„Kicsit mintha nyári busójárás lenne, csak ez nem annyira a miénk” – mondta egy hatvanas éveiben járó férfi Mohács lezárt főutcáján, ahol szombat délelőtt, a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés miatt mintha még több árus lett volna, mint vendég. A busójárás élő hagyományból nőtte ki magát országos turisztikai attrakcióvá, ez a megemlékezés pedig kampányszerű – mondta. Bár kétségtelen, hogy az évfordulóhoz kapcsolódó fejlesztések maradnak, amint teljesen elkészülnek. A tömeg ekkor még inkább az állami megemlékezéssel és a szentmisével volt elfoglalva a város főterén, ahol az ülőhelyek háromnegyede kelt el a tízórás kezdésre.

„A magyar történelem nem a veszteségeink története. A magyar történelem a talpra állások története, a megmaradásé, az újrakezdésé, annak a makacs, néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége” – mondta Magyar Péter ünnepi beszédében, amit csak egy néhány másodpercre feltartott, „áruló” feliratos, másik oldalán pedig a miniszterelnököt ábrázoló tábla zavart meg. A beszéd után sokan távoztak, de a misére érkezők gyorsan feltöltötték a megüresedett helyeket. Ezt követően Mohács Fideszes polgármestere és alpolgármesterei Magyar Péterrel megkoszorúzták II. Lajos szobrát a város főterén.

Délután a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen zárt körű állami és katonai megemlékezést tartottak a miniszterelnök, miniszterek, országgyűlési képviselők, intézményvezetők, valamint hagyományőrzők részvételével.

A protokolláris eseményeknél jóval több érdeklődőt vonzott a várostól 15 kilométerre található, Sátorhely melletti terület, ami a mohácsi csata tényleges helyszínéhez már csak karnyújtásnyira van. Itt egész szombaton hagyományőrzők, történelmi előadások, játékok várták a családokat, és várják még vasárnap is. A szervezők szerint négyezer fő egyidejű befogadására volt alkalmas a terület, ahol a program csúcspontja egy harci bemutató volt, ami a mohácsi csatára is jellemző ütközettípusokat vonultatta fel.

Egy érdi nő a párjával érkezett ide, mert nagyon szeretik a várjátékjellegű rendezvényeket, és egyébként is baranyai kötődésűek. „Látszik, hogy a szervezők mindent beleadtak, de például kár, hogy nem lehetett több tábortúrát szervezni. Ezt és szerintem a tényleges érdeklődést is kicsit alulbecsülték, pedig még ennél is több látogatónak kellene itt lennie” – tette hozzá.

A hagyományőrzők táborába, ami a rendezvényhelyszín elkerített részén volt, csak vezetett túrákon lehetett bemenni. A szervezők kettőt terveztek be, végül így is tizet tartottak, de délután kettőre már a vezetők és a hagyományőrzők is elfáradtak.

Egy budapesti házaspár azon szerencsések közé tartozott, akik még végigjárhatták a harci tábort. „Nagyon ritka ennyi hagyományőrző, ilyen koncentráltan, szóval hatalmas élmény volt – mondta a pár, akik mindketten történelemtanárok, és csak néhány napja határozták el, hogy el fognak jönni a rendezvényre. – Az új kutatások tükrében reméljük, hogy kicsit optimistább üzenete lesz már Mohácsnak” – tették hozzá.

Fabos Bence, a Mecsek Lándzsája hagyományőrző egyesület vezetője, aki civilben varjakat riasztgat héjákkal, elmondta, hogy valóban nagyon fárasztó napokon vannak túl, mert lóháton jöttek a helyszínre, és csak pénteken tíz órát voltak nyeregben. Ráadásul sorozatban ez már a sokadik ilyen rendezvény, amin részt vesznek a nyáron.

A harci bemutatón a fáradtság nem látszott, az ágyúdörejeket és az ütközeteket folyamatos csatakiáltások erősítették. Az ütközetek típusáról, a mohácsi csata technikai hátteréről is folyamatosan zengtek az információk a hangfalakból.

Az emléknap zárásaként este fél kilenctől a „Mindig itt leszünk... Mohács 500” című – Szomor György és Homonnay Zsolt által írt, illetve rendezett – nagyszabású rockmusicalt nézhetik meg az érdeklődők a Széchenyi téren a Budapesti Operettszínház művészeinek előadásában.

A Telex C. Tóth Norbert és Varga Szabolcs történészekkel beszélgetett a mohácsi csata jelentőségéről és emlékezetéről. A műsor legfontosabb állításait ebben a cikkben gyűjtöttük össze. A csata fővezérének, Tomori Pálnak a történetéről itt írtunk részletesen.

A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.