„Orbán épp meghosszabbítja a nyaralását és kikér még egy pálinkát”, „Már igen sokan szeretnék rács mögött látni a társaival együtt, de most jót röhögnek és élnek mint Marci hevesen!” – így fakadtak ki többen a miniszterelnöki sajtótájékoztató alatt, közvetlenül a pénteki parlamenti szavazás után.

A Magyar Péter oldalán élőben tartott bejelentkezést több ezren követték a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöke, Unger Anna, és nyomozati alelnöke, Tasnády Katalin megválasztásáról. Magyar többször említette: tisztában van az ellenérzésekkel, hogy sokan másra számítottak, de „nem lehet mindenkinek megfelelni”.

„Sokan egy állatorvost akartak az NVVH és a Legfőbb Ügyészség élére kinevezni, most pedig azt kifogásolják, hogy nem jogászt választottunk” – jegyezte meg érvelve azzal is, hogy az FBI vezetője sem jogász, ahogy Unger Anna végzettsége is más. Ám erről kiderült: a jogi diplomával rendelkező Kash Patel védőügyvédként és szövetségi ügyészként is dolgozott.

Gyorsítanak, de ez egyelőre nem nyugtat meg sokakat

A szavazók kedélyei ezúttal nehezen csitulnak, mivel a fő felháborodást a vagyonhivatal elnökének azon korábbi kijelentése idézte elő, hogy „hat év alatt fel lehet tárni az utolsó szögig, mi történt Magyarországon, de jogerős ítéletekre ne számítson senki.”

Erre a kormányfő már reggel jelezte: gyorsítanak. Azaz jön a büntetőeljárási jogszabályok szigorítása, az eljárási határidők rövidítése, a bíróságok és a nyomozó szervek megerősítése. Magyar Péter szerint ugyanis "elfogadhatatlan és megengedhetetlen, hogy 5-10 évig tart egyes büntetőügyek lezárása."

A nap során azonban erős maradt az a szavazói narratíva, hogy mást – a legtöbben Ligeti Miklóst – tartottak alkalmasnak a hivatal vezetésére.

"Ennyi volt!"

Akadt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy „vége a Tiszának, szembement a népakarattal. Ennyi volt!”

Ehhez többen csatlakoztak olyan kijelentésekkel, hogy „a kormány elveszítette a bizalmat”, és ez a személyi döntés „országunk első nagy szégyene”, amiben nem kérdezték meg a választókat.

– írta valaki keserűen, amihez olyan véleményt is fűztek, miszerint „a társadalom hitelbe adta a bizalmat a Tiszának, amely most kudarcot vall a politikai és büntetőjogi elszámoltatásban”, de „könnyen elpárolog a támogatás”.

Mások pedig már a következő közvélemény-kutatásban vizionálják a 10-20-30 százalékos népszerűségvesztést.

A kormányfő odaszólt a megmondóknak

Látva, hogy a döntés valóságos földrengést okozott a közösségi oldalakon, Magyar Péter utóbb azt is kijelentette: „Egy működő és emberséges országban egy vezető munkáját a tettei minősítik, nem a megmondó emberek véleménye. Egy komoly hivatal vezetőjének kiválasztása nem kiszavazó show és nem szimpátia szavazás.”

Ugyanakkor a higgadtabb kommentelők nyugtatják a többieket, és arról írnak, hogy félrevezető információkkal, hangulatkeltéssel

– erre a miniszterelnök is utalt a sajtótájékoztatón.

"Milyen jó, hogy ebben az országban mindenki vízszakértő, atomszakértő, most meg humánpolitikai nemzetgazdasági szervezetfejlesztő!" – fakad ki egy hozzászóló, aki szerint "várjuk meg, mire jutnak", egy másikuk viszont határozottan rápirít a társaira.

Úgy fogalmaz: „most mindenki siránkozik, pedig április előtt elégedettek voltak a fideszes rablókkal. Most meg kritizál, mert lehet véleménye, ami nem lehetett 16 évig.”

Háborognak, ahol csak lehet

Más miniszterek mellett a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is gratulált a megválasztott hivatalvezetőknek, de Tarr Zoltán posztja alatt sem csitulnak a kedélyek.

"A választási ígéreteink teljesítésének egyik legfontosabb állomásához érkeztünk. Az új, a kormánytól független hivatal feladata lesz a korrupciós ügyek, a gyanús közbeszerzések, koncessziók és ingatlanmutyik vizsgálata. Magyarország visszakapja azt, ami megilleti" – emlékeztet Tarr, aki szerint a jelöltek megválasztása körül kialakult helyzet is világosan mutatta, hogy nemcsak az érdeklődés nagy, hanem a félelmek is erősek azok körében, akik attól tartanak, hogy végre fény derülhet az elmúlt másfél évtized korrupciós ügyeire és azok felelőseire.

Az egyik vidéki rendszerváltó közösség erre reagálva igyekezett rámutatni, mi okoz komoly zavart. „Az emberek választották a Tiszát, ezzel együtt az elszámoltatást, így el is várják a megfelelő tájékoztatást a döntések hátteréről. A zárt szavazás nem átláthatóság. Ahogy Paks esetében a folyamatos tájékoztatás megvolt, úgy itt ez miért nem történik meg? Emiatt is szeretnénk jelezni, hogy a kommunikáció nagyon kétélű és ezt az átlag választók is érzik” – magyarázzák.

„Nincs semmi tragédia”

Török Gábor elemző rámutatott: ha egy politikai párt a retorikájában folyamatosan a népi felhatalmazásra hivatkozik, vezetője állandóan kommentel és a közösségi médiában szerepel-kormányoz, akkor bizony politikailag életveszélyes, amikor az ezerfejű cézár nagyon mást akar. Vagyis, áprilisban kinyílt Pandora szelencéje, és azzal, hogy a miniszterelnök folyamatosan bevonja az embereket, azt is előidézi, hogy egy megosztó döntésnél a választók türelme törékenyebb.

Raskó György agrárközgazdász szerint mindegy ki lesz a főnök, a lényeg a stáb, azaz olyan profik kerülnek-e a hivatal vezető pozícióiba, akik jelentős kapcsolati hálóval és jogi rutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy egy-egy ügy gyorsan és eredménnyel záruljon.

Hozzáteszi: az is tény, hogy Magyar Péter politikai jövője függ a hivatal munkájától.

„Ha látványos akciókkal tudja majd a közvéleményt lázban tartani, és konkrét ügyekben sikert ér el, akkor nyugodtan aludhat, presztízse tovább emelkedik. Ha azonban a Fidesz/NER potentátokból senki sem kerül rács mögé a jövő év végéig, akkor elfogy a nép türelme és legyinteni fognak és más politikai közösséget keresnek”.

Puzsér Róbert ennél tovább ment: szerinte fogytán a türelem, a közhangulat nem tűri a halogatást és belebukik a Tisza-kormány, ha valóban éveket kell várni „az ország szétrablóinak számonkérésére”.

lehet, kell hogy legyen elszámoltatás, lehet, kell hogy legyen ez végre egy következményeivel együtt élni tudó és akaró ország – így summázott a szavazásról Horn Gábor, a Republikon Intézet igazgatója.