EgyébSzerző: index 2026. 08. 29. 11 percnyi olvasás
A klub jelenlegi ügyvezető igazgatója tálalt ki az Indexnek.
Az Index augusztus közepén elsőként számolt be arról, hogy 47 év után a női kézilabda NB I-ből nem csupán kiesett a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia (DKKA), hanem mindössze a harmadosztályban indulhat. A Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) nem fogadta el a klub licencét első fokon a másodosztályba.
Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy a klubnál elképesztő visszaélések történtek az előző vezetésnek „hála”. 2025-ben legalább 340 millió forintos mínuszban zárt a klubot üzemeltető kft., januárban pedig a Sportállamtitkárságtól kapott 169 millió forintos, a csarnok üzemeltetésére szánt támogatás nem a kft.-hez, hanem a DKKA Sportegyesülethez került. Utóbbi viszont nem üzemeltetője a létesítménynek. A pénz végül visszakerült a még Schmidt Ádám vezette államtitkársághoz, most pedig a Kálnoki-Kiss Attilával felálló államtitkárság már közel áll ezen összeg átutalásához a kft.-nek. Mindezt az Indexnek mondta el Mázló Imre, a DKKA Kft. ügyvezető igazgatója, aki a korábbi cikkünk után keresett meg minket.
Az interjú elején viszont egy még aktuálisabb témát kellett érintenünk. Kedden az MKSZ sajtóbeszélgetéséről érkező beszámolókból megtudhattuk, hogy a szövetség két együttes ellen is fegyelmi eljárást indított: a Mosonmagyaróvár mellett a Dunaújváros a másik. A sajtóban az a félmondat jelent meg, hogy a két klub valótlan információt közölt a licenceljárás során. Mázlótól kértünk tisztázást az ügyben.
„Fogalmam sincs, miért indult fegyelmi eljárás a Dunaújváros ellen. A sajtóban egy kiragadott mondat kezdett el terjedni, miszerint valótlan adatokat közöltünk, de ez nem igaz. Február 12-én választottak meg a DKKA Nonprofit Kft. ügyvezetőjének, a cégbírósági bejegyzés pedig március közepén történt meg. Nem volt átadás-átvétel, az előző ügyvezetővel, Horváth Tiborral és az operatív igazgatóval, Vertig Csabával nem találkoztam, később a telefont sem vették fel. A főkönyvelő is azonnal felmondott. A bankszámlán egy forint sem volt, ha a Dunaújvárosi Vagyonkezelő Zrt.-től nem kapunk ötmillió forintot, a napi működést sem tudtuk volna megoldani.
Nekem március 31-én a licenc miatt úgy kellett nyilatkoznom a 90 napnál régebbi tartozásokról, hogy semmit sem tudtunk a valós helyzetről. Nem volt fogalmunk arról, hogy kik a beszállítóink, mivel minden iratot elvitt az előző vezetés a páncélszekrényből
– kezdte Mázló Imre lapunknak.
„Persze sejtettük, hogy a kft.-nek van valamennyi tartozása, de konkrétumokat nem tudtunk. Pár számlát találtunk, amik ki voltak fizetve, így március végén úgy adtuk be a licenckérelmet, hogy legjobb tudomásunk szerint nincs tartozásunk. Vertig és Horváth mindeközben továbbra is kapcsolatban állt a beszállítókkal. Azt csinálták, hogy altatták ezeket a cégeket még egy ideig, majd azt mondták nekik, adják le a számlákat az MKSZ-nél, úgy majd eljutnak az új vezetéshez.”
Mázló kiemelte: a szövetség részéről Sveda Marcell, a versenyszervezési és monitoringigazgató megkereste őt, és korrekten tájékoztatta, milyen tartozásai vannak a klubnak a hozzájuk eljuttatott számlák alapján.
„Ekkor szembesültem azzal, milyen beszállítói voltak a csapatnak. Másodfokon ezért július 29-ig be sem adtuk a hiánypótlást, hiszen nem vállalhattam felelősséget azért a nyilatkozatért, hogy a kft.-nek nincs tartozása, mert ez egyszerűen nem lett volna igaz. Ugyanakkor arról a mai napig nem tájékoztattak hivatalos úton, hogy a klub ellen fegyelmi eljárás indult, én is csak a sajtóból értesültem róla” – folytatta az ügyvezető igazgató.
Mázló szerint, ha az összes cégnek megírta volna, hogy nem ismeri el a tartozást, akkor a licencet is megkaphatták volna az NB I/B-ben. De ezt nem akarta, mert
Felvetődik a kérdés a licenceljárás kapcsán: a 2022 júliusa és 2026 januárja között a Horváth–Vertig duó által vezetett kft. hogyan adott be olyan dokumentumokat a szövetségnek, amelyek alapján nem volt tartozása a klubnak, és az egész éves büdzséje biztosított volt? Utóbbi különösen nehezen hihető, miután az NB I-ből a csapat már úgy esett ki, hogy nem maradt felnőtt profi játékosa.
Az elődeink ezt úgy oldották meg, hogy többnyire valótlan adatokat küldtek fel az MKSZ-nek. Ha kell, dokumentumokkal is tudom bizonyítani, hogy 2025-ben októberben, novemberben és decemberben is szó szerint ugyanazt a papírt továbbították, csupán a dátum változott rajta. A helyzet az, hogy most már több évre visszamenőleg a DKKA rendkívül komoly mélyrepülésben van, és ennek egyetlen egy oka annak a pár vezetőnek a nagyon ügyes dörzsöltsége vagy baromira hozzá nem értése
– magyarázta a jelenlegi ügyvezető.
Az MKSZ kapcsán Mázló elmondta azt is, hogy a csarnokot a régi vezetés még az MKSZ-program keretein belül újíttatta fel, ám a kivitelezést egy helyi alvállalkozó végezte el. Mázló biztos benne, hogy jelentős túlárazás történt. A gyanúját pedig csak erősíti, hogy a szövetségnek még márciusban küldött két hivatalos levelet, hogy kikérje a tetőfelújításra eső részletes költségvetést, választ azonban a mai napig nem kapott.
A fegyelmi eljárás kapcsán az MKSZ-t is megkerestük. Sveda Marcell az Indexnek azt mondta, „a Magyar Kézilabda-szövetség a klublicenc-eljárások során formailag és tartalmilag is vizsgálja a benyújtott dokumentumokat. Ha egy dokumentum valótlan adatot tartalmaz, a szabályzat értelmében kötelező eljárást kezdeményezni az MKSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságánál. A Dunaújváros által beadott iratok között volt egy olyan nyilatkozat, amely a később csatolt egyéb dokumentumok alapján igazolhatóan nem fedte a valóságot. Mivel így valótlan adattartalmú nyilatkozat került a rendszerbe, a Versenyszervezési és Monitoring Igazgatóságnak fegyelmi eljárást kellett kezdeményeznie” – kezdte Sveda, aki kihangsúlyozta, a további csatolt dokumentumokból a kintlévőségek meglétéről a sportszervezet tájékoztatást adott, így kiolvasható, hogy a Dunaújváros ügyvezetőjének nem állt szándékában, hogy megtévessze a szövetséget, ezt mutatta az is, hogy az egyeztetések után az ügyvezető úgy döntött, hogy nem ad be fellebbezést az elsőfokú döntéssel szemben.
Sveda szerint a keddi sajtómegbeszélésen kiragadott mondat, miszerint „hamis nyilatkozatot tett a Dunaújváros”, úgy lenne teljes, hogy a benyújtott dokumentumok között volt valótlan tartalmú nyilatkozat.
Sveda kiemelte, a szövetség azért nem tájékoztatta Mázlót a fegyelmi eljárásról külön a héten, mert az nem egy új eljárás, hanem az elsőfokú elutasító határozatban leírt módon 2026. júliusában megtörtént, hiszen a szabályzat értelmében az első fokon elutasított licenc után a Versenyszervezési és Monitoring Igazgatóság soron kívül megindította a fegyelmi eljárást az érintett klubok ellen.
Az MKSZ-t arról is kérdeztük, hogy az előző vezetés hogyan felelt meg ezen szabályoknak a licenceljárás során. Sveda elmondta, a dokumentumok beadása után a szövetség teljes átvilágítás keretén belül megvizsgálja a beküldött iratok valódiságát, illetve, hogy a kritériumoknak megfelel-e. Emellett minden hónapban van egy adatszolgáltatási kötelezettség – ezt monitoring eljárásnak nevezik –, ebben a kluboknak havonta igazolniuk kell, hogy nincs 90 napot meghaladó tartozásuk a beszállítók felé, nincsenek elmaradásaik a játékosokkal szemben, és megfelelnek minden egyéb, a szabályzatban rögzített feltételnek. Arra a kérdésre, hogy a be nem fizetett villanyszámlák, illetve egyéb tartozásokkal hogyan „trükközhetett” a dunaújvárosi régi vezetőség, csak annyit mondott, „ha a felek közös megállapodással meghosszabbítják a fizetési határidőt, akkor az a tétel nem minősül lejárt követelésnek. Ebben az esetben is előfordulhatott, hogy volt egy olyan megállapodás a háttérben, amely miatt a kintlévőség a szabályzat értelmében nem számított lejárt tartozásnak.”
Mázló Imre az interjúnkban a korábbi vezetés által az ilyenfajta megállapodások létezését tagadta, példának hozta fel, hogy Horváthék még kamatstopot sem kértek az MVM-től. Az ügyvezető ezt akár dokumentumokkal is tudja bizonyítani.
Mázló, amikor tavasszal átvette a kft.-t, azzal szembesült, hogy 2023 óta egyetlen villanyszámlát sem fizettek be Horváthék. Ha mindez nem lenne elég abszurd, a szertár olyannyira üres volt, hogy még a félig üres vakszosdobozt és a szárítógépet is teherautóval vitték el. Semmijük sem maradt.
Az új vezetés azért is volt nehéz helyzetben, mert Horváthék gyakorlatilag semmilyen dokumentumot nem továbbítottak, amíg mondjuk a beszállítóktól később még hozzájuk érkezett. Mázlóék így minden tartozásról az utolsó pillanatban értesültek, és szerinte még mindig vannak olyan iratok, amit Horváthék visszatartanak. És az olyan húzások sem segítettek ezen, mint például, hogy a régi vezetés a csapatbusznak a benzinkártyáját még márciusban is használta más járművekre. Mázló mindezt bosszúhadjáratnak nevezte, miután a Horváth-Vertig páros úgy érezte, ő az, aki a munkájukat elvette, ezáltal pedig a busás fizetésüket is.
Mázló elmondta: magántőkéből és az önkormányzat pénzügyi segítségével tudták stabilizálni a mindennapi működést, a tavalyi, még kifizetetlen béreket pedig hamarosan rendezik. Az MVM felé fennálló 30 milliós tartozás egy részét saját zsebből állta az ügyvezető, aki elmondása szerint mostanra mintegy 70 százalékban látja át az elmúlt évek fejetlenségét, a korábbi vezetők motivációját viszont már teljesen megértette.
„Úgy gondolom, ez a tipikus »nem vak a ló, hanem bátor« esete. Látják, hogy mennek a szakadék felé, közben pedig mindenkit megvezettek: a szövetséget, az önkormányzatot, a helyi országgyűlési képviselőt, de még a minisztériumot is. Évente több tízmillió forintos fizetést vettek fel ketten, illetve a feleségeik. Vertig olyan jutalékszerződést kötött Horváthtal, amely szerint minden egyes szponzori szerződés nettó összegének a 40 százaléka illeti meg őt (Vertig elmondása szerint ezt az összeget sosem vette fel – a szerk.). Aztán gondoltak egy merészet: mi lenne, ha kiválnának a kft.-ből? Ne fizessenek semmit, menjen tönkre a nonprofit kft., ők pedig közben építsenek fel maguknak egy magánegyesületet” – ez pedig a már említett DKKA SE, amelyről a cikk elején is szó volt.
Mázló Imre hozzátette: beszélt azzal a grafikussal, aki az egyesület logóját készítette.
Horváthék kifejezetten arra kérték, hogy a címer formája, a középen látható motívum, a színek és a rövidítés is a megtévesztésig egyezzen meg az élvonalbeli klubéval – az új szervezetet pedig ugyanarra a címre jelentették be, ahol a kft. is működött.
A lentebbi kép jól mutatja, első ránézésre alig különbözik a két logó.
„Pontosan ezért jelentették át a nonprofit kft. összes játékosát a saját egyesületükbe. Ez egy rendkívül visszás konstrukció volt: az asztal egyik oldalán ült Horváth Tibor, aki a kft. ügyvezetője volt, de tisztségviselő a sportegyesületben is, a másik oldalon pedig Vertig Csaba, aki ott elnök volt, a kft.-nél pedig operatív igazgató. Így egyeztek meg abban, hogy Horváth Tibor átadja az összes gyereket – több mint nyolcvan utánpótlás-játékost – a sportegyesületnek, méghozzá nulla forint nevelési költségért. A szülők szinte száz százaléka úgy tudta, hogy a gyereke a Kohászban kézilabdázik. Tudtak ugyan az átjelentésről, csak azt hitték, hogy az egyesület is a Kohászhoz tartozik, miközben az egy magánkézben lévő szervezet volt” – árulta el Mázló, aki hivatalba lépése után szülői értekezletet hívott össze, ezt követően minden szülő vissza akarta igazolni a gyermekét az SE-től a Kohászba.
Egy amatőr szerződéssel rendelkező játékos klubváltása alapesetben nem tarthat tovább pár napnál. Vertigék azonban pénzt követeltek értük, és folyamatosan hátráltatták a folyamatot, így csak most, augusztusban sikerült az utolsó gyereket is átigazolni. Sokan hetekig, sőt hónapokig nem játszhattak a korábbi önfejű vezetés miatt. Mázló külön megköszönte a kitartó szülői közösség segítségét és türelmét.
Mindezek fényében már aligha meglepő, mit tett a korábbi vezetés a felmondási ideje alatt. „A sportegyesület a saját pénzéből felújított hat öltözőt a csarnokban – ami finoman szólva is csak cicamosdásszerű munka volt. Ennek fejében a két úriember egymás között megállapodott abban, hogy a sportegyesület 2040-ig teljesen ingyen és bérmentve használhatja a csarnokot. Mindezt úgy, hogy az önkormányzati tulajdonú csarnok üzemeltetési joga a nonprofit kft.-t illette meg, harmadik félnek nem adhatta volna tovább, a tulajdonos önkormányzatot pedig meg sem kérdezték erről” – mondta az ügyvezető. A felmondási idő alatt egy ekkora horderejű megállapodást eleve tilos lett volna véghez vinni az önkormányzat hozzájárulása nélkül.
Amikor a Kohász megkapta a 169 millió forintos támogatást a csarnok fenntartására – amelyért Mészáros Lajos országgyűlési képviselő járt közben –, kitalálták, hogy a minisztériumnál engedményeztessék ezt az összeget a sportegyesület javára. Bár a páncélszekrényből mindent eltüntettek, megvan az eredeti okirat a kft.-nek szóló kiutalásról, és az a kérelem is, amelyben kérvényezték a pénz átirányítását
– folytatta a már-már thrillerbe illő jeleneteket Mázló Imre, aki ezt követően Mészárossal és Schmidt Ádámékkal is egyeztetett, így a forrás az utolsó forintig visszakerült a tárcához.
A történet megdöbbentő: mégis hány embert vezethetett meg a Dunaújváros korábbi vezetése, ha a sorba még a Sportállamtitkárság is beletartozik?
A jövőt illetően az ügyvezető elmondta: Kálnoki-Kiss Attila sportállamtitkárral előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, így a támogatás hamarosan megérkezhet a kft.-hez – ezúttal a megfelelő helyre. Mázló Imre a térség országgyűlési képviselőjének, Nagy Ervinnek is megköszönte a közbenjárást. Ez az összeg a túlélés záloga lehet, bár az NB II-ben sem vár könnyű szezon a gárdára: a korábban a felnőttek között helytálló tehetséges fiatalokat elkapkodták más klubok. A harmadosztályú keret kialakítása emiatt továbbra is komoly feladat, az viszont büszkeségre ad okot Dunaújvárosban, hogy két utánpótlás-korosztály így is az élvonalban szerepelhet.
Mázló Imre optimistán tekint előre: bízik benne, hogy a folyamatban lévő szponzori tárgyalások sikerrel zárulnak, és az ötszörös magyar bajnok, egyszeres BEK- és kétszeres EHF-kupa-győztes klub hamarosan újra jó útra tér.
Az ügyvezető az interjú előtt tett hivatalos feljelentést az illetékes hatóságoknál ismeretlen tettes ellen, a nyomozóknak pedig több mint 20 oldalnyi dokumentumot adott át. Mázló korábban rendezőként nemzetközi díjakat nyert rövidfilmjeivel, de ilyen forgatókönyvet alighanem ő sem tudott volna kitalálni...
Kerestük a klub korábbi vezetőit is, de egyelőre nem értük el őket. Amennyiben reagálni kívánnak a vádakra, természetesen megadjuk a lehetőséget nekik is.
(Borítókép: A Dunaújváros játékosai a női kézilabda NB I-ben játszott FTC-Rail Cargo Hungaria - Dunaújvárosi Kohász KA mérkőzés után a fővárosi Elek Gyula Arénában 2026. január 4-én. Fotó: Bodnár Boglárka / MTI)
Napi