Ha az uniós átlagot átlagot vesszük alapul, akkor egy szárazföldi szélerőmű egységnyi teljesítményre vetített beruházási költsége nagyjából ötven százalékkal magasabb, mint a naperőműveknél. Ennek ellenére az előállított villamos energia uniós átlagban olcsóbb, mert a szélerőmű lényegesen több órában és magasabb kihasználtsággal képes termelni. Ugyanakkor a hazai földrajzi viszonyokat nézve nálunk a napenergia adottságai kifejezetten jók szinte az egész ország területén, a szélviszonyok elsősorban ország északnyugati területein igazán kedvezők – mondta el lapunk megkeresésére Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója. A hírek szerint a magyar szélerőművi beszerzés használt német egységeket takar, aminek sem az ára, sem a kora, sem a teljesítményadatai nem ismertek, így a bekerülés olcsóbb lehet. Egy biztos, még ha valamivel olcsóbb is, a szélerőmű rendkívül anyagigényes, az ilyen jellegű költségeket Tóth Máté energiajogász részletezi a blogján.

Ami a számokat illeti – ezt Toldi Ottó ismertette –, az átlagos adottságú magyar szélerőmű rendelkezésre állása 25-30 százalék, az élettartamra vetített fajlagos termelési költsége pedig 25-35 Ft/kWh. Egy naperőmű kihasználtsága ugyanekkor 15-17 százalék, a termelési költsége pedig 18-25 Ft/kWh. Az északnyugat-magyarországi szélerőművek 30-35 százalékos kihasználtság mellett képesek 18-26 Ft/kWh körüli termelési költségen termelni, azaz itt valóban naperőmű-kompatibilisek. Egyébként 20-25 százalékkal drágábban termelnek.

Emiatt nem tisztán a szélerőművi kapacitást érné meg fejleszteni, hanem kifejezetten logikus lehet a szél- és naperőművek közös telephelyen, közös hálózati csatlakozással történő építése. Azért, hogy hogy részben kiegyenlítsék egymás időjárásfüggő termelését. Nemzetközileg is egyre inkább alkalmazott ez a konstrukció: hibrid megújuló erőműnek vagy nap-szél hibrid erőműnek nevezik – magyarázta a vezető kutató. Ezzel a 2030-ra tervezett 4 gigawatt (GW) új szélerőmű nemcsak a megújuló villamosenergia-termelést növelné, hanem javítaná a magyar villamosenergia-rendszer egyensúlyát is. A szél ugyanis nagyobb arányban termel éjszaka, télen, és a napenergia szempontjából kedvezőtlen időszakokban. (Ezt egyébként érzékelhettük is, a kánikula idején jól jött a naperőművi termelés, de nem fújt (eleget) a szél.) Ez alapján a szélerőműveket 12 GW naperőmű-kapacitással lenne érdemes kombinálni, ami csökkentené az importot is, valamint az atomerőművi teljesítményt sem kellene annyiszor korlátozni a megújulók javára.

Viszont a megújulók további fejlesztéseket igényelnek, a gázerőművi kapacitások növelését és a tárolókapacitások bővítését. Mindez becslések szerint a jelenlegi GDP nagyjából négy(!) százalékát tenné ki. Toldi Ottó felhívta a figyelmet, amíg a megújulókkal való termelés kifejezetten olcsó is lehet, addig egy nagyon magas időjárásfüggő megújuló-részarányú villamosenergia-rendszer összköltsége ettől még lehet jóval magasabb. Ez végül a fogyasztói számlában jellemzően nem csak az „áramárban”, hanem a hálózati díjakban, rendszerhasználati díjakban, kapacitásdíjakban, adókban vagy állami támogatások finanszírozásában jelenik meg. Ez bizony nem kevés, ha a jelenlegi nagyjából 37 Ft/kWh-s rezsivédett lakossági árhoz viszonyítjuk, de akkor sem, ha a 70,1 Ft-os piacihoz. A kutató szavai alapján tehát ha erőltetjük, vagy nem az ország adottságaihoz igazodó megújulók részarányát növeljük meg, drágulhat az áramtermelés költsége úgy, hogy valójában az ellenkezője, valamint a nagyobb ellátásbiztonság és az import csökkentése lenne a cél.