A verseny sokáig rendkívül szoros volt: 152 ezer feldolgozott szavazatnál még mindössze 50,1–49,9 százalékra vezettek az ellenzők, később azonban a vidéki körzetek eredményei növelték a különbséget. A déli választókerületben például 60,5 százalék, északkeleten 61,2 százalék, északnyugaton pedig 62,9 százalék szavazott a tárgyalások ellen.

A jelenlegi adatok szerint 52,5 százalék elutasítja a csatlakozási tárgyalások elindítását, 47,5 százalék támogatná csak a belépést.

A főváros és a vidék között látványos törésvonal alakult ki. Reykjavík északi választókerületében a választók 57,5 százaléka támogatta a tárgyalások folytatását, miközben több vidéki térségben közel kétharmados többségbe kerültek az ellenzők. Ahogy arról írtunk, a kampány középpontjában elsősorban a halászati jogok, a szuverenitás, valamint a megélhetési költségek álltak.

Az igenpártiak szerint az uniós tagság hosszabb távon nagyobb gazdasági stabilitást, alacsonyabb kamatokat és erősebb geopolitikai biztonságot adhatna Izlandnak, az ellenzők viszont attól tartottak, hogy Reykjavík elveszítené jelenlegi ellenőrzésének egy részét a stratégiai jelentőségű halászati erőforrások felett.

A szavazás közvetlenül még nem az EU-tagságról szólt, hanem arról, hogy Izland folytassa-e a korábban félbehagyott csatlakozási tárgyalásokat.

Egy igen esetén a külügyminisztérium becslése szerint a tárgyalások már 2026 végén újraindulhattak volna, és akár 18–24 hónap alatt lezárhatók lettek volna, a végleges csatlakozási megállapodásról azonban újabb népszavazást kellett volna tartani. A mostani eredménnyel ez a folyamat nem indul újra,

így Izland egyelőre továbbra is az EU-n kívül marad, miközben az Európai Gazdasági Térség és a schengeni övezet tagjaként már most is szorosan kapcsolódik az uniós belső piachoz.

Izland egyszer már közel jutott az uniós csatlakozáshoz még a 2008-as pénzügyi válság után, a szigetország 2009 júliusában nyújtotta be tagsági kérelmét, a tárgyalások 2010-ben indultak el, és 2013-ra a 35 tárgyalási fejezetből 27-et megnyitottak, 11-et pedig ideiglenesen le is zártak. A 2013-as parlamenti választások után azonban egy EU-szkeptikus kormány került hatalomra, amely felfüggesztette a folyamatot, 2015-ben pedig azt közölte Brüsszellel, hogy Izlandot ne tekintsék tovább tagjelölt országnak. A 2009-es kérelmet ugyanakkor formálisan soha nem vonták vissza, ezért a mostani népszavazás egy már meglévő folyamat újraindításáról szólt.

Címlapkép: A Skógafoss közelében élő gazdák 2026. augusztus 29-én Skógarban, Izlandon olyan szénabálákat állítottak ki, amelyekre az „EU, nem köszönöm” EU-ellenes üzenetet írták ki. A fotó forrása: Micah Garen/Getty Images