GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 28. 3 percnyi olvasás
Az amerikai-iráni háború első fél éve rég nem látott profithoz segítette az olajszektor meghatározó képviselőit, szárnyalnak az olajcégek részvényei is.
Fél éve indított támadást az Egyesült Államok Irán ellen, a közel-keleti háború pedig a piacokon is súlyos nyomokat hagyott. Az amerikai csapásokra a Hormuzi-szoros lezárásával válaszolt a perzsa rezsim, ami világszerte energiakrízist eredményezett. Az egekbe szökő olaj- és a gázárak mellett a finomított olajtermékek is megdrágultak, és ezzel párhuzamosan az ellátási és inflációs kockázatok is jelentősen emelkedtek. Ebben a rendkívüli környezetben ismét fókuszba kerültek az olajcégek, melyek az idei év nagy nyertesei eddig, befektetőikkel együtt, akik jókora nyereséget érhettek el a szektor részvényeivel.
Az olajipari vállalatok kihasználták a piac történetének legnagyobb fosszilis energia-ellátási zavarát, és a meredeken emelkedő olajárakon óriásira hizlalták profitjukat, miközben tőzsdei árfolyamuk is kilőtt.
A nyolc legnagyobb olajcég – Saudi Aramco, BP, Shell, Equinor, TotalEnergies, Eni, Chevron and ExxonMobil – együtt 93 milliárd dollár adózott nyereséget termelt a második negyedévben, az első olyan jelentési periódusban, amely már teljes egészében érintett a február 28-án kitört iráni háború. Ezzel közel megduplázták összesített nyereségüket egy év alatt.
A profittömeg legnagyobb részét Saudi Aramco szállította. A világ legnagyobb, többségében a szaúdi állam tulajdonába tartozó olajtermelője ráadásul úgy ért el harmadával magasabb, 33 milliárd dollár feletti profitot, hogy létesítményeit az iráni erők és a radikális iszlamista húszik rakétatámadásai is megrongálták.
A közel-keleti konfliktustól távolabb lévő nyugati vállalatok nyeresége is a sztratoszférába lőtt ki:
Profithegyeket szültek az amerikai szektortársak is, az Exxon nyeresége bő duplájára, 14,5 milliárd dollárra ugrott, a Chevron pedig a tavalyi ötszörösét, 12,2 milliárd dollárt könyvelt el adózott eredményként. A ConocoPhillips profitja a két legnagyobb amerikai termelőt követve 1,8 milliárd dollárról négymilliárd dollárig lőtt ki.
Szűkebb térségünkben is megszaladt az olajcégek szekere, az osztrák OMV a legutóbbi negyedévben 140 százalék feletti profitugrásról számolt be, 929 millió eurós tételt kimutatva a legfontosabb eredménysoron. A lengyel Orlen a Chevronhoz hasonlóan több mint ötszörözte nyereségét, ami 7,68 milliárd złotyra rúgott.
A Molnál is elégedetten csettinthettek a brutálisan, 663 százalékkal megugró, 786 millió dolláros profitot látva, amit még a tavalyi tűzeset miatt csökkentett kapacitással üzemelő Dunai Finomítóval hozott össze a magyar olajtársaság.
Hernádi Zsolt cégvezér szerint az erős olaj- és gázárak mellett a magas finomítói és petrokémiai árrések is jelentősen hozzájárultak a régiós szinten is kiemelkedő eredményhez.
A kedvező iparági környezet és a profitabilitás hatalmas javulása a vállalatokat is jelentősen felértékelte.
A Saudi Aramco részvényeinek szerény, egyszámjegyű idei emelkedésén ugyan látszik, hogy a befektetők óvatosak földrajzi közelség miatt a konfliktusnak közvetlenül is kitett vállalatokkal, a szektor többi meghatározó szereplője jókora hozamokkal örvendezteti meg idén a befektetőket.
Az olajóriások közül az olasz Eni részvényeit lendítette fel leginkább az energiakrízist kiváltó közel-keleti háború. A február vége óta eltelt fél év alatt 15 százalékot menetelt a kurzus, az év elejétől pedig 40 százalékkal értékelődött fel a társaság.
Hasonló utat járt be a ConocoPhillips árfolyama is a háború első hat hónapjában, a tengerentúli olajvállalat papírjait az év eleje óta tartva 33 százalékos árfolyamnyereséget realizálhattak a befektetők.
A fancia TotalEnergies tőzsdei értéke tizedével nőtt a háború alatt, és mivel az idei évet is erősen kezdte, ezzel már 33 százalékos ralinál jár a kurzus.
A brit és az amerikai gigászok némi csalódást okozva 10 százalék alatti emelkedést értek el a konfliktus kezdete óta – különösen az Exxon alulteljesítése szembeötlő –, idén azonban ha nem is kiemelkedő, de átlag feletti hozamokat értek el. A Shell részvényei ötödével drágultak, és a BP sem sokkal marad el ettől a teljesítménytől. A Chevron és az Exxon viszont több mint negyedével ér ma többet, mint 2025 végén.
Az igazán méretes hozamokat nem az olajóriások, hanem a kisebb méretű régiós olajcégek között érdemes keresni.
A kisebb méret és a feltörekvő piaci státusz miatt ezek a vállalatok részvényárfolyama egyébként is mozgékonyabb nagyobb, fejlett piaci, globális piaci szereplőnek számító társaikénál.
Több szempontból is inkább előbbiek közé tartozik az OMV, amely a földrajzi beágyazottság köt a kelet-közép-európai régióhoz, a hozamok tekintetében viszont az olajóriásokkal tartja a versenyt. Az osztrák energetikai multi 40 százalékos menetelése körükben kifejezetten erősnek számít.
A közvetlen riválisok közül a lengyel Orlen tőzsdei kapitalizációja másfélszeresére hízott nyolc hónap alatt, de még ez sem fogható a Mol idei ralijához. A magyar olajtársaság árfolyama 70 százalékot emelkedett, és eközben történelmi csúcsot is döntött. A Mol ezzel a teljesítménnyel nemcsak a szektorban számít felülteljesítőnek, de a pesti tőzsde 35 százalékos diadalmenetéhez és a BUX index 150 ezer pont fölé kerülésben is a legmeghatározóbb szerepet játszotta a négy hazai blue chip részvény közül.
Napi