PolitikaSzerző: origo 2026. 07. 20. 2 percnyi olvasás
Egy választási rendszernek nem az a feladata, hogy előre kicentizze, ki nyerhet és ki nem – vagy hogy mesterségesen megakadályozza a kétharmadot.
A miniszterelnök Melléthei-Barna Márton frakcióvezető-helyettesnek, a Tisza Párt jogi vezetőjének a felvetésére reagálva tisztázta, hogy a párton belül még nem zárult le az egyeztetés az új rendszerről, a módosítás pedig legkorábban másfél-két év múlva, egy új alkotmány elfogadása után jöhet szóba. Magyar Péter hangsúlyozta: a Tisza nem a győzteskompenzációnak köszönheti a kétharmadát, azt anélkül is megszerezték volna, ugyanakkor elismerte, hogy a jelenlegi modell nem elég arányos. A tisztán arányos rendszert viszont elutasítja, mert az szerinte kormányozhatatlansághoz vezetne, így a stabil kormányzást megőrző kompromisszumos modellt keresnek.

Ennek kapcsán ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt arról kérdeztük, hogy mennyire torzít a jelenlegi rendszer, egy arányosabb modell nehezítené-e a Fidesz visszatérését, valamint hogy demokratikus szempontból elfogadható-e, ha a mindenkori kétharmados többség a saját ciklusa alatt módosítja a játékszabályokat.
– Mennyire igaz, hogy a jelenlegi választási rendszer nem arányos? Hol kellene hozzányúlni?
– A mostani rendszer valóban torzít. Úgy tervezték meg, hogy a mindenkori győztest – a 106 egyéni körzet és az ún. „győzteskompenzáció” miatt – erősen felülértékelje. Ez a győztesnek kedvez, de a szakmai indok mögötte az volt, hogy stabil, cselekvőképes kormánya legyen az országnak. Ha igazságosabbá szeretnénk tenni a rendszert, három dolgon kellene változtatni:
– Megnehezítene egy arányosabb rendszer egy későbbi Fidesz-visszatérést?
Papíron minden nagy pártnak nehezebb dolga lenne, de a politikai valóságot nem a választási matek, hanem a szavazók döntik el. Ha egy párt megszerzi a szavazatok 45–50%-át, egy mérsékelten arányos rendszerben is simán képes lehet a stabil többségre.
Itt inkább a játékszabályok átírásának logikájával van gond. Egy választási rendszernek nem az a feladata, hogy előre kicentizze, ki nyerhet és ki nem – vagy hogy mesterségesen megakadályozza a kétharmadot. Ha a szabályokat nem az igazságos képviselet, hanem a politikai ellenfél ellehetetlenítése miatt írják át, az a választói akarat torzítása. Akárki teszi ezt – legyen az a jelenlegi vagy a jövőbeli többség –, nem semleges szabályalkotást végez, hanem a játékszabályokat írja át a saját érdekei szerint.