BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 29. 4 percnyi olvasás
Földes László, azaz Hobo több mint hat évtizedes pályafutását, sikereit, kudarcait és személyes tragédiáit is bemutatja az Úton lenni boldogság című dokumentumfilm. A Szederkényi Olga rendezésében készült rendhagyó road movie nem egyszerűen felidézi a legendás előadó életének legfontosabb állomásait: térben és időben is útra kel vele, miközben az archív felvételeken és az újonnan rögzített, személyes pillanatokon keresztül Hobo kevésbé ismert arcát is megmutatja. A filmet, amit már több mint 70 ezren láttak, a Veszprém-Balaton Filmpikniken közönségtalálkozóval egybekötve vetítették le Balatonfüreden, ahol Szederkényi Olga a Blikknek is interjút adott az alkotás születéséről, a Hobóval való közös munkáról és a forgatás legemlékezetesebb pillanatairól.
Szederkényi Olga elmondása szerint ő volt a hatodik rendezője az Úton lenni boldogság című filmnek; Csáky Attila producer kereste meg őt, és habár először csak dramaturgiai feladatokat látott volna el, végül ő kapta a rendezői széket.
– Amikor engem erre a feladatra felkértek, akkor először arra voltam kíváncsi, hogy meglesz-e a kémia Hobóval. Mert azt tudtam, hogy előttem már öten forgattak ebben a filmben, de nem sikerült az együttműködés. Ilyen előfordul. Az volt a kérés, amihez én is ragaszkodtam, hogy ezen kollégák legjobb nyersanyagait hasznosítsam majd. A producertől, Csáky Attilától szabad kezet kaptam, egy abszolút zöld lámpát ahhoz, hogy azt csináljak, amit jónak látok. Az már egy pozitív jel volt, hogy az általam leadott koncepciót, szinopszist, miszerint József Attila A hetedik című versének első strófájára húzzuk fel a film szerkezetét, azt elfogadta Hobo és Attila is – idézte fel, hozzátéve, hogy tisztában volt azzal, hogy nehéz feladat vár rá.
– Hobo egy karakteres lény, de a művészek általában nem egyszerű emberek, inkább különlegesek. Legyen szó filmrendezőről, vagy cirkuszművészről, vagy bluesénekesről, vagy költőről, vagy íróról, ők mások, mert más szabályok szerint élnek, mint az átlagemberek. A lényeg számomra az volt, hogy tudunk-e egy irányba tartani, hogy ez a film elkészülhessen. Én a szakmámban hozzá vagyok szokva, hogy nem egyszerűek az emberek. Ugyanakkor együtt dolgozni művészekkel vagy alkotókkal nagyon izgalmas. Talán szerencsés vagyok, mert a nehéz helyzetektől és emberektől nem rettenek meg. Az, aki egyből repülősóért kiált, hogyha valaki határozottan szól hozzá, annak nyilván egy ilyen feladat nem lenne könnyű, de valamiért engem talált meg ez a munka – mondta Olga, aki számára nehéz volt Hobo egész életművét egy másfél órás filmbe belesűríteni.
– Egy karriert másfél órában nem lehet összefoglalni a teljesség igényével. De próbáltunk arra törekedni, hogy a lényeg benne legyen. 80 évnyi élet és 60 évnyi karrier nyilván nem fér bele 90 percbe. Sokat utazunk térben és időben az Úton lenni boldogság című filmben – ehhez elkísértük Hobot három országban tucatnyi fellépésére és koncertjére, és többszáz órányi archív anyagból válogattunk igazi kincseket. Érdekes volt belátni a kulisszák mögé, hogy mennyi mindent kell Hobónak egyedül cipelnie, és mennyi mindent kell egyedül megoldania. Neki nincs főnöke, egy frontember előtt nem áll senki, akinek az árnyékában lehetne pihenni. Vannak viszont segítői: családja és kollégái. Megtalálta az útját: az övé egy nagyon atipikus karrier. Nem találta ki 6 évesen, hogy ő művész akar lenni, egyszerűen csak nem illett bele a dobozba – kilógott a sorból. Hitt magában, és mindig sikerült találni segítőket, akik az útján elkísérték, hosszabb-rövidebb ideig útitársai lettek. Ahogy József Attila írja „A hetedik te magad légy”, Hobónak ezt tanította költő, aki fő kamaszkori lelki támasza volt. Elindult a saját útján és véghezvitte azt – mondta, majd azt is elárulta, hogy mi okozott még számára nehézséget.
– Hobo írt egy könyvet, Térdig a sz*rban, fülig a szeretetben címmel, ami egy önvallomás, egy önéletrajz, melyben többször naturalisztikus részletességgel az egész életét leírja. Hobo a kötetének még több történetét beemelte volna a filmbe. Viszont én azt gondolom, hogy ha vannak olyan szereplők, akiket már nem lehet megkérdezni, hogy a történetnek a másik olvasatát elmeséljék, akkor nem biztos, hogy érdemes. Gyerek- és kamaszkorában nagyon kemény dolgokon ment keresztül, fizikailag és lelkileg is, de mi minden mozzanatot nem mesélünk el. Akkor megdőlt volna a film szerkezete és elvette volna a fókuszt arról, hogy micsoda életművet hozott össze a buktatók ellenére és hogy ma is aktív alkotó. Ennek a filmnek az volt a célja, hogy egy egyszemélyes road movie-ban egy blueszenészt bemutasson, akinek nagyon szoros kapcsolata van az irodalommal, és akinek van egy támogatói köre, akiknek köszönhetően él és alkot a mai napig – fejtette ki, hozzátéve, hogy látja esélyét akár annak is, hogy erről külön készül egy dokumentumfilm, de úgy véli, ahhoz már egy más típusú rendező kell, nem ő.
A Veszprém-Balaton Filmpiknik további programokkal ma is várja a közönséget Veszprémben és Balatonfüreden.