Tavaly nyáron, 51 évesen visszatért a pályára a megyei II. osztályú Bágyogszovát színeiben, de ha jól sejtem, most is egy mérkőzésre tart.

– A Magyar Öregfiúk Válogatottal Révfülöpön játszunk egyet az Egy Lépéssel Több Alapítvány csapatával. Az ilyen meccseken mindig szívesen veszek részt, ez jó érzéssel tölti el az embert. Én most valószínűleg az alapítvány csapatában fogok majd pályára lépni, de csak pár perc erejéig, mert januárban a térdem megsérült. Az elülső és a hátsó keresztszalag is elszakadt, amikor az Öregfiúk Válogatottal Győrben játszottunk egy teremtornán.

Játszik a jövőben még Bágyog­szo­váton?

– Sajnos már nem bírná a térdem. Szomorú is vagyok emiatt, mert a sérülés előtt tényleg minden pillanatát élveztem. Óriási öröm volt 51 évesen versenyszerűen játszani úgy, hogy előtte tíz évig nem fociztam. Persze a legtöbbször csak pár percet töltöttem a pályán, talán egy vagy két meccset nyomtam végig – az egyik az volt, amelyiken a félpályás gólt rúgtam az akkor listavezető Enese ellen. A meccsek előtt az edzőnk, Polyák Gabi mindig megkérdezett, hogy mennyit vállalnék ma. Akkor azt mondtam, szeretnék kezdeni, mert hát az első ellen játszani mindig kihívás, és én világéletemben szerettem a kihívásokat. Összességében nagyon kellemes csalódás volt az egész, az infrastruktúra, az öltözők, az ellenfelek, a bírók mind nagyon rendben voltak.

Mi tölti most ki a mindennapjait?

– Egyrészt ott van, ugye, a sporttanácsadó cégünk Torghelle Sanyival és Fehér Milánnal, most a nyáron Tóth Rajmund átigazolását a török Konyasporba mi intéztük. Rajmit 14–15 éves kora óta ismerem, az apukájával jöttek hozzám Szigetközbe, mert ő is vidéki gyerek, két faluval beljebb Győr felé. A napokban 45 ezer ember előtt játszhatott a a Fenerbahce ellen. De az élet más területein is vannak aktivitásaim. Ott van a képességfejlesztő eszközünk, a Nimbolo, ami bekerült az általános iskolai testnevelésbe is, és több sportágban használják. Most is a fejlesztésben vagyunk benne, együttműködünk egyetemekkel, klubokkal, sportági szakszövetségekkel, tankerületekkel. Nekem ez a szívem csücske, ugye, a Nimbolo név is tőlem származik, a társammal a három fiunk nevéből állt össze: Nimród, Boldizsár, Lóránt. Emellett, ugye, egyetemre járok, most a doktorimat végzem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán.

Korábban említette, hiányérzete van amiatt, hogy sportvezetőként nem dolgozhat. Milyen feladatot vállalna szívesen a magyar futballban?

– Sokféleképpen hívhatjuk, legyen az sportigazgató, klubigazgató, fejlesztési igazgató, technikai igazgató, klubmenedzser vagy akadémiavezető, a lényeg számomra az értékteremtés. Szívesen dolgoznék a magyar labdarúgásért, és egy ilyen kihívás miatt akár le is tudnék mondani sok mindenről.

A legidősebb fia, Ádám is futballista.

– Ő most csapat nélkül van, sajnos nincs könnyű helyzetben, de futballozni szeretne. Az ősszel még stabil kezdőjátékos volt a Gyirmótban, amely feljutott a másodosztályba, tavasszal már kevesebbet játszott, és most nyáron felbontotta a szerződését.

A középső fia, Boldizsár is focizik?

– Boldi tiszta anyja, a kinézete, a csontozata, a vékony alkata is Anitáé (Görbicz Anita korábbi válogatott kézilabdázó, a Győri Audi ETO elnöke – a szerk.). Az ETO U11-es csapatában, egy nagyon ügyes gárdában játszik, én nagyon sokat látok benne is. Szerintem tehetséges, én büszke vagyok rá. Imádom nézni, mert egy különleges figura a pályán, egy mozdulattal el tud dönteni meccseket. Vannak viszont olyan játékosok, akik már ebben a korban nagyon céltudatosak, és pluszmunkát tesznek bele, Boldi még nem ilyen, ő még tényleg gyerek.

A legkisebb, Domonkos négyéves lesz ősszel. Az ő sportkarrierjéről még korai beszélni?

– Nála leginkább azzal küzdünk egyelőre, hogy időben le tudjuk fektetni Anitával. Alkatilag ő az a fiaim közül, aki leginkább rám ütött, talán benne van a legtöbb Vincze. Viszont ahogy látom, ahogy a labdát rúgja, hát... hogy is mondjam... nem örül neki a labda. (Nevet.) Viszont fantasztikusan dob.

Mennyi időt tud együtt tölteni a család, és mit csinálnak ilyenkor?

– A Szigetközben élünk, egy kis faluban. Örülünk, amikor együtt, otthon lehetünk. Nyilván Anitának is sok-sok teendője van elnökként, nagyon sok energiát fektetett bele ebbe az elmúlt években. Amikor együtt vagyunk, akkor viszont próbálunk valóban együtt lenni. Nyaralni nem utaztunk el most már második vagy harmadik éve, amikor van egy-két hetünk nagyjából, akkor is otthon vagyunk, vagy éppen a Szigetközben mozgunk, meglátogatjuk a szüleinket.