Ami akkor a legtermészetesebb iskolai eszköz volt, azt egy mai tízéves már fel sem ismeri, csak értetlenül forgatja a kezében, mint egy múzeumi tárgyat. Íme a lista azokról az egykor kötelező iskolai kellékekről, amelyek mára nyomtalanul eltűntek.

A kék iskolaköpeny

Ma már elképzelhetetlen, de évtizedekkel ezelőtt a diákok egyen-kék, műszálas köpenyben ültek végig minden órát. Viselése kötelező volt és a társadalmi egyenlőtlenségeket volt hivatva elfedni. Zsebében mindig összegyűlt a radírmorzsa, sőt, legtöbbször a napok óta eltűntnek hitt radír is onnan került elő.

Számolópálcika

Generációknak azóta sem fogalma arról, hogy pontosan mire is szolgált, hiszen a gyakorlatban szinte sosem használták. Mégis kötelező elemként ott lapult az iskolakezdési csomagban. Leginkább csak arra volt jó, hogy óra alatt a pad alá guruljon, és a fél osztály a földön csúszva keresse.

Piros-kék korongkészlet

A számolópálcikához hasonlóan ez is masszívan a „rejtély” kategóriába tartozik. Bár elvileg az alsós matematika kötelező kelléke volt (egyik fele piros, a másik kék), valójában alig került elő a matekpéldákhoz. Arra viszont tökéletes volt, hogy a diákok az unalmasabb órákon tornyot építsenek belőle a padon.

Színes műanyag geometriai készlet

A piros, kék, sárga és zöld műanyag háromszögek, négyzetek és körök, amelyek a klasszikus, kattanva záródó műanyag dobozban lapultak. Ha az alsós évek alatt összesen egyszer használták őket rendeltetésszerűen, akkor már sokat mondunk, de valójában már akkor is úgy tűnt, mintha igazából a tanító néni sem tudta volna, pontosan mire való a geometriai készlet.

Fényes, színes papírkészlet

A technika órák alapanyaga a vékony mappában árult, egyik oldalán vakítóan fényes, másik oldalán matt papír volt. Ha ragasztózni kellett, garantáltan minden ragadt, a papír pedig menthetetlenül hullámos lett.

Gombos számológép

Bár a számológép ma is létezik, a régi, bumfordi, vastag gombos, napelemes zsebszámológép – pláne, ha még zenélni is tudott – igazi státuszszimbólumnak számított az osztályteremben.

Poharas iskolatej

A tízóraihoz kapott klasszikus iskolatej ugyanolyan szögletes műanyag dobozban volt, mint amiben a boltokban a tejfölt árulták. Valamiért menő volt: sok gyerek, aki otthon magában meg sem itta a tejet (csak kakaónak, cukorral vagy tejbegríznek), az iskolában imádta, egyszerűen azért, mert mindenki ezt itta.

Papíralapú ellenőrzőkönyv

Az e-Kréta és az okostelefonos értesítések előtt ez a kis fehér füzet volt a világ közepe, amolyan igazi Szent Grál. A merészebb gyerekek egyszerűen eldugták a szülők elől, ha rossz jegy vagy intő került bele, a legbátrabbak pedig aláírták azokat helyettük.

Iskolai takarékbélyeg

Menőnek számított, pedig semmi kamatot nem fizetett. A kis bélyegeket, amiket év végéig egy füzetbe gyűjtöttek a gyerekek, az osztályfőnöknél lehetett (sőt, bizonyos szinten kellett is) megvenni.

Bekötőpapír és vignetta

Minden év elején a kötelező rituáléhoz tartozott a tankönyvek és füzetek bekötése, amire aztán rákerült a vignetta a névvel, az osztállyal és a tantárggyal (matematika, irodalom stb.). Míg a hetvenes években a szigorú, egyszínű indigókék papír volt az etalon, a nyolcvanas években megjelentek a színes, mintás változatok: a lányoknál hódítottak a rózsaszín, ezüst és arany pónilovas minták, a fiúknál pedig kezdtek feltűnni az első szuperhősös bekötők.