150 évvel ezelőtt nem a víz alatt építkeztek a mesterek, amikor a Margit híd lábazatát elkészítették - szerencsére a II. világháborús robbantás a pillérekben nem okozott nagyobb kárt - mérnöki leleménnyel szárazon dolgoztak a folyó közepén. Tulajdonképpen egy kis várral vették körbe az építkezést - amit aztán lebontottak -, elterelték a Duna vizét, hogy ne zavarja őket a munkában.

- Párizsi, tapasztalt hídmérnökök, elismert építőcég nyerte a pályázatot, az átkelő vas elemeinek nagy része is Franciaországból jött, vízi úton - ismertette Lénárd Judit budapesti helytörténész. - Eredetileg keskenyebbnek tervezték, majd kitalálták, vasúti híd is legyen egyszerre, végül sosem járt rajta vonat, csak villamos. A háború előtt kék volt a színe a szegecselt vaselemeknek, az újjáépítés után szürke, 1979-ben kapta meg a jellegzetes sárga festést, amit mára így szoktak meg a budapestiek. Az átadásakor alig volt rajta forgalom, a Millennium idején növekedett meg a közlekedők száma, elkészültek a hozzá vezető utak, a város beépített területei is lassan elérték a környezetét, a Margitsziget is egyre népszerűbb lett a budapestiek számára. A forgalmat 1885-ben, a hídvámok átalakításával terelték ide, úgy, hogy a teherszállító fogatoknak a Lánchídon több vámot kellett fizetni, mint a Margit hídon. Nem készültek erre a tervezők, nem volt vámház, sebtében felhúzott fabódékban szedték be az átkelés díját.

A hídon 1879-től járt lóvasút, 1894-től pedig az első, Dunát átszelő villamosjárat is megindult. A lóvasútnak kihívást jelentett, hiszen az ívelt részen felfelé a kocsikat vontató két ló mellé egy harmadik, "hídlovat" is be kellett fogni, hogy a kocsit az átkelő közepéig felhúzza. 1990-ben épült meg a szigeti lejáró, valamint ezzel együtt a középső villamosmegálló.

- Sajnos, akkor is ment a villamos a Margit hídon, amikor azt a háború idején felrobbantották, hogy az orosz katonák Pestről Budára átjutását megnehezítsék - folytatta a helytörténész. - A Margit híd 1944. november 4-én délben, a nappali csúcsforgalom közepén semmisült meg, a pesti oldali ívek a Dunába zuhantak, míg a budai részt 1945 januárjában robbantották fel. A tragédiában százak, civilek, katonák és a villamoson utazók vesztették életüket. A brutális akciót a német hadsereg hajtotta végre, de nem így volt tervezve, éjszaka kellett volna leomlania a hídnak, de a robbanószerkezet szerelése közben hibáztak a katonák, ők is életüket vesztették.

A második világégést követően a magyar vastermelést a szovjet jóvátétel kötötte le, mindent Moszkvába kellett szállítani, ezért anyaghiánynyal küszködtek, lehetetlennek tűnt a híd régi pompájának újjávarázsolása, egy rideg, egyszerű, szürke vasbeton átkelőt terveztek a helyére. Végül sikerült megfelelő mennyiségű vasanyag gyártását biztosítani, ha kicsit megváltoztatott szerkezettel, egy méterrel magasabb ívekkel, de a régihez hasonló híd épült - 1948 augusztusában adták át a budapestieknek.

A Margit híd főszerepet játszott a Kádár-rezsim bukásában is, a majd fél évszázados tiltás után, 1989-ben ünnepelhették először szabadon a magyarok március 15-ét. A dunai átkelőről indult a tömeg a Nemzeti Múzeumhoz, azóta is minden politikai jellegű megmozdulásnak, demonstrációnak ikonikus jelentősége a hídról indulás vagy éppen az elfoglalása.