Cikkünk folyamatosan frissül

A Nemzeti Filharmonikusok kórusának előadása után Magyar Péter a mohácsi csata 500. évfordulójának megemlékezésén a beszédét azzal kezdte, hogy 500 év választ el bennünket attól a naptól, amikor Mohácson „néhány óra alatt megváltozott Magyarország történelme”. Az ezeréves államiság történebében ez szinte pontosan középen áll, „mintha a magyar történelem hatalmas könyvét pont itt hajtották volna ketté”.

Az egyik oldalon Mátyás király, államalapítás, a Hunyadiak, Árpád-házi királyok, Anjouk, a másik oldalon pedig másfél évszázados török uralom, felkelések, idegen megszállások, Trianon, diktatúrák és 1956, majd egy szabad Magyarország. A két nagy történelmi kor itt találkozik, Mohácson. 

Az egyszerű emberekért

500 évvel ezelőtt teljesn más volt a táj, másképp utaztak, másképp éltek az emberek, de ha közelebb lépünk hozzájuk, eltűnik az 500 év, hiszen az akkori ember ugyanúgy féltette az otthonát, ugyanúgy féltette a gyermekét, mint mi és ismerte a környezetét, a szomszédját, tudta, hogy kikhez tartozik.

Amikor elindult Mohács felé, nem egy történelemkönyv szereplőjeként indult el és nem tudta, hogy az a nap évszadokig ott marad az emberekben

– fogalmazott.

A haza akkoriban az a ház volt, amelynek az ajtaját becsukta maga mögött, és bizonyos értelemben ez nem is változott. Ismerjük a neveket, Tomori Pál, Szapoolyai János, II. Lajos király, Szulejmán, de 500 évvel később Magyar nem rájuk szeretne emlékezni, hanem azokra, akiknek a nevét nem jegyezte meg a történelem, akikről nem neveztek el utcákat és nem írtak krónikákat. „A katonára, aki aznap reggel felcsatolta a fegyverét”, a parasztra, az egyszerű végvári emberre, aki félt, de mégis ott maradt, hiába a túlerő.

Azok az emberek nem a királyért vagy a hadvezérért harcolt, hanem azért az országért, amit magáénak tudott. A világtörténelem részei lettek ezek az emberek, így nemcsak az a kérdés, hogy mi történt 1526. augusztus 29-én, ezt kutatják a történészek és vitatkoznak rajta. De van egy fontosabb kérdés: Mit üzen Mohács 500 év távlatából? Mit mond annak a gyermeknek, aki ma hall először II. Lajosról?

Magyar szerint a válasz talán ott van minden magyar emberben. Annak a tudata, hogy hiába vagyunk különbözőek, valami mégis összeköt minket: a nyelvünk, amelyen ugyanúgy mondjuk, hogy anya, gyermek vagy haza. Ezt beszélték a királyi Magyarország falvaiban, Erdélyben, Mohácson is, de beszélték 1848-ban, az I. világháborúban, 1956 októberében, börtönben, Felvidéken, Kárpátalján és a Muraközben. És ma is ezt beszéljük, s ameddig ez megmarad, addig az a világ is megmarad, amit csak ezen a nyelven lehet elmondani.

Mohács legfontosabb üzenete

1526-ban elvesztettünk egy sorsdöntő csatát és a királyunkat, valamint az ország politikai egységét. A magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált, viszont Magyarország nem tűnt el. „Ez talán Mohács legnagyobb üzenete” – mondta. Most ugyanazon a földön élünk, lakunk és ugyanazon a nyelven beszélünk, miközben eltűntek hatalmak, dinasztiák, határok és országok, de a magyar közösség megmaradt. Nem azért, mert a magyarok voltak a leggazdagabbak, legokosabbak vagy legtalálékonyabbak. Hanem mert voltak emberek, akik mindig újrakezdték és újjáépítették az országot.

Újra gyermekeket neveltek magyar szóval e földön – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez a megmaradás titka: mindig újjáépíteni az országot. „Dolgozni, tenni, cselekedni, gyarapodni”, hiszen a magyar történelem megtanította a magyarokat veszíteni nagyon sokszor. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy mindezt túlélte az ország és a magyar nép. Éppen ezért a magyar történelem a „talpra állás, a megmaradás és az újrakezdés történelme”, mert a magyarok akkor sem mondják, hogy vége, amikor mindennek vége.

A nap további részében

„Több is veszett Mohácsnál” – írta szombaton Magyar Péter, az 1526. augusztus 29-i csatára emlékezve. „500 éve ezen a napon zajlott a csata, amely évszázadokra meghatározta hazánk sorsát” – fogalmazott a miniszterelnök, majd hozzátette:

A mohácsi vész üzenete mégsem a vereség, hanem az, hogy Magyarország mindenből képes talpra állni.

Majdnem ugyanezzel az üzenettel indított egy honlapot az emléknap alkalmából a Kormány, amelyen a nap programjai láthatóak. Magyar Péter beszéde után az oldal szerint 11-kor ünnepi szentmisét mutatnak be és csontereklyéket helyeznek el a Fogadalmi templomban, szintén a Széchenyi téren. Ugyanitt 12:30-kor koszorúzás lesz a II. Lajos szobornál.

(Borítókép: Magyar Péter 2026. augusztus 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)