• Anikó autóbalesetben elveszítette a lábát, a kocsija 40 méter repült
• A sport mindig is fontos része volt az életének, álma volt egy fittnessversenyen indulni.
• A baleset után elhatározta, hogy megvalósítja ezt az álmát, kemény munkával világbajnok lett.

Az autó elkezdett sodródni a betonelem felé, majd teljes erővel nekivágódott. Felrepült a levegőbe, hogy harminc-negyven méterrel távolabb, összeroncsolódva érjen földet. Ahogy Anikó feleszmélt az ülésbe szíjazva és ránézett sérült lábára, már tudta: nem létezik, hogy meg lehessen menteni.

- Először a lányomat húzták ki a mentésünkre érkezők, hiszen ő is velem volt a járműben - emlékezett vissza az édesanya a huszonhat esztendővel ezelőtti történtekre.

Hiába telt el több mint negyed század, az ilyesmit soha nem felejti el az ember.

- Azóta is mindenre emlékszem és minden részlet a fejemben van. Láttam, hogy a térdkalácsom teljesen összeroncsolódott és amikor a kórházban magamhoz tértem az intenzív osztályon az életmentő műtét után, akkor is azt kérdeztem: ugye nem tudták megmenteni a lábamat? – elevenítette fel az operáció utáni pillanatokat.

Mint később kiderült, Anikó autója durrdefektet kapott az M0-ás autóúton az Annahegyi pihenő közelében. A baleset kivédhetetlen volt, az édesanyának pedig eszébe sem jutott, hogy bárkit is okoljon a történtek miatt. Mégis hullámvölgyeken át vezetett az út odáig, ahová mostanra jutott, hogy ne csak együtt éljen a történtekkel, de a legjobbat tudja kihozni belőlük.

- Nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy úgy tudjak magamra nézni, hogy ne azt lássam, ami nincs, hanem azt keressem, amit ki lehet hozni ebből a szörnyű tragédiából. Sokan nem hinnék, de nagyon nehéz elfogadni azt is, hogy protézissel kell tovább élni. Vannak, akik képtelenek ezt feldolgozni, ők nem a segítséget látják benne, hanem azt, hogy elvesztették egy végtagjukat és most valami más van a helyén - beszélt az érzéseiről.

Az édesanya mindig is sportos életet élt és a balesete előtt sokszor eljátszott a gondolattal, hogy jó lenne egyszer elindulni egy fittness versenyen. Furcsa módon éppen a lábának elvesztése volt az a lökés, aminek köszönhetően eljutott odáig, hogy valóra váltotta álmát. Több edző után jutott el a mostanihoz, ő az, akivel már igazán jól tudnak együtt dolgozni.

- Ezt az álmomat a baleset után jó időre "feltettem a polcra", azt gondoltam, nem lesz már többé feladatom vele - árulta el Anikó. - Majd mégis arra jutottam, hogy lenne értelme megpróbálni.

Ahogy mondja, sosem a cél lebeg a szeme előtt, sokkal jobban élvezi a felkészülést és az odáig vezető küzdelmet. A módszer pedig úgy tűnik, nem rossz, hiszen Anikó a saját kategóriájában világbajnoki címet szerzett. Négy hónap alatt lefogyott húsz kilót, minden erejét és elszántságát beleadta és végül ő állhatott a dobogó legfelső fokára.

- Sok sérült sorstársam elfelejti, mennyire fontos a sport - mondta Anikó. - Pedig nem lenne szabad, sok nehézségen képes átsegíteni az embert.