BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 30. 4 percnyi olvasás
Az Északi-tenger mélyén rejtőző, első és második világháborús hajóroncsok nem csupán történelmi emlékek, hanem komoly környezeti veszélyforrások is. A kutatók által végzett terepi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy ezek a rozsdás hajótestek, amelyek fedélzetén még mindig jelentős mennyiségű robbanóanyag található, lassan, de folyamatosan szivárogtatják a mérgező anyagokat a tengerbe.
A kísérlet során kék kagylókat helyeztek el három különböző roncsra, hogy megvizsgálják, milyen hatással van rájuk a környezetükben jelen lévő TNT és más vegyi anyagok. Az eredmények aggasztóak: a kagylók biológiai stressz jeleit mutatták, beleértve a sejtkárosodást, az anyagcsere zavarait és az energiatartalékok kimerülését, még rendkívül alacsony koncentrációjú szennyeződés esetén is - olvasható a StudyFinds cikkében
A kutatás három hajóroncsot vizsgált: az SMS MAINZ német cirkálót, amely 1914-ben süllyedt el a Helgoland-öbölben, az UC-30 tengeralattjárót, amely 1917-ben egy brit aknára futott Jütland partjainál, valamint a KW58 nevű holland halászhajót, amelyet a második világháború alatt lőszer szállítására használtak, és 1944-ben süllyedt el a belga vizeken. Az UC-30 és a KW58 roncsainál kimutatható TNT-szivárgás történt, míg az SMS MAINZ esetében nem találtak robbanóanyag-maradványokat. A kagylók vizsgálata azonban egyértelműen megmutatta, hogy a TNT jelenléte jelentős biológiai károsodást okoz. Az UC-30 és a KW58 roncsainál élő kagylók szöveteiben felhalmozódott a sejtkárosodással összefüggő pigmentek mennyisége, anyagcseréjük felborult, és energiatartalékaik kimerültek. A kutatók szerint ezek a hatások hosszú távon komoly veszélyt jelenthetnek a tengeri élővilágra.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a TNT már rendkívül alacsony koncentrációban is káros hatásokat vált ki. Az UC-30 roncsánál például a TNT-koncentráció mindössze 72,6 nanogramm/liter volt, ami jóval alacsonyabb, mint amit a legtöbb laboratóriumi toxicitási vizsgálat figyelembe vesz. Ez arra utal, hogy a lassú, folyamatos szivárgás hosszú távon súlyosabb károkat okozhat, mint egy egyszeri, nagy mennyiségű szennyezés. A kutatók szerint az Északi-tenger és a Balti-tenger fenekén található több száz roncs korróziója miatt a szivárgás nem fog magától megszűnni, sőt, az idő előrehaladtával valószínűleg fokozódni fog.
A kék kagylók, mint helyhez kötött szűrőtáplálók, ideális biológiai indikátorok, mivel folyamatosan beszívják a környező vizet, így érzékenyen reagálnak a benne oldott anyagokra. A kutatók a kagylók enzimaktivitását, szöveti károsodásait és energiatartalékait vizsgálva megállapították, hogy a TNT jelenléte jelentős stresszt okoz az élőlényekben. Az UC-30 és a KW58 roncsainál élő kagylókban például alacsonyabb volt a védőenzimek aktivitása, ami arra utal, hogy a sejtek védekező mechanizmusai kimerültek.
Ez a jelenség a „felvirágzás, majd összeomlás” mintázatát követi: kezdetben a sejtek fokozott aktivitással próbálnak védekezni a szennyezés ellen, de ha a terhelés tartós, a rendszer összeomlik.
A kutatás rávilágít arra, hogy a világháborús hajóroncsok nem csupán történelmi emlékek, hanem komoly környezeti kockázatot is jelentenek. Az Északi-tenger fenekén található több száz roncs, valamint az 1,6 millió tonna lőszer folyamatosan szivárogtatja a mérgező anyagokat a tengerbe, veszélyeztetve a tengeri élővilágot és az ökoszisztémát. A kutatók szerint elengedhetetlen a roncsok folyamatos megfigyelése és a szennyezés hatásainak nyomon követése, hogy minimalizálni lehessen a károkat. A múlt háborúinak fegyverei még mindig harcolnak, és az óceán egyre több teret veszít ebben a láthatatlan, de annál pusztítóbb küzdelemben.
Napi