A televízióban híradósként vált ismertté, később pedig már saját gasztronómiai műsorral jelentkezett Stahl Judit. Az egykori képernyős azonban évek óta nincs jelen a tévében, azóta teljesen más irányt vett az élete.

Egészen kicsi korától pénzt akart keresni

Már gyerekként sem volt jellemző rá, hogy nyugodtan üldögéljen és várja, hogy majd történik vele valami. Hatévesen már pénzt akart keresni, hétvégenként tojást árult a Lehel piac mellett. Később az úszásban és a tanulásban is komoly teljesítménykényszer hajtotta, miközben édesapjától olyan útravalót kapott, amely egész életére hatással lehetett.

„Mindig azt éreztem, hogy ha nem próbálom megcsinálni, akkor meg is érdemlem, hogy ott maradjak, ahol vagyok” – mesélte a Glamournak.

Nem is oda jelentkezett, ahová végül bekerült

Stahl Judit eredetileg szerkesztő-rendezőnek jelentkezett, végül azonban rendező szakon kötött ki, a vizsgafilmje pedig olyan jól sikerült, hogy ő maga is meglepődött a fogadtatáson. A televíziózásban aztán hamar megtalálta a helyét, TV2 indulásakor a Tények egyik meghatározó arca lett, Pálffy Istvánnal együtt vezette az esti hírműsort, öt éven keresztül.

Aztán egyszer csak úgy érezte, elég

Kétszer is jelezte a vezetőségnek, hogy szeretné otthagyni a híradót. Első alkalommal még sikerült maradásra bírniuk, egy újabb évre vállalta a munkát. Másodjára azonban már nem lehetett eltéríteni.

Nem egy politikai vita vagy szakmai konfliktus miatt akart távozni. Nem az történt, hogy egyik napról a másikra megutálta a televíziózást. Éppen ellenkezőleg, valami más kezdte egyre jobban érdekelni.

Egy saját főzőműsor gondolata

A biztos híradós karrier mellett pedig ott volt valami, amit sokkal nehezebb volt elengednie: a kíváncsisága. Amikor másodszor is bejelentette, hogy távozik, személyesen kellett közölnie döntését a Tények akkori vezetőjével, Kereszty Gáborral. Barátként arra biztatta, hogy próbáljon ki valami mást, vezetőként azonban már egyáltalán nem örült annak, hogy elveszíti a híradó egyik meghatározó arcát.

„Mint a barátod: gyerünk, csinálj mást. Mint a TV2 vezérigazgatója: mindjárt tökön szúrom magam.”

Ma már úgy látja, hogy a vezetőség aggodalma bizonyos szempontból teljesen érthető volt. Egy híradósnak ugyanis nem feltétlenül könnyű egyik napról a másikra szerepet váltania. A televíziós pályafutás egyik különös szabályát is megfogalmazta:

„Aki hírt mond, annak nem lehet hagymaszagú a keze.”

Nem viselte el, hogy túl egyszerű a munka

A Tények elhagyása tehát nem egy hirtelen felindulásból meghozott döntés volt. A műsorvezető egyszerűen felismerte, hogy az új lehetőség jobban vonzza, mint amennyire a régi pálya biztonsága visszatartja.

„És én tudtam választani. Mert nem megcsinálni valamit, ami nagyon-nagyon foglalkoztat, az nekem sokkal nagyobb kín lett volna, mint az, hogy belevágok egy ismeretlenbe.”

A Tények stúdióját felváltotta a konyha, a hírek helyét pedig a receptek és a gasztronómia vették át. A korábbi híradósból idővel az egyik legismertebb magyar gasztroszakember lett.