Mi történik, ha szabadjára engednénk elménk legsötétebb, legundorítóbb, legvisszataszítóbb, legszókimondóbb és legkellemetlenebb oldalát? A helyzet az, hogy amit kapnánk, még csak meg se közelítené azt, amit Santiago Segura figurája képvisel. Torrente már közel harminc éve mutatkozott be a nagyvilágnak, és olyan bűzös foltot hagyott maga után, mit azóta sem felejtettünk el. És nem csak azért, mert Torrente mindig kimondta azt, valamint azzal viccelt, amivel korábban és senki sem mert, hanem azért is, mivel 1998 óta még ötször ellátogatott a mozikba, hogy biztosan emlékezzünk rá. Legutóbb több mint tíz éve, 2014-ben volt erre precedens, azonban az idei nyáron is úgy határozott señor Segura, hogy ideje újra kellemetlenkedni egy kicsit: itt a Torrente 6, ami vajon vissza tudott térni a franchise gyökerének színvonalához vagy nem áramlik belőle más, csak a tömény izzadságszag? 

Szavazz Torrentére!

Talán az utolsó hely, ahol kinyomtatva bármit is látni szeretne az ember azok közül a szavak közül, amiket bűzös főhősünk valaha is kiejt a száján, az egy kampányplakát. Márpedig a Torrente 6. cselekményében mégis erről van szó: José Luis épp ott van, ahol szinte mindig, a csehóban iszik a barátaival és löki legkevésbé polkorrekt dumáit, amikor is megkeresi őt egy politikai párt két képviselője, hogy Torrente tartson egy beszédet egy eseményükön, ez pedig kész lavinát indít útjára.