• Lakatos András, alias Kisbandi a 90-es évek alvilágának pénztárosa volt, most kitálal a maffia titkairól
• Az olajpénzek és védelmi pénzek miatt őrült erőszakhullám söpört végig Budapesten
• A maffiacsoportok közti háború halállistákhoz, leszámolásokhoz vezetett; Muskovics, Prisztás és Boros is áldozattá váltak

Az Aktív exkluzív riportsorozatának első részében már elárulta, hogy a gigantikus olajpénzek felborították a budapesti alvilág kényes egyensúlyát. Megjelentek az orosz és ukrán maffiabandák, a háború pedig elkerülhetetlenné vált. A törésvonalak kirajzolódtak: az egyik oldalon a Seres–Sztecura tengely az orosz erőkkel, a másik oldalon Portik Tamás és az Energol-csoport. Amikor pedig egy olajszállítmány jutalékán összekaptak, kitört a nyílt alvilági maffiaháború. – Volt egy halállista, abban a két legelső név az a Seres, aki ugye, megbántotta a Drobilicsot, a második pedig a Boros, aki a legnagyobb vamzer volt. Ez így indult – magyarázta Lakatos.

De nem ezzel a két névvel kezdődtek a likvidálások. Az első áldozat Muskovics Gyula volt, akivel Portik még az 1980-as években a tököli fiatalkorúak börtönében találkozott először, ahol rabtársakként töltötték a büntetésüket. Hiába a barátság, Portik az ukránokkal bizniszelő kokaindíler Muskovicsban sem bízott meg. Akkor döntötte el, hogy likvidálja, amikor eljutott hozzá a hír, hogy az feldobta őket a rendőröknek. 1995. július 15-én lőtték szitává a lakása előtt.

– Portiknak nagyon jó barátja volt, az ukránokkal együtt dolgozott a halála előtt. Talán két héttel később lett volna Miamiban az esküvője, és a Portik lett volna a tanúja – mesélte Kisbandi.

Portik szisztematikusan takarította el azokat, akik az oroszokhoz kötődtek, vagy veszélyt jelenthettek a hatalmára. Egyébként, ha valaki meg volt szorulva anyagilag, annak az ingatlanja fejében adtak kölcsönt. Sokan voltak, akik nem tudták fizetni az uzsorát, ám így búcsút mondhattak a házuknak. Itt jött a képbe Prisztás József, akinek Kisbandi szerint Portikkal ugyanarra az ingatlanra fájt a foguk.

– Megkérdeztem tőle, hogy „Tomi, a Prisztás miért? Hát, semmilyen köze nincs se az olajhoz, se semmibe nem folyik bele”. Ő azt mondta nekem akkor, hogy elképesztő rendőrségi kapcsolatai vannak.... Tudja, hogy az elhárításnál is van kapcsolata, nagyon gazdag ember, és egyszer még probléma lehet... – magyarázta az interjúban. Prisztás Józsefet, a budapesti éjszakai élet milliárdos vállalkozóját 1996. november 1-jén délelőtt lőtték fejbe Budapest III. kerületében, a Ladik utcában. A gyilkosság felbujtójaként a bíróság Portik Tamást ítélte el, és bár Jozef Rohac, a szlovák bérgyilkos beismerte, hogy ő ölt, a gyilkosságért a mai napig Hatvani István, Portik egykori testőre ül börtönben. Portik és az orosz–ukrán maffia, illetve Seres Zoltán között addigra már nagyon kiéleződött a helyzet.

– Seresék ugye, akkor odahívtak engem, és elmondták, hogy terrorizálva lesz mindenki, és innentől kezdve hárman fogjuk osztani a pénzt, a Seres oldal, az oroszok és én – mesélte. Kisbandi tisztában volt vele, hogy a maffia pénztárosaként túl sokat tud, és a két tűz közé került: ha Seresékkel tart, Portik végez vele, ha Portikkal marad, a halállista következő áldozata lesz.

– Az ő terve akkor is az volt, hogy ameddig velem okosság van és pénzt keresünk, addig minél jobban kinyíljon, lássam, hogy ő a barátom, majd amikor eljutunk odáig, hogy esetleg már nem tudunk pénzt keresni... engem is megölet – emlékezett vissza. 1996 augusztusában Lakatos András, a maffia pénztárosa megértette: ha Magyarországon marad, a halállista következő áldozata lesz. Nem volt választása, menekülnie kellett. De az alvilág hálója messzebbre nyúlt, mint gondolta. Még a Dominikai Köztársaságban sem tudott elbújni a magyar maffiaháború elől.

– Amikor ez az egész dolog történt, az én problémám az volt, hogy amióta hazahoztak Magyarországra, 2012-ben nekem föl lett ajánlva egy vádalku. Odajöttek, elmagyarázták, hogy van ez az egész. Én Portiknak ártani akartam, azért adtam meg az információkat, de csak egyedül rá – mondta. Miközben ő a családját igyekezett menteni, Budapesten megkezdődött a leszámolási hullám. A kérdés már csak az volt, ki marad életben, illetve kinek kell kifizetnie az elszámolás végső árát... Miután Kisbandi elhagyta az országot, alig telt el néhány hét, Portik Tamás megjelent nála Dominikán.

– Elmondta, hogy Prisztást már bemérte, és meg fogja öletni. Erre különben van egy tanú is – mesélte, elárulva azt is, hogy Portik paranoiája és hatalomvágya nem ismert határokat, s még a szövetségesei sem voltak biztonságban. Radnai László keresztapával és Boros Tamással Portiknak is számolnia kellett akkoriban az alvilágban.

– Boros Tamás például vendéglátókból kasszírozott pénzeket. Volt egy nagyon érdekes dolog is, mégpedig, hogy Boros megkajoltatta az akkori rendőrségi vezetést, hogy olyan dolgokat tud, amiket senki más. Természetesen volt valóságalapja pár dolognak, de merem állítani, hogy a 70 százalékát csak kitalálta – mondta. Ám az alvilágban hamar elterjedt a híre, hogy rendőrségi besúgó, így került Portik halállistájának az élére. Borost végül 1998. július 2-án robbantották fel az Aranykéz utcában.