Nem kell monumentális épület ahhoz, hogy különleges történelmi emlékre bukkanjunk. Jó példa erre a maconkai Szent István-templom, amely szerény mérete ellenére a középkori magyar építészet és festészet figyelemre méltó nógrádi emléke – írja a nool.hu.

A XIII. században épült bátonyterenyei templom az évszázadok viszontagságai ellenére számos középkori részletét megőrizte. Legnagyobb kincsei közé tartoznak a falakon fennmaradt freskók, amelyekre a XX. század közepén Orosz László maconkai festőművész figyelt fel. Feltárásuk és restaurálásuk ezt követően kezdődött meg.

Különleges freskók rejtőznek a falakon

A XIII–XIV. századból származó falképek között több ritka ábrázolás is fennmaradt. A szentélyben látható a Köpenyes Mária, aki kitárt köpenyével oltalmazza az alatta lévő alakokat. A falakon apostolok – köztük Szent Péter és Szent Pál –, valamint a Szenvedő Krisztus is megjelenik.

Különösen értékes a Vir dolorum, vagyis a „Fájdalmak férfija” freskója, amely a keresztről levett, halott Krisztust ábrázolja. A festmény egyik különlegessége, hogy Mária és Krisztus arca szinte teljesen összeér.

A művészettörténeti kutatások szerint a freskók nem egyszerű falusi díszítőfestmények: a XIV–XV. század fordulójának művészeti hatásait is őrzik, és rokonságot mutatnak a gömöri templomok korabeli falképeivel.

Szent István ereklyéjét is őriz a templom

A templom különlegességét tovább növeli, hogy 

Azóta az államalapító király tiszteletére rendezik meg minden évben a maconkai búcsút is.

A templom története korántsem volt eseménytelen. A török időkben tűz pusztította, 1684-ben pedig már beomlott tetejű épületként említették. Később újjáépítették, 1836-ban azonban ismét tűz rongálta meg, ekkor a kazettás famennyezet is megsemmisült.

A maconkai Szent István-templom így nem csupán egy régi épület: középkori freskói, évszázados története és Szent István ereklyéje miatt valódi helyi különlegesség, amely méltán került a Nógrádikumok közé.