BelföldSzerző: index 2026. 08. 29. 5 percnyi olvasás
Az 500. évforduló kapcsán kiemelte, Mohács nem csak a nemzeti megrendülés jelképe.
Mohács nemcsak a veszteség, a nemzeti megrendülés és a széthullás jelképe, hanem a bátorságé, az önfeláldozásé és a helytállásé is – mondta Ruszin-Szendi Romulusz a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen rendezett szombati katonai tiszteletadáson.
Az MTI beszámolója rámutatott, a honvédelmi miniszter szerint Mohács nemcsak arról szól, amit elveszítettünk, hanem arról is, hogy
voltak olyan emberek, akik a veszély nagyságát látva sem hátráltak meg, illetve olyan katonák, akik tudták, hogy túlerővel állnak szemben, mégis elfoglalták helyüket a csatasorban.
Hozzátette, tudták, hogy vannak pillanatok, amikor a kötelesség fontosabb a félelemnél,
Ugyanakkor Ruszin-Szendi Romulusz kiemelte, azt nem tudhatták, hogy történetüket megőrzi-e a nemzet, áldozatuk jelentőségét megértik-e az utánuk következők. Hangsúlyozta, a katona azért szolgál, mert esküt tett, ami annak vállalása, hogy szükség esetén az életét is kockára teszi a hazájáért.
A miniszter kiemelte, a mohácsi mezőn harcolók megtették, amit a saját koruk, esküjük és a hazájuk megkövetelt tőlük. Hozzátette, amikor rájuk emlékezünk, nem szabad csupán egy elveszített csata résztvevőiként látnunk őket, ugyanis élni akartak, vissza akartak térni szeretteikhez, jövőt akartak maguknak, és mégis vállalták, hogy életükkel védik azt, amit hazájuknak neveztek. Szerinte a haza soha nem magától értetődő örökség, ráadásul nemcsak területen, hanem nyelv, kultúra, emlékezet, közösség és felelősség. Kiemelte, minden nemzedéknek döntenie kell arról, hogy képes-e megőrizni ezt az örökséget.
A miniszter hangsúlyozta, Mohács története arra figyelmeztet, hogy egy ország biztonsága soha nem magától értetődő.
szerinte A felkészültséget békében kell megteremteni, nem akkor, amikor a veszély már megérkezett. A védelmi képességeket időben kell kialakítani, a katonákat békében kell kiképezni, a vezetőket felkészíteni, az eszközöket pedig még a válság előtt kell biztosítani.
Hozzátette, nem azért emlékezünk Mohácsra, hogy a múlt tragédiáját változatlanul rávetítsük a jelenre, hanem azért, hogy tanuljunk belőle. Közölte, a biztonságért dolgozni kell, miközben a nemzeti összefogás hiánya súlyos következményekkel jár. Rámutatott, a katonai erő nem minden, ám nélküle kiszolgáltatottá válhat egy ország.
Ruszin-Szendi Romulusz rámutatott arra, hogy a legnehezebb helyzetekben olyan emberekre van szükség, akik vállalják a szolgálatot, olyan közösségekre, amelyek megbecsülik azt, és értik, hogy a honvédelem nem kizárólag a katonák ügye, mivel a haza biztonsága közös ügy.
Hozzátette, a katona feladata a védelem, a társadalomé az, hogy a katonát ne hagyja magára a szolgálatban.
A megbecsülés nem pusztán ünnepi beszédekben jelenik meg, hanem a felkészítésben, a megfelelő felszerelésben, a családi támogatásban, a szolgálat körülményeinek javításában, és abban, hogy a katonai hivatást valódi értékként kezeljük.
Szerinte Mohács ötszáz év távlatából arra is emlékeztet, hogy a történelem nem egyetlen napból áll. A csata elveszett, de Magyarország története nem ért véget. Ugyan a nemzet súlyos veszteséget szenvedett, de nem tűnt el. A magyar államiság igénye fennmaradt, miközben a magyar közösség újra és újra képes volt megőrizni önmagát.
Kiemelte, még mindig van magyar haza, nyelv, kultúra és honvédség, ami annak bizonyítéka, hogy a nemzetet érheti vereség, de amíg képes felállni, addig nincs legyőzve.
Kiemelte, a mohácsi mezőn elesettek emléke legyen számunkra gyász és elhivatottság. Elhivatottság ahhoz, hogy ne engedjük, hogy a megosztottság gyengítse hazánkat, és ahhoz, hogy amikor eljön az idő, mi is ott álljunk, ahol a kötelesség kijelöli a helyünket. Beszédét azzal zárta, hogy a hazát szeretni felelősség, szolgálni megtiszteltetés, megvédeni kötelesség. Merthogy ezzel tartozunk azoknak, akik a mohácsi mezőn életüket adták Magyarországért.
Ahogyan arról az Index korábban már beszámolt, 1526-ban ezen a napon szenvedett vereséget Mohácsnál a magyar királyi sereg. Ennek apropójából a Pécsi Tudományegyetem kutatói egy friss felmérést készítettek, amelyből kiderül, hogy nemcsak a csatához fűződő érzelmi viszony változik, hanem az is, honnan szerezzük róla a tudásunkat, kit tartunk felelősnek a vereségért, és hogy Mohács megmarad-e közös nemzeti traumának.
Az évforduló alkalmából Magyar Péter is beszédet mondott. A miniszterelnök szerint a történelem igazi hősei azok a hétköznapi emberek voltak, akik minden nehézség ellenére továbbadták otthonukat, nyelvüket és közösségüket. Hangsúlyozta, Mohács arra is figyelmeztet, hogy a nemzetet nem a királyok és politikusok, hanem az ország polgárai tartják meg. Az Index Kibeszélő című műsorában pedig Hahner Péter történésszel beszélgettünk. A Pécsi Tudományegyetem egykori tanszékvezető docense szerint a mohácsi vereség valójában egy európai politikai játszma mellékszála volt. Az évfordulóról a Sándor-palota és Erdő Péter bíboros is megemlékezett.
(Borítókép: Ruszin-Szendi Romulusz 2026. augusztus 29-én. Fotó: Illyés Tibor / MTI)
Napi