GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 29. 2 percnyi olvasás
A mindig is fennálló probléma alapja a termelők és a vevők közötti jelentős erőkülönbség. Ezen változtatna most az Európai Unió.
Újabb uniós reform hozhat változást a mezőgazdasági termelők és a nagy felvásárlók, feldolgozók, illetve kereskedelmi láncok közötti erőviszonyokban. Az Agrarheute beszámolója szerint az Európai Bizottság az élelmiszerláncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló szabályozás felülvizsgálatára készül. Az EU tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvének (UTP) tervezett reformja során a legfontosabb kérdés az lehet, hogy miként lehet megakadályozni azt, hogy a gazdálkodók a mezőgazdasági termékek kénytelenek legyenek tartósan önköltség alatt értékesíteni.
A probléma alapja a termelők és a vevők közötti jelentős erőkülönbség. Miközben egy-egy gazdálkodó gyorsan romló vagy csak korlátozott ideig tárolható terméket kínál, a másik oldalon gyakran nagy feldolgozó vagy országos, esetleg nemzetközi kereskedelmi lánc áll. Utóbbi könnyebben diktálhatja a szerződés feltételeit, miközben a termelőnek sok esetben nincs valódi alternatívája.
Az EU már 2019-ben elfogadta a tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló irányelvet. A jelenlegi szabályok 16 kereskedelmi gyakorlatot korlátoznak, köztük a romlandó termékek 30 napon túli kifizetését, a megrendelések utolsó pillanatban történő lemondását, a szerződés egyoldalú módosítását és az indokolatlan költségek beszállítókra terhelését.
A jogszabály azonban eddig elsősorban a szerződéses visszaéléseket tiltotta, nem pedig magát az alacsony felvásárlási árat. Így egy szerződés akkor is megfelelhetett a szabályoknak, ha a benne szereplő ár nem fedezte a gazdálkodó termelési költségeit.
Az Európai Bizottság értékelése szerint 2021 és 2024 között több mint 4500 vizsgálat indult a tagállamokban. A lezárt ügyek mintegy harmadában állapítottak meg jogsértést, 2022 és 2024 között pedig 754 ügyben összesen 41,9 millió euró bírságot szabtak ki. A Bizottság ugyanakkor arra is rámutatott, hogy sok gazda a vevő megtorlásától, illetve elvesztésétől tartva továbbra sem jelenti a visszaéléseket.
A reform egyik lehetséges iránya ezért az önköltség alatti felvásárlási árak korlátozása. Ennek kidolgozása azonban korántsem egyszerű, ugyanazon termék előállítási költsége
is jelentősen eltérhet. Kérdéses az is, hogy egy kötelező költségküszöb miként lenne összeegyeztethető a versenyjogi szabályokkal, illetve nem szorítaná-e ki a kevésbé hatékony vagy kisebb termelőket bizonyos piacokról. Egy márciusi uniós egyeztetésen a résztvevők egy része általános tilalmat sürgetett az önköltség alatti értékesítésre, mások éppen a termelési költség pontos meghatározásának nehézségeire figyelmeztettek.
Az uniós intézmények közben már elfogadtak egy másik, a termelők alkuerejét növelő reformot is. Az új szabályok általánossá teszik az írásbeli szerződéseket, erősítik a termelői szervezeteket, és előírják, hogy a hosszabb távú megállapodásokban legyen lehetőség az árak felülvizsgálatára.
A végső ár meghatározásánál objektív mutatókat kell alkalmazni, amelyek követik a piaci viszonyokat és a lényeges termelési költségek változását. A tagállamoknak ehhez nyilvánosan elérhető referenciaértékeket is létre kell hozniuk. A cél az, hogy például az energia, a takarmány, a műtrágya vagy más alapanyagok drágulása ne kizárólag a termelő jövedelmét csökkentse. A szabályozást az Európai Parlament 560 igen szavazattal, 75 ellenében és 25 tartózkodás mellett hagyta jóvá. A módosítást az Európai Tanács is elfogadta és az megjelent a határozatok tárában. Annak legtöbb passzusát viszont csak 2028 augusztusától lehet alkalmazni.
A Világgazdaság korábban beszámolt arról az Európai Bizottság által rendelt tanulmányról, amelynek eredménye szerint, akár 41 százalékkal is visszaeshetne az Európai Unió mezőgazdasági importja, ha a közösség az uniós gazdáknál már betiltott legveszélyesebb növényvédőszer-maradékokat az importtermékekben sem engedélyezné. Bár ez egy szélsőséges, alkalmazkodás nélküli forgatókönyv, az agrárpolitika esetleges változásával kapcsolatos eredmény jól mutatja, mekkora költség- és versenyelőnyt jelenthet a harmadik országok termelőinek, hogy rájuk nem ugyanazok a környezetvédelmi és növényvédelmi előírások vonatkoznak, mint az uniós gazdákra.
Napi