A minap néhány kollégával a macsóságról beszélgettünk a szerkesztőségben. Mitől lesz valaki macsó? Mennyire alakult át ez a jelenség és milyen értékrend társul hozzá? Vagy ez csak a külsőségeken alapul? Szóba kerültek például a régi vágású francia macsók, mint Jean-Paul Belmondo vagy Vincent Cassel. Finoman szólva sem szép emberek mégis a kisugárzásuk és sármjuk eladja őket. Alain Delon szintén macsónak mondható, ráadásul ő már inkább egy klasszikusabb férfiideál. Ezek alapján nem könnyű rásütni valakire a jelzőt, főleg, hogy sokan megpróbálnak annak tűnni, de abszolút komolyan vehetetlenek. Nincs ez másképp Magyarországon sem, ahol nagyítóval kell keresni az igazi macsókat, de azért megpróbáltunk összegyűjteni néhány alternatívát.

A macsó figura sosem volt egyetlen sablon szerint összerakható karakter. Évtizedekkel ezelőtt még elsősorban azt a férfit jelentette, aki magabiztos volt, kevés szóból értett, nem magyarázta túl az érzéseit, és természetes tekintély áradt belőle. Nem feltétlenül a kigyúrt test vagy a hibátlan arc tette vonzóvá, hanem az a fajta jelenlét, ami már belépéskor képes uralni egy szobát. A régi filmsztárok cigarettafüstös eleganciája, a bőrkabátok, zakók és félmosolyok korszaka volt ez.

Színészkirályok és király színészek

Ha a magyar macsók történetét nézzük, a régi iskola megkerülhetetlen alakja Latinovits Zoltán. A „színészkirály” tekintete, szenvedélyes játéka és lázadó habitusa olyan karizmát kölcsönzött neki, amely máig etalonnak számít. Hasonlóan markáns figura Cserhalmi György, akiben mindig volt valami nyers férfiasság. Rekedtes hangja, karakteres arcvonásai és keményebb szerepei miatt sokak szemében a magyar westernhős archetípusa lett, miközben sosem tűnt mesterkéltnek. Darvas Iván ezzel szemben a kifinomult elegancia oldalát képviselte. Intelligens kisugárzása, úri modora és visszafogott sármja azt mutatta meg, hogy a macsóság nem kizárólag a keménységről szólhat, hanem a tartásról is.

A kisugárzás továbbra is kulcsszó, csak éppen ma már ugyanúgy épülhet egy színpadi jelenlétre, egy sportteljesítményre vagy akár egy közösségi médiában felépített karakterre, mint egy filmszerepre. Így nem meglepő, hogy a középgeneráció már jóval szerteágazóbb képet mutat.

Kamarás Iván esetében például a magabiztos fellépés és a játékos vagányság adja a karaktert. Árpa Attila ellenben tudatosan építette fel a rosszfiús, domináns imázst, amelyet rendezőként és televíziós személyiségként is következetesen visz tovább. Csányi Sándor inkább a közvetlen, hétköznapibb, szerethető férfitípust testesíti meg, aki humorral és természetességgel hódít, nem erőfitogtatással. Nagy Zsoltot a színpadi intenzitás és a karakteres jelenlét emeli ki a mezőnyből, míg Nagy Ervin a karizmatikus, szókimondó fellépésével és egyedi orgánumával vált az egyik legismertebb kortárs férfiarccá.

Mindannyian másképp közelítik meg ugyanazt a fogalmat, mégis közös bennük, hogy a kisugárzásuk legalább annyira meghatározó, mint a megjelenésük. Más kérdés, hogy valóban macsóként tekint-e rájuk a közvélemény, de bizonyos sztereotípiák kétségtelenül azért alakulnak ki, mert van alapjuk.

Nem tűnt el csak átalakult

A fiatalabb generációnál már jól látszik, hogy a macsóság új jelentéseket kapott. Kádár L. Gellért Hunyadiként robbant be a köztudatba és a klasszikus hőstípust szimbolizálja, miközben tetten érhető rajta a modern érzékenység is. Patkós Márton visszafogottabb, természetes karizmája szintén önmagáért beszél, összetéveszthetetlen hangjával pedig hegyeket lehet megmozgatni.

Kilépve a filmes berkekből felvetődhet Marics Peti neve, aki humorával és laza stílusával vált a Z-generáció egyik legnépszerűbb férfiarcává. Hogy ez jó, vagy rossz dolog, azt mindenkinek szíve joga eldönteni, nem célunk pálcát törni senki feje felett. Ebből a szempontból megkerülhetetlen figura Szoboszlai Dominik, aki abszolút beleillik a 21. századi macsóságba. Világszínvonalú sportteljesítmény, olykor arroganciába hajló magabiztosság, elegáns megjelenés, mégis képes földhözragadt maradni, ha úgy hozza a helyzet.

Nagy Ervinről már volt szó, de Radnai Márk (aki korábban egyébként színészkedett), a Működő és Emberséges Magyarországért felelős kormánybiztos és Magyar Péter miniszterelnök is ide sorolható, függetlenül attól, hogy mennyire megosztó személyekről van szó.

Ha végignézünk ezeken a neveken, jól látszik, hogy a macsóság fogalma folyamatosan változik és nem lehet szimplán egy szcénára redukálni. A cigarettafüstös filmsztároktól eljutottunk a modern generáció korszakáig, de egy dolog aligha változott. Az igazi macsó sosem kizárólag a külsejével tűnik ki. A sárm, a karakter és az a nehezen megfogható jelenlét ma is többet ér, mint bármilyen gondosan felépített póz.

  (Borítókép: Magyar Péter / Facebook)