott voltam, rönköket használtam gerendának, szénlapátolással erősítettem. Attól féltem, úgysem engednek el minket az olimpiára. Végül mehettünk, valószínűleg Brezsnyevnek feltűnt, hogy még jobban felerősíti a megszállást, ha hazánk hiányzik Mexikóból – mesélte Cáslavská.

Mexikóvárosban aztán úgy versenyzett, mintha nemcsak saját magáért, hanem egy egész országért állna a szer előtt. Mind a hat számában dobogóra állhatott, négy arany- és két ezüstérmet szerzett. Az összetettben és ugrásban is címet védett.

El sem tudtam képzelni, hogy nem nyerek az oroszok ellen. Ha így történik, harakirit követtem volna el – folytatta az akkor 26 éves tornász, aki talajon a szovjet Larissza Petrikkel holtversenyben állhatott a dobogó tetejére.

A szervezők elsőként a csehszlovák himnuszt játszották el, melyet Cáslavská magát kihúzva, a nemzeti lobogóra felnézve hallgatott végig, a szovjet himnusz alatt viszont oldalra fordította a fejét, és lesütötte a szemét. A néma tiltakozás nem volt látványos, nem kockáztatta az érmét, nem adott alkalmat arra, hogy kizárják, mégis világosan megüzente: nem felejtette el, mit tettek a hazájával.

A csehszlovákok számára hős lett, a hatalom számára viszont nem kívánt személy. Hazatérése után korlátozták utazási lehetőségeit, éveken át nem dolgozhatott edzőként, egy időben takarítónőként kereste a kenyerét. Felajánlották neki, hogy vonja vissza a Kétezer szó aláírását, ő azonban nemet mondott. Inkább élt méltatlanul, de büszkén, minthogy ne tudjon az őt bálványozó emberek szemébe nézni.

A mexikóiak nem csupán az érmei miatt zárták a szívükbe. A sportolónő még az emlékezetes olimpia évében a mexikóvárosi katedrálisban látványos esküvő keretében, közel 100 ezer ember előtt férjhez ment az 1964-es olimpia 1500 méteres számában ezüstérmes futóhoz, Josef Odlozilhoz.

Fia ölte meg férjét

A házasságukból egy fiúk és egy lányuk is született, azonban nem a sírig tartott. Josef egyre többször nézett a pohár fenekére, majd 1986 karácsonyán Cáslavská egy leragasztott borítékba tett válókeresettel lepte meg a fa alatt – a következő évben el is váltak.

Josefet a válás sem térítette jobb útra, 1993-ban egy kocsmában kérte számon Martin fiukat, amiért nem érettségizett le. A vita tettlegességig fajult, és az erősen ittas volt atléta egy ütéstől nekiesett a söntéspultnak. A fejét annyira beverte, hogy kómába esett, egy hónappal később pedig, mindössze 54 évesen, belehalt a sérüléseibe. Martint halált okozó testi sértés miatt négy év börtönre ítélték, amit végül nem kellett leülnie.

Ez is érdekelheti

Ugyan legalább fiát nem „vesztette el”, Cáslavskát így is megviselték a történtek, depresszióba esett, és csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. 2015-ben hasnyálmirigyrákkal diagnosztizálták, többször kezelték kemoterápiával, egy ízben egy nyolc órán át tartó életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Végül 2016. augusztus 30-án egy prágai kórházban halt meg 74 éves korában.