Bizonytalanná vált Örményország tagsága Moszkva katonai szövetségében

Hétfőn fontos beszédet mondott a jereváni parlamentben az örmény miniszterelnök, Nikol Pasinján, részletesen kitérve a dél-kaukázusi ország geopolitikai helyzetére és annak változására. A kormányfő kijelentette, örülne, ha országát kizárnák a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ, angolul CSTO, oroszul ODKB) nevű, Moszkva vezette katonai szövetségből, mert így véget vetnének annak a dilemmának, hogy Örményország kilépjen-e vagy sem. Pasinján egyben azt is bejelentette, hogy a közeljövőben elindítják az európai uniós tagságra való jelentkezés folyamatát, amelynek része lehet majd egy a tagságra vonatkozó népszavazás.

Az örmény miniszterelnök szavai arra utalnak, hogy a kormány végig akarja vinni azt a már korábban megkezdett geopolitikai irányváltást, ami egyszerre jelenti az Oroszországtól való távolodást és a Nyugathoz való közeledést.

Ezek a folyamatok 2018-ban indultak el, amikor az örmény „bársonyos forradalmat” követően hatalomra került a nyugatos Pasinján, megdöntve az oroszbarát politikusok 1991-től, a Szovjetunió felbomlása és az örmény függetlenség kikiáltása óta tartó uralmát. A korábbi elnöki rendszer parlamentáris berendezkedéssé alakult át, ahol a végrehajtó hatalom feje már a miniszterelnök, az államfő szerepe nagyrészt ceremoniális.

Oroszország az örmény „bársonyos forradalmat” „színes forradalomnak” tekintette – ezzel a kifejezéssel illeti az orosz hivatalosság azokat a forradalmi változásokat, amelyek során posztszovjet országok szakítanak az addigi Moszkva-barát irányvonallal, és a Nyugat felé kezdenek tájékozódni. Az orosz szóhasználatban ilyen a 2003-as grúz „rózsás forradalom”, a 2004-es ukrán „narancsos forradalom” vagy éppen a 2013-2014-es ukrán Majdan téri események. Pasinján ugyanakkor nem akart olyan egyértelműen és látványosan szakítani Oroszországgal, mint Grúzia vagy Ukrajna, többek között azért sem, mert Moszkva Örményország biztonságának fő garantálója volt, mindenekelőtt a keleti szomszéddal, az ősellenséggel, Azerbajdzsánnal szemben.

Örményország ezért továbbra is fenntartotta tagságát a KBSZSZ-ben, amelyet gyakran neveznek Moszkva egyfajta „ellen-NATO”-jának is, amellyel a Kremlnek a valódi célja az, hogy a csatlakozott posztszovjet országokat érdekszférájában tartsa. Jó példája ennek, hogy a 2002-ben alapított védelmi szövetség eddig egyszer hajtott végre közös katonai beavatkozást, méghozzá akkor, amikor a 2022 elején Kazahsztán-szerte kitört lázadások a Moszkva-barát rendszer megdőlésével fenyegettek.

Örményország viszont nem kapott érdemi támogatást a szövetségtől a 2020-ban Azerbajdzsánnal folytatott második hegyi-karabahi háborújában, sem a 2023 szeptemberi villámháborúban,

amikor az azeri csapatok teljesen elfoglalták az addig örmények lakta szakadár régiót, melynek ezt követően teljes lakossága – mintegy 100 ezer fő – az anyaországba menekült.

Mivel Örményország számára nyilvánvalóvá vált, hogy biztonságuk moszkvai biztosítása csak papíron létezik, Pasinján 2024-ben bejelentette, hogy Jereván befagyasztja tagságát a KBSZSZ-ben. Jereván azóta sem fizet tagdíjat, és nem vesz részt a szervezet tanácskozásain. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter június 10-én azt mondta, a KBSZSZ tagállamai megállapodtak abban, hogy amennyiben az örmények továbbra sem fizetik a tagdíjat, az Alapokmány megfelelő pontját fogják alkalmazni rájuk, ami többek között a szavazati jog megvonását jelenti. Mihail Galuzin orosz külügyminiszter-helyettes augusztus 11-én kijelentette, hogy Örményország KBSZSZ-tagságát a szövetség november 11-i csúcstalálkozóján tárgyalhatják, és megvonhatják Jerevántól a szavazati jogot. Pasinján hétfői nyilatkozatát követően a KBSZSZ főtitkára, (a kirgiz) Taalatbek Maszadikov azt mondta, a kizárás vagy ki nem zárás kérdéséről a tagállamok államfői dönthetnek, de rejtélyesen hozzátette, az örmény kormány és az örmény nép véleménye eltérhet a kilépés kérdésében.

Európai Unió vagy Eurázsiai Gazdasági Unió?

Szintén bizonytalanná vált Örményország tagsága egy másik, Moszkva vezette posztszovjet szervezetben, az Eurázsiai Gazdasági Unióban (EaEU), amely több volt szovjet tagköztársaság egyfajta „ellen-EU”-ja kíván lenni, bár az Európai Uniónál jóval gyengébb integrációról van szó, amely elsősorban gazdasági-kereskedelmi egyezményekre korlátozódik. Örményország a KBSZSZ-szel szemben komolyan nem vetette fel, hogy ebből a szervezetből is kiválna, holott Vlagyimir Putyin orosz elnök egyértelművé tette, hogy nem lehet egyszerre tagnak lenni az EaEU-ban és az EU-s tagságra törekedni.

Márpedig az örmény parlament tavaly márciusban elfogadta, hogy Örményország csatlakozni kíván az Európai Unióhoz, bár mindeddig hivatalosan nem kérték felvételüket a közösségbe. Pasinján hétfői szavai szerint azonban ez változhat, a kormányfő ugyanis azt mondta, megkezdik az EU-tagságra való jelentkezés folyamatát. Ennek része lesz majd, hogy Örményország hivatalosan benyújtja tagsági kérelmét a szervezethez, és ha utóbbi rábólint erre, akkor lehet róla szó, hogy Putyin kérésének megfelelően az örmény nép döntsön arról, hogy az Európai Unióhoz vagy az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz akar-e csatlakozni.

Ruben Rubinján örmény házelnök szerdán pontosan megnevezte, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy népszavazást írjanak ki a tagság kérdésében. Először be kell nyújtaniuk tagsági kérelmüket az EU-hoz, majd erre egy megfelelő pozitív választ kell kapniuk, és világossá kell válnia a további lépéseknek és határidőknek. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője Örményország uniós csatlakozási szándékára úgy reagált, egyes országok, például Törökország, már évtizedek óta várnak a belépésre, de még semmi sem történt az ügyben. Vjacseszlav Volodin, a Duma elnöke azt mondta, Örményországnak szíve joga az EU-t választani, ugyanakkor „cinikusnak” nevezte azt, hogy Jereván egyszerre akar az EU tagja lenni és maradni az Eurázsiai Gazdasági Unióban, mindkét tagság előnyeit élvezve. Volodin szerint Örményországnak döntenie kell, hogy melyik utat választja, és befejezni a „megtévesztő politikát”. Az orosz külügyminisztérium pedig olyan nyilatkozatot adott ki, mely szerint nem szolgálja az örmény nép érdekeit egy olyan „agresszívan oroszellenes szövetségben” való tagság, mint az EU.

Bár az orosz vezetés úgy tesz, mintha eszébe sem jutna retorziókat alkalmazni Örményországgal szemben az EU-s csatlakozás lehetősége miatt, bizonyos megtorló lépések már hónapok óta élnek. Oroszország, amely Örményország messze legnagyobb kereskedelmi partnere, hetekkel a június 7-i választások előtt gazdasági nyomásgyakorlást indított számos örmény termék, többségében agrártermékek behozatalának korlátozásával vagy teljes tilalmával. Az orosz hatóságok általában különböző élelmiszerbiztonsági előírásokkal támasztották alá a tiltásokat, de nyilvánvaló volt, hogy éppen a választások előttre időzített lépések tisztán politikai motiváltságúak voltak.

Az Európai Unió akkor válaszul nyíltan hitet tett Pasinján és a nyugatos út támogatása mellett. Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen több mint 50 millió euró értékű segélycsomagot ígért Jerevánnak az orosz lépés miatt kieső bevételek kompenzálására. Az adatok azt mutatják, hogy az Örményország és az EU közötti kereskedelem jelentősen élénkült az év első felében, míg az Örményország és Oroszország közötti kereskedelem érezhetően visszaesett. Az örmény kormány adatai szerint az idei év januárja és júniusa között az EU-ba irányuló export több mint 80 százalékkal nőtt a tavalyi év azonos időszakához képest, míg a TASZSZ orosz hírügynökség számításai szerint az Örményország és Oroszország közötti kereskedelmi forgalom 20,9 százalékkal csökkent az idei első félévben a tavalyi első félévhez viszonyítva.

Leszámolás az oroszbarát ellenzékkel

Pasinján 2018-ban azzal került hatalomra, hogy leszámol azzal a korrupt, oroszbarát, autoriter vonásokat mutató rendszerrel, amely a posztszovjet tagköztársaságok nagy részét, így Örményországot is jellemezte, és helyette nyugatos, plurális, parlamentáris demokráciát és valódi jogállamot alakít ki.

Azonban Örményországban az alapvető megosztottság a Pasinján jelentette nyugatos és az ellenzék által képviselt Moszkva-barát irányvonal között húzódik, így a kormány esetleges bukása az ország alapvető geopolitikai irányának megváltozásával is járna.

Pasinján így az elé a dilemma elé került, hogy csak úgy tudja fenntartani a nyugatos irányvonalat, ha olyan eszközökkel kezd élni, amelyek nem igazán kompatibilisek egy demokratikus jogállam normáival.

Örményországban az oroszbarát irányvonalat nemcsak az ellenzék, hanem a vezető egyház, az Örmény Apostoli Egyház is képviseli. Ez a világ egyik legrégibb létező keresztény egyháza, Örményország pedig az első ország, amely államvallássá tette a kereszténységet, még 301-ben. Az örmény identitás szempontjából az örmény egyháznak nagyon fontos szerepe van, különösen annak fényében, hogy három oldalról muszlim országokkal határos – Irán, Törökország, Azerbajdzsán – melyek közül ráadásul az utóbbi kettővel nagyon rossz a viszony, diplomáciai kapcsolataik sincsenek.

Az Örmény Apostoli Egyház hagyományosan oroszbarát, hiszen a muszlim népek tengerében az ortodox Oroszország a keresztény „nagy testvérnek” számított, és a több évszázados orosz uralom kétségtelen pozitív eredménye, hogy még ha Örményország függetlensége el is veszett, az örmény egyház és az örmény kereszténység fennmaradhatott. Nem meglepő, hogy Pasinján egyik nagy ellenfelévé éppen az örmény egyház vált, a miniszterelnök pedig már tavaly nyár óta erőteljesen fellép az egyházi vezetés ellen.

A kormány célkeresztjébe nem kisebb ember került, mint maga az egyház feje, katolikosza, II. Karekin, akinek és hat másik papi vezetőnek a perében augusztus elején indult tárgyalás. (Amelyet akkor rögtön meg is szakítottak, mert a bíró elfogultságot jelentett be.) Karekin és társainak bűne az, hogy nem teljesítették azt a bírósági végzést, amely alapján vissza kellett volna helyezni hivatalába azt a püspököt, akit az egyház kizárt a papságból.

Az oroszbarát ellenzék ugyancsak az örmény igazságszolgáltatás célkeresztjébe került. A legnagyobb ellenzéki párt, az Erős Örményország vezetője, Szamvel Karapetján már tavaly nyár óta házi őrizetben van, mert egy nyilatkozatában a hatalom erőszakos átvételére tett utalást. Az orosz állampolgársággal is rendelkező milliárdos oligarcha Moszkva fő favoritja volt a júniusi parlamenti választásokon.

A harmadik legnagyobb, de a parlamentbe végül be nem került ellenzéki párt, a Virágzó Örményország vezetője, a szintén oroszbarát oligarcha Gagik Carukján július 6-a óta előzetes letartóztatásban van, mivel a vád szerint törvénytelen módon importált 21 millió dollár értékű árut Iránból. Az örmény állam egy Carukján tulajdonában álló cementgyárat is lefoglalt.

Kedden aztán a harmadik oroszbarát párt, a harmadik helyen parlamentbe került Örményország Szövetség elnökét, Robert Kocsarjánt is letartóztatták. Kocsarján 1998 és 2008 között volt az ország elnöke, és azzal vádolják, hogy hivatali ideje alatt, hivatali pozícióját felhasználva, jutányos áron szerzett meg állami tulajdonú ingatlanokat a maga és társai számára, és ezek „bűnös eredetét” eltussolta. Kilenc további személyt, köztük a volt elnök egyik fiát, Sedrak Kocsarjánt szintén vád alá helyezték az ügyben.

Budapestről természetesen nehéz megítélni, hogy mennyire zajlik boszorkányüldözés az oroszbarát örmény ellenzék ellen, vagy mennyiben valódi bűncselekmények miatt éri el az igazságszolgáltatás keze az ellenzéki politikusokat és az egyházi személyeket. Az azonban, hogy a legtöbb ilyen esetre egy Pasinján számára győztes választás után kerül sor, olyan időkben, amikor az ország geopolitikai irányvonaláról születnek hosszútávú döntések, legalábbis okot ad a gyanúra, hogy a belső ellenfelek elhallgattatása a cél. Kérdés, lehet-e úgy Putyin öleléséből szabadulni, hogy a rendszer megszilárdítására részben a putyini mintát alkalmazzák.

Címlapkép: Nikol Pasinján miniszterelnök kampánygyűlése Jerevánban 2026. június 5-én, két nappal a parlamenti választások előtt. Forrás: Ozge Elif Kizil/Anadolu via Getty Images