Havasi Virág meg is örökítette a nem mindennapi évfordulós estét.

Fotó: Tövissi Bence / Index

Tavaly augusztus végén kötötte össze életét Havasi Virág és Ember Márk, nemrég pedig kiderült, hogy családjuk hamarosan első gyermekükkel bővül. A szerelmesek első házassági évfordulójukat Horvátországban ünnepelték, természetközeli, eldugott szállásukról azonban a sziget egyik városkájába látogattak aznap este, hogy ott vacsorázzanak közösen.

„Van egy hülye szokásom… a karikagyűrűmet szeretem pörgetni az ujjaim között. Akkor kifejezetten, amikor tudom, hogy tétje van. Ilyenkor egy  hang elkezd cukkolni, hogy “itt biztos nem mered! Itt ha leejted, lehet soha nem találod meg, na mi van nem vagy elég bátor?” – csapott bele történetébe a színész, óvatosan előrevetítve a történteket.

„A helyiek kedvenc éttermébe foglaltunk a kikötőbe, az asztalunk  egy méterre a tengertől. A vacsora vége felé, elkezdtem a szokásos hülyeségem, pörgettem a gyűrűmet és közben arra gondoltam, milyen könnyen bele tudna esni a vízbe, talán abba kéne hagynom. De ekkor megszólalt a hang…szóval ahelyett hogy befejeztem volna, a legkülönbözőbb mutatványokkal bizonyítottam a hangnak, hogy nem vagy gyáva. Aztán megtörtént, ami még soha.

 Felpattantam, mert még láttam a lehetőségét, hogy rá tudok lépni, de azt is elvétettem, és a gyűrű egy halk “blutty” hang kíséretében elmerült a tengerben. Ilyen nincs. Pont az évfordulónkon?! Mint egy rossz filmben.”

Ember eleinte hason fekve, telefonjával világítva kutatta a sötét tengerben ékszerét, amivel persze nagy feltűnést keltett.

Jön a pincérnő és megkérdezi Virágot, hogy mi történt, rosszul vagyok- e, jól látja, hogy éppen a tengerbe hányok? Virág elmondta, hogy mi történt, a pincérnő csak annyit válaszolt: Ja értem. Ha ideges vagy rá, segítek belökni. Aztán jött egy másik pincér, már hárman világítottuk a tengert, Virág, Ő és én, amikor megláttam valami csillogót a fenéken, de nem értem el. Először csak az ingemet vettem le, de ez nem volt elég. A teljes étterem végignézte, ahogy alsógatyára vetkőzöm és elmerülök a hajók között a vízben. Lemerültem a csillogó valamiért, ami túl szép lett volna, hogy a gyűrűm legyen. Egy anyacsavar volt. 

A színész ekkor elküldte egy közeli boltba feleségét búvárszemüveget venni, de közben egy kedves úriember vízálló, világító okosórájával segítette ki őt.

„Ahogy bedugtam az órát, megláttam hogy pont előttem ott van a csavar ami az előbb már becsapott. De aztán rájöttem, hogy én azt nem dobtam vissza. Lemerültem érte és ahogy hozzáértem éreztem, hogy ez nem csavar. Ez a gyűrűm! Amikor kiemeltem az egész étterem tapsolt és ujjongott.  Hívtam Virágot, hogy nem kell a szemüveg, egy törölközőt hozzon. De mire visszaért már szerencsére a pincérek is hoztak. Hát így telt az évfordulónk. Ha filmben látom azt mondom neem ez sok, ilyen nincs” – zárta kalandos történetét a leendő apuka, aki sorait párja humoros, az egyik lehetetlen pillanatban készült fotójával egészítette ki. Követői jót derültek a nem szokványos évfordulós beszámolón, míg volt, aki meg is jegyezte, a népi hagyomány szerint az elhagyott gyűrűt megtalálni szerencsét hoz egy házasságba.