A Science Advances folyóiratban augusztus 19-én megjelent tanulmány szerint a Hold felszínén uralkodó szélsőséges hőmérséklet és az intenzív ultraibolya sugárzás ellenére

bizonyos baktériumok és gombák átmeneti menedékre lelhetnek a pólusok közelében található árnyékos mélyedésekben.

A kutatók a Hold déli pólusának három olyan területét modellezték, amelyek az Artemis-3 küldetés lehetséges leszállóhelyei, és mindhárom régióban találtak úgynevezett "túlélhető fülkéket".

(A NASA azóta már módosította az Artemis-program terveit, így harmadik küldetés még nem fog landolni az égitesten)

A kutatások szerint az Aspergillus gomba bizonyult a leginkább ellenállónak, ugyanis a holdi tél során a részlegesen megvilágított területek 15-30 százalékán képes lehet túlélni, a feltérképezett terep 3 százalékán pedig legalább hét napig kitarthat. Mind az öt vizsgált mikroorganizmus számára akadtak potenciálisan túlélhető helyek, még a De Gerlache-kráter peremének állandóan árnyékos régióiban is, ahol csupán szórt UV-sugárzás éri a felszínt.

A modellezés kulcsa az volt, hogy a kutatók figyelembe vették a helyi domborzat hatását. A Hold tengelyferdesége minimális, ezért a pólusoknál a Nap alig emelkedik a horizont fölé, és már kisebb kiemelkedések is képesek tartós árnyékot vetni a mélyebben fekvő területekre. Korábbi vizsgálatok – amelyek főként az egyenlítői leszállóhelyekre vonatkoztak – nem számoltak ezzel a tényezővel. Stefano Bertone, a Marylandi Egyetem társkutatója sugárkövetéses (ray tracing) technikát alkalmazott a Lunar Reconnaissance Orbiter által rögzített domborzati és hőmérsékleti adatokkal kombinálva, hogy a napfény útját a felszín minden apró egyenetlenségével együtt nyomon kövesse – beleértve az állandóan árnyékos területekre jutó közvetett UV-sugárzást is.

A túlélés ugyanakkor nem jelent növekedést, a mikrobák kriptobiotikus állapotban maradnának, így szaporodásuk csak megfelelő körülmények – mindenekelőtt cseppfolyós víz, légkör és mérsékelt hőmérséklet – esetén lenne lehetséges, amelyek jelenlétére a Holdon egyelőre nincs bizonyíték. A mikrobák puszta fennmaradása azonban így is fontos kérdés. Az emberi test folyamatosan mikrobákat bocsát ki a környezetébe, így egyetlen űrhajós lábnyoma több százmillió élő baktériumot hagyhat a holdfelszínen. Ha az emberek tartósan jelen lesznek a Holdon, majd a Marson is,

az odahurcolt biológiai anyag megnehezítheti az ősi kémiai nyomok és a földi szennyeződés megkülönböztetését.

A kutatók következő lépésként még részletesebb megvilágítási modelleket és nagyobb felbontású domborzati adatokat kívánnak felhasználni, valamint kiterjesztenék a mikrobiális kísérleteket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.