A rendkívüli aszály következtében az ország második legnagyobb vízerőműve, a Tiszalöki Vízerőmű augusztus 28-án teljesen leállította az áramtermelést, miután a Tisza vízgyűjtő területe az idén a szokásos vízmennyiségnek csak a negyedét hozta, a lejjebb fekvő Tisza-tó víztartaléka pedig gyakorlatilag elfogyott, szintje 610 centiméterre csökkent. A 12,9 megawattos létesítmény kiesése – ez a paksi atomerőmű teljes kapacitásának mindössze 0,65 százaléka – önmagában nem veszélyezteti az ellátásbiztonságot, az eset mégis fontos. Az áramellátás jelenlegi importhányada mellett a legkisebb hazai kapacitás elvesztése is számít, a vízügyi szakemberek pedig a Tisza-tó, a Keleti-főcsatorna és a Körös-völgy vízutánpótlása mellett emeltek szót.

A Tisza-tó tartaléka elfogyott

A csökkenő vízhozam miatt a Tiszalöki Vízerőműben az elmúlt napokban már csak egyetlen zsilip üzemelt, csütörtök délelőttre azonban ez is kevésnek bizonyult, és az áramtermelés teljesen megszűnt. A vízszabályozási feladatokat ezt követően a duzzasztómű vette át. Ez valójában az erőmű elsődleges funkciója, az energiatermelés Tiszalöknél mindig is csak másodlagos szerepet töltött be.

A folyón lejjebb fekvő, a Kiskörei Erőmű megépítésével mesterségesen létrehozott Tisza-tó hasznosítható víztartaléka az idei szélsőséges szárazság nyomán lényegében kimerült. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉMVIZIG) szombati közleménye szerint a Tiszalöki Vízlépcső felvizét korábban a lehető legtöbb víz megtartása érdekében maximálisra emelték, ezt a szintet kezdték meg most csökkenteni, hogy többlet vízhozam jusson a tóhoz és az alsóbb folyószakaszokhoz.

Elsőbbséget élvez a vízszabályozás

A tervek szerint a Tiszalöknél tartott 420 centiméteres felvízszintből a következő hét során 20 centimétert engednek le, ez a vízmennyiség a Tisza-tó, a Keleti-főcsatorna és a Körös-völgy irányába áramlik tovább. A döntés sorrendje azt mutatja, hogy a vízkészlet elosztása most fontosabb szempont, mint a turbinák működtetése.

A tiszalöki leállás megawattban mérve elhanyagolható, a mögötte álló folyamat azonban annál beszédesebb. Egy erősen importfüggő rendszerben, amelyben a hazai termelés súlypontja évek óta Paks felé tolódik, a legkisebb vízerőmű kiesése is arra emlékeztet, hogy a tartós vízhiány egyre több területen kényszerít rendkívüli döntésekre – a Tisza esetében most éppen arra, hogy a folyó a saját medrét tartsa fenn, ne az áramtermelést.