KülföldSzerző: index 2026. 08. 29. 11 percnyi olvasás
Az amerikai elnök véletlenül elszólta magát, azonnali cselekvésre készül a kis nemzet.
Augusztus 29-én, szombaton tartanak népszavazást Izlandon arról, hogy a kormány megújítsa-e az EU-val folytatott, ám 2013-ban felfüggesztett tárgyalásokat az északi ország csatlakozásáról.
A szigetország még 2009-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, miután a 2008-as gazdasági válság az ország bankrendszerét, valamint valutáját is veszélybe sodorta, ami miatt az akkori baloldali kormány a közös uniós pénznemet a pénzügyi stabilitás és gazdasági biztonság egy zálogának tartotta. Azonban a válság után hatalomra kerülő jobbközép párt 2013-ban először felfüggesztette a tárgyalásokat, majd pedig 2015-ben arra kérte az Európai Bizottságot, Izlandot immáron ne tekintsék tagjelölt országnak, sokak ellenkezését kiváltva ezzel.
Ugyanakkor azóta sok minden változott a világpolitikában és Izlandon is: 2024-ben ismét az EU-hoz való csatlakozást pártoló Szociáldemokrata Szövetség alakíthatott kormányt, Kristrún Frostadóttir miniszterelnök pedig be is jelentette, hogy legkésőbb 2027-ig népszavazást tartanak a kérdésről, ha már 2015-ben erről nem volt lehetőségük kifejteni véleményüket a szigetország lakóinak.
Azonban Donald Trump amerikai elnök visszatérése és Grönlanddal szembeni agresszív kommunikációja után ismét felerősödtek az EU-tagságot követelők hangjai Izlandon,
emiatt a népszavazást végül a 2024-ben ígért 2027-hez képest egy évvel korábban, 2026-ban tartják meg.
A Szociáldemokrata Szövetségből, valamint a liberális Vidreisn-ből (Liberális Reformpárt), valamint a leginkább nyugdíjasok és fogyatékkal élők képviseletét ellátó Néppártból álló kormánykoalíció tagjai első két pártja EU-párti, utóbbi pedig a kérdésben inkább semleges. A csatlakozási tárgyalások folytatását támogatók szerint Izland gazdaságilag profitálna az EU-tagságból: 2009-hez hasonlóan az eurót most is értékállóbb valutának tartják az izlandi koronánál, új érvként pedig megjelent a viharos geopolitikai időkkel szembeni kitettség – és nem csak a visszatérő Donald Trump miatt.
Az elmúlt évtizedben ugyanis a jégsapkák elolvadása miatt a hidegháború óta először az Arktisz ismét geopolitikailag fontos régióvá vált, ahol a nagyhatalmak egymással versengenek.
Emiatt is jelentette be igényét Donald Trump Izland legközelebbi szomszédjára, a Dán Királysághoz tartozó autonóm Grönlandra, valamint növeli is katonai jelenlétét a térségben, miközben Oroszország és Kína már régóta így tesz, és jelenleg több évnyi előnyük van a NATO-val – beleértve az Egyesült Államokat is – szemben.
Miközben a régió ismét egyre fontosabbá válik, a hadsereggel nem rendelkező Izland számára ismét kritikus kérdéssé vált a védelem: ugyan Izland a NATO tagja, de nem rendelkezik önálló hadsereggel, a szigetország védelmét pedig az 1951-es amerikai–izlandi védelmi együttműködési nyilatkozat – amit 2016-ban újabb nyilatkozattal kiegészítettek –, valamint a NATO-tagság szavatolja,
azonban a Trump-adminisztráció Dániával és Grönlanddal szemben tett kijelentései miatt ezeket a jelenlegi kormány nem látja megfelelő biztonsági garanciának,
miközben a régióban folyamatos az orosz és kínai jelenlét a kulcsfontosságú vizeken.
Továbbá az amerikai elnök visszatérése után a Davosban tartott beszédében is sok időt szánt a térség kapcsán megfogalmazott igényeinek az alátámasztására, ami kapcsán Izlandot négyszer is említette, miután egy idő után Grönlandot konzekvensen a régió másik hóval fedett és jeges szigetével tévesztette össze.
Ugyanakkor a csatlakozási tárgyalásokat felélesztése mellett kampányolók nem kizárólag geopolitikai érveket hoznak fel erre, és 2024-ben sem emiatt döntöttek a népszavazás kiírása mellett.
A kampányt ugyanis nem a geopolitikai, hanem inkább a mindennapi gondok, a lakosságot közvetlenül érintő kérdések dominálják, miközben a külföldi sajtót egyértelműen a népszavazás geopolitikai dimenziója érdekli, pedig a kormány hangsúlyozza: egy lehetséges izlandi EU-tagság nem az Egyesült Államokkal ápolt biztonsági kapcsolatokat, valamint a NATO-tagságot váltaná fel, hanem azt kiegészítené és új gazdasági, kereskedelmi és diplomáciai lehetőségeket jelentene a szigetországnak.
Kirstún Frostdóttir miniszterelnök szerint az EU-tagság Izland számára egy egyedülálló lehetőség. Érvelése szerint a tagság a vámunióhoz való csatlakozással könnyebbé és olcsóbbá tehetné az Izland számára már most is hozzáférhető egységes piacon való kereskedelmet, ami jótékonyan hatna az ország gazdaságára is.
Az egyik fő érv, hogy a csatlakozás után az izlandi korona helyett bevezethetnék az annál jóval értékállóbb eurót, ami stabilitást hozhatna a gazdaságba. Egyrészt az euró bevezetésével megszűnne a két valuta közötti árfolyamkockázat, ami érvelésük szerint mérsékelhetné a kamatokra és az inflációra nehezedő nyomást. Továbbá a közös uniós valuta olcsóbbá tenné a kereskedelmet is, miközben kiszámíthatóbbá tenné a hiteleket is.
Hogy mindezeket az érveket az átlagember szintjére is lehozzák, azzal érvelnek a csatlakozási tárgyalások folytatása mellett, hogy
az izlandi korona volatilitása elsősorban a hétköznapi embereket veszélyezteti, hiszen a nagy izlandi cégek és bankok már most is elsősorban euróalapú környezetben működnek.
Így a korona lecserélése nem az ország szuverenitásának a feladását, hanem annak gazdasági megerősítését jelentené, miközben reményeik szerint az euró bevezetésével a megélhetési válságot is kezelhetnék, mivel az új pénznemmel akár csökkenhetnek a magas árfolyamkockázat miatti rendkívül magas költségek.
További nagy érv a csatlakozási tárgyalások újrakezdése mellett, valamint a csatlakozás mellett, hogy Izland már most is tagja a szabad mozgást lehetővé tevő Schengeni övezetnek, valamint hozzáfér az egységes uniós piachoz is az Európai Gazdasági Térség tagjaként, így több uniós jogszabály és előírás is vonatkozik az országra, amennyiben termékeiket és szolgáltatásaikat exportálni szeretnék az EU-ba.
Azonban ha csatlakoznának, akkor immáron Reykjavík is ott ülne az asztalnál az uniós döntéshozatal során, és beleszólhatna a rájuk már most is hatással lévő uniós jogszabályokba.
Továbbá az EU tagjaként immáron Izland is hozzáférne az uniós költségvetéshez, amik közül a fejlesztési és regionális forrásokat a fővároson kívüli területek fejlesztésére fordíthatnák, ami szintén a helyi lakosságnak jelentene segítséget.
Az ország függetlenségére egyébként a csatlakozási tárgyalások folytatása mellett kampányolók is büszkék, és ugyan szerintük Izland nyerne az EU-tagsággal, de hangsúlyozzák: a mostani népszavazás még nem a csatlakozásról szól, hanem mindössze a csatlakozási tárgyalások folytatásáról.
Érvelésük szerint minek úgy ELUTASÍTANI a tárgyalásokat, hogy még azt se tudják, pontosan milyen feltételekben tudnának megállapodni az EU-val,
ahhoz ugyanis ezeket a tárgyalásokat le kellene folytatni. Amennyiben pedig ezek során úgy látnák, az inkább hátrányt jelentene, mintsem előnyt, akkor bármikor felállhatnak az asztaltól – csakúgy, ahogy ez 2013-ban is megtörtént.
A Frostdóttir balközép kormánya már hivatalba lépése után bejelentette, hogy a csatlakozási tárgyalások folytatásáról népszavazással kérnék ki az izlandiak véleményét. A kormányfő akkor elsősorban a lehetséges gazdasági és kereskedelmi előnyökkel érvelt a csatlakozás mellett, de Donald Trump visszatérésével és kiszámíthatatlan kereskedelmi és geopolitikai lépéseivel a kérdés erősen kapott egy geopolitikai élet.
Azonban a csatlakozási tárgyalások felélesztését ellenzők szerint ez túlzó: a korábbi kormányfő, a csatlakozást 2015-ben leállító Sigmundor David Gunnlaugsson korábbi miniszterelnök a Politiconak adott interjújában arról beszélt,
Donald Trump kijelentéseit sokan túlgondolják, az ország védelme pedig a NATO-tagság miatt biztosított, amin az EU-tagság érdemben nem változtatna.
Az Egyesült Államok mellett ugyanis gyakran más NATO-tagállamok katonái is az országban tartózkodnak, és közös hadgyakorlatokat is szerveznek – az Északi Vikingre keresztelt hadgyakorlatot épp augusztusban tartják több ország, köztük az Egyesült Államok részvételével.
A népszavazáson a nem szavazatra buzdító pártok és politikusok emiatt szintén elsősorban a mindennapi problémákkal, az izlandi szuverenitással és szakpolitikai kérdésekkel kampányolnak: érvük szerint egy csatlakozással a szigetország feladná a szuverenitása egy részét, mivel több kérdésben nem a fővárosok külön-külön, hanem az EU-ban közösen döntenek – ilyen például a kereskedelem és a vámpolitika.
Amennyiben a népszavazáson győznének az igenek, és később a szigetország csatlakozna az EU-hoz, akkor annak a jogszabályait és előírásait is be kellene vezetni, amivel a népszavazáson nemre buzdítók nem értenek egyet annak ellenére, hogy az Európai Gazdasági Térség tagjaiként már így is egy sor előírás vonatkozik az izlandi vállalkozásokra, amennyiben termékeiket az uniós egységes piacra szeretnék exportálni.
A csatlakozást ellenzők számára a legnagyobb kérdés nem az, hogy Reykjavík helyet kap-e az asztalnál az uniós döntéshozatalban, hanem a mezőgazdaság, a halászat és a saját valuta helyzete.
Az EU-ban ugyanis a Közös Halászati Politika (KHP) révén más európai országok is bizonyos kvótára lennének jogosultak az izlandi vizeken folytatott halászatból, emiatt az izlandi halászok és politikusok attól tartanak, hogy a szigetországot elárasztanák az uniós halászflották. A kvóták kiosztásáról pedig nem kizárólag Reykjavíkban, hanem Brüsszelben döntenének az EU-tagállamok, így érvelésük szerint Izlandnak megszűnne a saját tengeri erőforrásai feletti kontrollja, még ha ez bizonyos esetben túlzó is.
Az izlandi halászati szuverenitás pedig nem csak egy elméleti kérdés. A korábbi tárgyalásokon az egyik legérzékenyebb kérdés a halászat volt, amiről végül még csak meg se nyitották a fejezetet.
Emellett az EU-csatlakozást ellenzők hangsúlyozzák, a vámunióhoz való csatlakozással az egységes piachoz való könnyebb hozzáférés nem csak egyirányú: az azt is jelentené, hogy az európai mezőgazdasági termékeket is könnyebb lenne importálni, ami az izlandi farmerek megélhetését veszélyeztethetné, mivel az ő költségeik jóval magasabbak, mint a jobb klímával és környezeti adottságokkal rendelkező európai kollégáiké – már pedig ha az európai szemmel nézve drága izlandi élelmiszereket felválthatná az olcsóbb európai, az komoly problémát jelentene az izlandi agráriparnak, hiszen azután ki venné meg a drágább izlandi tejet, ha van annál olcsóbb alternatíva is a közértek polcain?
A nem szavazásra propagálók az izlandi koronához pedig a volatilitása ellenére nem kizárólag szentimentális értéke miatt ragaszkodnak, hanem mert a saját valut egy fontos és erős gazdaságpolitikai eszköz egyben. Egy gazdasági sokkhatás után ugyanis a saját valuta árfolyama jobban képes alkalmazkodni, mint a közös európai pénznem, az euró bevezetésével pedig az ország elveszítené önálló monetáris politikáját – emiatt szerintük továbbra is hasznosabb az eurónál instabilabb korona.
További érvként pedig azt is felhozzák, hogy minek belépni az EU-ba, ha Izland fél lábbal már részint így is bent van.
A szigetország ugyanis tagja az EGT-nek, a Schengeni egyezménynek, de emellett állampolgáraik több uniós programon és kezdeményezésben részt vehetnek (például az Erasmus+-ban, vagy a Horizon+-ban), miközben az ország már most is hozzáfér az EU egységes piacához anélkül, hogy a KHP, vagy a Közös Agrárpolitika (KAP) miatt le kéne mondani a halászata és mezőgazdasága feletti kontrolljáról.
EU-tagként pedig az országnak felül kellene vizsgálni a mezőgazdasági és halászati állami támogatások rendszerét, miközben a farmerek azon aggódnak, hogy az európai agrártermékek nagyobb jelenlétével az izlandi árak összeomolhatnak, ami ellehetetlenítené a fenntartható, nyereséges tevékenységet.
Emiatt a tárgyalások folytatását ellenzők szerint emellett a tagság hátrányai felülírják az előnyöket, amin az se segítene, ha diplomatáik ott lehetnének brüsszeli tárgyalószobákban: szerintük a mindössze 300 ezres lélekszámú Izland befolyása az uniós döntéshozatalra alacsony népességszáma miatt korlátozott lenne.
A közvélemény-kutatások szoros eredményt vetítenek előre, ugyanis
az összes közvélemény-kutatás hibahatáron belülre méri a csatlakozási tárgyalások folytatását támogatók és ellenzők számát.
Az elmúlt héten megjelent kutatások két alkalommal a támogatók többségét mérte, míg a legutolsó szerint már az ellenzők voltak többségben.
Emiatt egyáltalán nem lehet előre megjósolni, hogy mi lesz a népszavazás vége, és hogy a választók végül melyik oldal érv mellett foglalnak majd állást a szavazófülke magányában.
A népszavazást egyébként nemcsak Izlandon várják izgalommal, hanem Európában is: több tagállam, például Lengyelország is támogatja az izlandi csatlakozást, ahogy Marta Kos, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa pedig arról beszélt, amennyiben a népszavazáson az igenek győznek, akkor a szigetország akár két éven belül is csatlakozhatna az unióhoz.
Brüsszelben ugyanakkor nem csak emiatt várják a népszavazás végeredményét, ugyanis abban reménykednek hatása nem áll meg a szigetországban, és az szintén lendületet adna az EU-tagság melletti érveknek az unióból eddig szintén kimaradó másik északi államban, Norvégiában.
Norvégia ugyanúgy tagja az Európai Gazdasági Térségnek annak 1994-es alapítása óta, viszont amennyiben Izland az EU-csatlakozás mellett döntene, akkor Norvégia mindössze a negyvenezres lélekszámú Liechtensteinnel maradna EGT-ország.
Kimaradásukat a norvégok egyébként ugyanazokkal magyarázzák, mint az ugyanígy gondolkodó izlandiak: az EU-tagság szerintük a hazai halászatot és mezőgazdaságot nehezebb helyzetbe hozná, miközben a kereskedelmi szuverenitásuk is csökkenne.
(Borítókép: Reykjavík látképe, középpontban az izlandi főváros ikonikus templomával, a Hallgrímskirkjával 2018. december 18-án. Fotó: Patrick Gorski / NurPhoto / Getty Images)
Napi