EgyébSzerző: index 2026. 07. 14. 9 percnyi olvasás
Kozák Luca országos csúcsával elkápráztatta a budapesti közönséget.
Az idei Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj mezőnye méltó volt a hagyományokhoz. A Zsivótzky Gyula Atlétikai Központban több számban is világbajnoki volt a felhozatal, így például férfi kalapácsvetésben is.
Ethan Katzberg, a szám többszörösen megkoronázott (olimpiai és kétszeres világbajnok) királya a harmadik sorozatban 83,55 méteres dobással eldöntötte a versenyt, ez a világ idei legjobb eredménye, majd ezt az ötödikben 83,64-re srófolta. Halász Bence 81,65-tel, idei legjobbjával harmadik lett, a 81,74-gyel második német Martin Hummel mögött.
Halász nem volt igazán elégedett a dobásával, de hát a csúcsformát a pekingi világbajnokságra kell kihegyezni.
A női 400 méter magyar versenyét idei legjobbjával, 52,94 másodperccel Molnár Janka nyerte, a férfiaknál Kovács Árpád ugyanezen a távon, szintén magyar mezőnyben, 45,60-at repesztett, ami egyéni csúcs, és mivel ő a váltó negyedik embere, ez az Európa-bajnokságon a stafétában dobogóval kecsegtet.
Armand Duplantis 2023. júliusa óta tartó veretlenségi sorozata, amely 45 verseny megnyeréséből állt, idén június 7-én éppen hazai pályán, a stockholmi Gyémánt Liga-viadalon megszakadt. A svéd rúdugró fenomén csak 580 centiig jutott, és az 590 centit ugró ausztrál Kurtis Marschall legyőzte. Ez persze nem jelent semmit, Duplantisnak Budapest az egyik kedvenc városa, itt javított 629 centivel világrekordot tavaly augusztus 12-én, ugyancsak a Gyulai Memorialon. Ezt azóta már 631-re tornázta fel.
Ezúttal nem akadt problémája a a svédnek, 607 centivel simán győzött a kerek hat méterig jutó Marschall előtt. Duplantis feltetette a lécet a 632 centis világcsúcsmagasságra, de nagyon úgy tűnt, hogy csak kötelességtudatból, mert csak a második kísérlete volt biztató, az elsőnél és a harmadiknál a léc alatt ugrott át. Hiába, ő is még messze van a csúcsformájától. A görög Emmanuil Karalisz, akinek idén már 617 centis ugrása is volt, ezúttal 590-nél megrekedt. Ez júniusban Stockholmban elég volt a győzelemhez, most csak a harmadik helyhez…
Aztán a vegyes zónában beszélgettünk Duplantisszal, aki tényleg második hazájának tekinti Budapestet.
Óriási honvágyam van, hiányzik a család, de az, hogy Budapesten vagyok, némi gyógyír a honvágyamra – mondta az Indexnek a szám királya. – Jó volt a 2023-as vb és a Gyulai Memorialok után újból itt versenyezni, ebben a stadionban, a közönség fantasztikus. Szinte megfojtottak a szeretetükkel. Holnap korán kell kelnem, mert kimegyünk a városba, és forgatunk egy videóklipet a számomhoz, merthogy énekelek is. Alig várom! Tavaly februárban jöttem ki az első kislemezemmel, a Bop című számmal, örülök, hogy éppen Budapesten forgatunk, ideális helyszín.
A női 100 méteres gátfutás nem ígérkezett különleges számnak, aztán mégis az lett. És nem a világsztárok (Masai Russell, Nadine Visser, Rayniah Jones, Alaysha Johnson) jóvoltából, hanem egy debreceni fiatalasszonynak köszönhetően. A világon a leglehengerlőbb mosollyal rendelkező Kozák Luca a közepes rajt után olyan szenzációsan jött fel az utolsó két gáton és a befejező tíz méteren, hogy bár csak hatodiknak ért célba, de valami azt súgta, veszélyben a 12,66-os, saját maga által tartott országos rekord.
Hogy veszélyben van?! Meg is dőlt, méghozzá alaposan, mert Luca 12,59-et repesztett!
Bajnoknőnk háttal a közönségnek állva kidobta a rajtszámát, amely nagyértékű ereklye lett, majd számolatlanul osztotta az autogramokat. Majd nyilatkozott az Indexnek:
Az elején nagyon hátul voltam, a végén meg nagyon közel az élbolyhoz, úgyhogy elkezdtem reménykedni. És sikerült! – lelkendezett a vegyes zónában. – Csodálatos ez a pálya, nagyszerűen sikerült a bemelegítés, a még csendes, üres stadionban, aztán meg az a hangulat! Úgy éreztem, hogy tökéletes futás volt, és ezt az időeredményem is visszaigazolta. pedig a gátfutás a technikailag legnehezebb szám.
A csattanó a férfi 400 méter volt, amelyben Molnár Attila bravúros ezüstérmet szerzett, mindössze 4 századdal elmaradva a minap felállított 44,47-es országos csúcsától.
Ha már a bevezetőben szó esett a felhozatalról, első helyen kellett volna említenünk Sebastian Coe-t, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics, WA) 2015 óta regnáló elnökét, minden idők egyik legnagyobb atlétáját, a moszkvai és a Los Angeles-i olimpia kétszeres arany- (1500 m) és ezüstérmesét (800 m). Nos, a szervező bizottság, konkrétan a NOB magyar tagja, Fürjes Balázs jóvoltából beszélgethettünk a korábbi konzervatív parlamenti képviselővel, a 2012-es londoni olimpia szervezőbizottságának elnökével.
Először azt kérdeztük, hová helyezi Budapestet a sportág csúcshelyszínei között.
A legeslegjobbak közé – vágta rá szinte gondolkodás nélkül. – Jól emlékszünk, hogy három éve a 2023-as budapesti vb-t nyilvánítottuk az addigi legnagyszerűbb atlétikai világbajnokságnak, és ebben semmi túlzás vagy részrehajlás nem volt. És ebben a tökéletes rendezés mellett a csodálatos, hozzáértő, a stadiont minden áldott nap megtöltő közönségnek volt óriási, mondhatni döntő szerepe. Budapesten mindig élmény atlétikai versenyt rendezni, ahogy most is.
Magától értetődő, hogy szóba hoztuk a szeptember 11-13. között ugyanitt megrendezendő Atlétikai Világdöntőt, az Ultimate Championshipet, amelynek a jelentőségét firtattuk.
„Fontos helye lesz a négyéves ciklusban ennek a most először megrendezendő versenynek – tette egyértelművé az elnök, akit nem sok választ el attól, hogy Budapesten ünnepelje a születésnapját, hiszen szeptember 29-én tölti be a hetvenet. – Tulajdonképpen ez az erőpróba teszi teljessé az egy olimpiát és két világbajnokságot tartalmazó ciklust. A legjobbak legjobbjai versenyeznek majd, érdekes, kissé szokatlan erőpróba lesz, és hát ne feledkezzünk meg a komoly pénzdíjról sem. Összesen tízmillió dollár talál gazdára, a győztesek versenyszámonként 150 000 dollárt kapnak.”
Ha már szóba hozta az anyagiakat, nem állhattuk meg, hogy ne kérdezzük meg: egyetért-e az olimpiai résztvevők díjazásával, hiszen, mint köztudott, már az idei cortina-milánói téli olimpia óta minden egyes olyan résztvevőnek, akinél nem merül fel kizáró ok, 10 000 dollárt fizet a NOB.
Hogyne értenék egyet, amikor én voltam a szószólója ennek a reformnak?!
– vágta rá a legenda.
Nem kerülhettük ki az olimpiarendezés kérdését, kíváncsiak voltunk Coe véleményére, hogy egy budapesti pályázat esetén mekkora atlétikai stadion lenne elegendő.
Nem kell ide gigantikus stadion – legyintett a bárói címmel rendelkező sportvezető. – 2012-ben, Londonban 79 ezres stadionban rendeztük az atlétikai versenyeket, mindennap tele volt a nézőtér, hasonló méretű létesítmény Budapesten is elegendő lenne. Nem a méret a lényeg, hanem a közönség odaadása, szakértelme, és ezen a téren a magyarokat senki sem múlja felül.
Végezetül megkapta az obligát kérdést: kit tart napjaink három legnagyobb atlétájának?
„Nálam vitathatatlanul Faith Kipyegon a number one – szögezte le. – A kenyai hölgy háromszor egymás után megnyerte az 1500-at Rio és Párizs között, plusz ötszörös világbajnok. És nem azért mondom ezt, mert én is középtávfutó voltam. A második helyre Noah-t teszem (Lylest - a szerk.), aki csak egyszeres olimpiai bajnok, Párizsban 100 méteren, viszont nyolcszoros világbajnok. És hát nem hagyhatom ki Mondo Duplantist, a rúdugrás királyát. Mit mond? Hogy itt van még a kalapácsvető Ethan Katzberg is? Igen, ő is hatalmas atléta, de ön mondta, hogy csak három nevet jelöljek meg.”
Amúgy a verseny fődíját, az úgynevezett Győztesek díját némi meglepetésre Armand Mondo Duplantis kapta.
Eredmények:
(Borítókép: Armand Duplantis. Fotó: Szollár Zsófi / Index)
Napi