El sem tudják képzelni, hogy mennyire kíváncsi voltam a kiváló francia rendező Luc Besson Drakula című filmjére, ami természetesen Bram Stoker klasszikusának adaptációja. A kíváncsiság oka egyszerű: Bessonnak olyan remekeket, mára szintén klasszikussá váló alkotásokat köszönhetünk, mint A nagy kékség, a Léon, a profi vagy Az ötödik elem. No, de milyen lett a Drakula című, közelmúltban bemutatott filmje? Egy szóval: borzalmas. Két szóval: kiábrándítóan borzalmas. Isten irgalmazzon a nézőnek. 

Gagyi romantikával

Persze két szónál többel is érdemes kifejteni, hogy miért ennyire borzalmas. A történetet szerintem senkinek sem érdemes felvázolni. A Besson-féle Drakula lényege, hogy a 15. században egy herceg a felesége elvesztése után megtagadja Istent, emiatt örök átok sújtja és vámpírrá válik. A vérszívó élőhalott évszázadokon át vándorol, dacol a sorssal és a halállal, és egyetlen remény vezérli: újra találkozni elvesztett szerelmével. Egy pap azonban felismeri és szembeszáll vele azért, hogy elpusztítsa őt. 

A francia rendező egyértelműen a klasszikus vámpírtörténet romantikus és erotikus szálára helyezte a hangsúlyt. De végeredményben több romantikát, mint erotikát kap a néző. A kezdő képsorok például annyira giccsesek és nyálasak, hogy az ember el sem tudja dönteni, hogy paródiát lát-e vagy sem. Lényegében nem tudjuk, hogy Besson Leslie Nielsen-féle Drakula halott és élvezi című alkotással vagy Francis Ford Coppola Drakulájával akarja felvenni a versenyt. Ebben a felemás helyzetben persze egyikkel sem tudja. Mind a kettő fényévekkel jobb nála. És most ide se idézném, ha nem muszáj Robert Eggers (szerintem) kiváló, kollégám szerint azonban bűnrossz Nosferatu című filmjét.  

Gagyi vízköpők

A Besson-féle Drakula képsorai mindenesetre néha meglehetősen olcsónak tűnnek, nem túl korszerűnek. Olyan, mintha 1991-ben forgatták volna az egészet. A film ráadásul bővelkedik a bizarr és nevetséges jelenetekben.

Ez leginkább akkor mutatkozik meg, amikor Drakula segédjeit, a CGI-vízköpőket látjuk. (Túl sokszor.) Olcsóak, műanyaghatásúak, érthetetlen, hogy hogyan hagyhatták őket a filmben. Egyenesen ZS-kategória. 

Ha valaki eddig minőséget árult, miért kezd el bóvlit? Hogyan lesz a Ferrariból Lada? Fene tudja. Nem hittem a szemeimnek. Még most sem hiszem el, amit láttam. Ha nem tudom ki rendezte, akkor végig sem nézem. Az idő, mint tudjuk, értékes.

A drága színészek sem mentik meg

Az „alkotás” elég ritmustalan. A történet – nem meglepő módon – teljesen kiszámítható. Az operatőr sem egy Zsigmond Vilmos, de tagadhatatlan, hogy Besson kiváló színészeket nyert meg a produkciónak, akik ráadásul a gagyi forgatókönyvhöz képest kiválóan játszanak ebben a rendkívül rossz romantikus horrorfilmben. 

A címszerepet Caleb Landry Jones alakítja. Ha csak rajta múlott volna, akkor az alkotást a legjobb vámpírfilmek közé sorolhatnánk. De nem csak rajta múlott. Jonest először a Twin Peaks harmadik évadában láttam szerepelni és már akkor felfigyeltem kivételes tehetségére. Azóta várom, hogy mikor lesz a klasszikus értelemben vett A-listás sztár, szerintem nincs messze tőle. Csak nem ilyen elcseszett filmekben kéne szerepelnie (szegénynek). A Drakula szerelmét játszó Zoe Blue szintén tehetséges, vászonra termett színésznő. 

A legnagyobb név, a papot, nincs kimondva, de lényegében Van Helsinget alakító kétszeres Oscar-díjas színész, Christoph Waltz. Ő hozza a kötelezőt. Szinte korábbi emlékezetes alakításait látjuk (csak más formában) a vásznon. De szegény Waltz sem tudja megmenteni a menthetetlent. 

2/10